minden tökéletes
a nap perzseli a bőröm
az ég kék
felhők nincsenek
talán a felhők most nem is léteznek
minden tökéletes
minden
és főleg az
ahogy
átöleled a derekam
és az ajkaid lassan az enyémhez préselődnek
és két csók között suttogva azt mondod
nos
tudod
azt a bizonyos szót
valahonnan az olyan ő szól
milyen tökéletes
hiszen ez a szám a miénk
csak a miénk
mint ahogy te csak az enyém
s én csak a tiéd
egyre hangosabban szól
olyan tökéletes minden
elképzelni sem tudnék szebbet
de olyan furcsa minden
mintha nem lenne valódi
mintha más lenne
eltűnsz lassan
kiabálok
hogy ne menj
de te mész
átaludtam az ébresztőmet
YOU ARE READING
Nefelibata
Poetrynefelibata (fn) "fellegekben járó"; valaki, aki a saját képzelete és álmai világában él; hagyományoktól elrugaszkodó ember, aki nem akar megfelelni a társadalmi, irodalmi, művészeti normáknak © Minden jog fenntartva.
