Nem minden a pénz (szünetel)

Az első nap

Reggel egy hangos káromkodásra és az ébresztőm hangjára ébredek. Hidan megunva a hirtelen ébresztőt lecsapja a vekeremet. Lábdobogást hallottam és egy test súlyát éreztem meg magamon. Kakuzu ránk nézet, majd megcsóválta a fejét és fel kelt. Miután Hidan ki élvezte a helyzetet. Le mászik rólam és a társa keresésére indult Ki kelek a meleg takaró alól és a két hülye megtalálásába kezdek. Hidant a tévé előtt találom meg míg Kakuzu a kanapén ülve olvassa a tegnapi újságost. Pislogok párat és a konyhába veszem az irányt. Csinálok magamnak teát. Rengeteg féle van, itthon mert az anyám imádja őket ez apáról kevésbé mondható el. Az édesapám vissza vonult katona elméletileg a fronton is harcolt. Anyám pedig egy cégnél titkár. Fogalmam sincs hol találkozhattak. De biztos érdekes lehetett.
- Kölyök!- Kakuzu hangja ébresztett fel az álmodozásból.
- Igen?- Hátra fordulok, és túl közel találom magamat hozzá. Nem úgy, mint a romantikus regényekben mikor a főhős megfordul és a szerelme bele liheg a szájába. Inkább olyan indiszkrét távolságban. A pillanatot egy az ajtón berontó Hidan szakítja meg. Aki a reggeliért jött kuncsorogni vagyis Kakuzut küldte a kajáért. Így kezdtem neki rántottát csinálni a két éhen korásznak. Természetesen miután a két zavaró tényezőt el távolítottam. Miközben sült a reggeli addig meg terítettem az asztalt két főre. Nem szoktam reggelizni, mert legtöbbször ki szoktam hányni. Elosztottam a rántottát és ki mentem a nappaliba a két „hősért". Elfogyasztották a reggelijüket és vissza mentek lustálkodni. Na persze. Álmukba fogják ezt a napot végig pihenni. Jönnek velem vásárolni. Már ha akarnak ebédelni valamit. Így lehet az, hogy már négy órájára az egyik nagyáruházban szobrozunk Vagyis én meg Kakuzu. Hidant valahol a játék részlegen el hagytuk. Ennek köszönhető az is, hogy egy bilincsel, össze van kötve a kezünk. Amit egy közeli... Inkább hadjuk. Már a gondolatba bele pirulók. Érdekes volt az biztos. Amúgy az ott dolgozó az ajtóban ki tudta adni így be menni nem kellet. Hidannak viszont egy nyakövet kértünk. Inkább a társa kérte meg egy hosszabb pórázt hozzá. A bevásárló lista teljesen meg van. Hidan végül egy fél óra múlva szédeleg oda hozzánk. Ki fizetek mindent. Míg ezt el végeztem addig Kakuzu fel operálta Hidanra a nyakörvet. Irtó szexin állt, rajta már ha szabad így kifejeznem magamat. A haza út nyugis volt. Otthon el pakoltam a bevásárolt termékeket. Ebédre inkább rendeltem kaját. Nem mintha képtelen lennék főzni, de ha hozzá fognék, akkor csak a vacsoraidőre készülnék el. A fiúk megint a nappaliba ütik el az időt. Szólok nekik az ebédet illetően. Letelepedek Kakuzu mellé. Miután meg unom Hidan „műsorát" fel megyek a szobámba és a kedvenc könyvemmel el hasalok a babzsák fotelembe. Régen volt már időm olvasni. Lassan itt a nyári szünet ez miatt a tanárok teljesen megőrültek. Hála égnek jövő hétre nincs semmilyen dolgozat. A könyve be telepedek min addig, míg a csengő meg nem szólal. Lecammogok az emeletről és ki fizetem a futárt. Megkérem Kakuzut, hogy segítsen meg teríteni az asztalt. Meg ebédelünk Hidan végig beszélte az egészet. Ezért úgy döntöttem össze ismertettem őt a hiperaktív kutyámmal. Ami remek ötlet volt. Nemcsak Hidan jött be a házba (úgy két óra elteltével) fél holtan a fáradtságtól, ha nem a drága kis kutyám is. Aki elfoglalta úri helyét a sarokban lévő párna halmon.
- Na Hidan mehetsz fürdeni! Fel segítem a földről és el kisérem a fürdőbe. A szobámba lépve észre veszek egy a földön el hasalt Kakuzut. A telefonommal készítek róla egy fényképet. Olyan aranyos, amikor alszik. Rám tört a fangörcs, mert csak mosolyogni tudtam. A pillanatot egy a szobába be állító Hidan zavarja meg. De még, hogy nem volt bent váltó ruha és a törölközött sem tekerte magára. Ez miatt úgy zavarba jöttem, hogy el botlottam a saját lábamba és az ekkor már ébredező Kakuzu ölébe estem arccal oda. Nem is tudom, melyikünket sajnáljam hirtelen. De miután az említette nadrágjában meg mozdult valami. Már csak magamat. Kakuzu fel emelet az öléből és le tett az ágyra. Hidannak pedig adott egy ruhát. Ezek után a jashinistát ki zárta a szobából. Majd le térdelt elém, hogy egy magasak legyünk.
- Jól vagy?- szólt azon a mély hangján, amit imádok. Az eseményektől viszont csak egy bólogatásra telt. - Ne félj Hidant nem érdekli az ilyesmi. - Vettem, észre bár ennek a gondolatnak nem adok hangot.
- Veled mi van? Értem ezt a lent történtekre. Halványan el pirult. - Merevedésed lett? Fogalmam sincs, hogy volt erőm ezek után ezt meg kérdezni. Végül kapok egy halvány bólintást. – A fürdőben elintézheted. Csak várd, meg amíg le fürdök, ígérem, gyors leszek.- Válaszára nem várok, ha nem gyorsan el megyek fürdeni. Sokkol hamarabb végeztem, mint szoktam. A szobába már ott volt egy alsó nadrágos Hidan és egy maszk nélküli fürdéshez készülő Kakuzu. Arca láttán azonnal el pirulok, és ki engedem a szobából. A dudora már látható a nadrágon keresztül is. Hidan bocsánatot kért, ami picit furcsa tőle. Lefekszek az ágyamra és a gondolataimba merülök, amit egy felém mászó férfi zavar meg.
–Bejön neked Kakuzu?- A kérdése váratlanul ért. Aranyos, főleg amikor alszik, de hogy bejön-e? Arról fogalmam sincs. .Hidannak egy nem tudtommal válaszoltam. Ezután meg ölelt és le mászott mellőlem és úgy feküdt, hogy el foglalta mind a két matracot. Kakuzu csak egy bő egy óra múlva érkezett le feküdni. Miután látta Hidan mesterművét nagy ott sóhajtott és elindult kifelé. Valószínűleg a kanapéra. Bár a hangom nagyon halk volt. De visszafordult. Így esett az, hogy másnap reggel két erős kar szorításában keltem...