Nem minden a pénz (szünetel)

Találkozás

Az iskolából tartók haza fele és közben morfondírozok, hogy tegnap este hol hagytam abba a Narutó nézését. Talán azután mikor Hidan és Kakuzu megjelent. Milyen aranyosak voltak, ahogy próbáltak győzni. Kakuzu nagyon fiatalnak tűnik, nem mondaná meg az ember, hogy idősebb, mint a nagyapám. Pedig ő sem fiatal. Mindig emlegeti az ő idejét mi szerint akkoriban sokkal jobb volt. Néha kicsit idegesítő, de azért szeretem. Amíg várok, a buszra át gondolom az otthoni teendőket. Kutyának kell enni, adni el, kell mosogatni és kész is. Mivel péntek van így tanulnom se kötelező. Anya késő estig dolgozik apa pedig még bő egy hétig nem lesz itthon. Így lesz egy kis időm magamra. Végre bekuporodhatok a fotelomba és nézhetem tovább a Narutót. A busz lassan begurul nem sokan szoktak már ilyenkor rajta tartózkodni. Túl késő van már ahhoz. Az út gyorsan és eseménytelenül telt. Leszámítva a mellettem ülő öreg nénike történetét. A busztól egyenesen haza szoktam menni. Most sem teszek más kép. Az egyik saroknál veszekedést hallok. Két férfi veszekedik arról, hogy hol vannak. Meg rántom a vállam és lassan haladok tovább. Vagyis haladnék, mert az egyikük észre vesz és utánam szól. Lassan hátra fordulok és egy ősz hajú barna szemszínű fiúval találtam szembe magamat. Kettőt pislogtam. Majd, mint aki jól végezte dolgát fordultam vissza eredeti irányomba és indultam volna. Ha nem érzek meg egy mancsot a kezemen, ami vissza ránt.
- Igen- fordulok vissza és bele nézek a szemibe-
- Hol vagyunk – kérdezi- A kérdés nem ért válatlanul még is el gondolkoztam rajta.
- Magyarországon. Egy kis városban.
- Tessék? Most csak szórakozol velem. A kezét erősebben kezdi el szorítani.
- Örülnék, ha nem törnéd, el a kezem kérlek. Elengedi, a kezemet majd a társára néz.
- Köszönöm. Honnan jöttetek?
- Messziről- szól a mély hang a maszk alól-
- És nincs hova menetek igaz? Bólint egyet. – Akkor... mit szólnátok hozzá, hogy nálam töltsétek az időtöket?- A kérdés után a fiúk el vonultak, majd egy kis pusmogás után vissza fordultak és bólintottak. - feléjük nyújtom a keze m.- Nagy Hanna örülök a találkozásnak. A két fiú értetlen fejjel nézi a feléjük nyújtott kezet.
- Öhm... Nálatok nem így szoktak köszöni?
- Nem. – jött a mély hang- Kakuzu. A mellettem lévő idegesítő személy pedig Hidan.- Akkor jöttök? Ha valami érdekel, titeket a várossal kapcsolatban nyugodtan kérdezetek. A furcsa menet addig volt csendes és békéd, míg egy autó el nem hajtott előttük.
- Furcsák ezek a guruló koporsók.
- Autóknak hívják őket és errefelé sok ilyen járművel lehet találkozni. Szépen lassan haza értünk. Közbe meg beszéltük Hidannal a kocsik témáját és rá kellet jönnöm arra, hogy bár Hidan nagyon menő, de akkor is róhat idegesítő személyiség. A következő „meg rázkódtatást " a kutyám okozta. Erről még int volt egy hosszabb el beszélgetésem velük. A ház még üresen tenget, de az ajtó melletti szekrényen meg láttam egy cetlit. Mi szerint a szüleim nyár közepéig nem lesznek itthon. Valami üzleti útra kellet menniük. A fiúk az ajtóba levették a cipőjüket. Hidan azonnal körbe járta a szobákat. A tévével hosszasan szemezet, majd tovább ált a konyha és az étkező irányába.
- A szüleid? Nem számítottam a kérdésre.
- Üzleti úton. - a felettem egyszerű volt- Hümmögött kettőt, majd ő is elindult fel fedezni a szobákat. Felcammogtam a szobámba és le dobtam a táskámat az ajtó mellé és el hasaltam az ágyamon. Az idilli pillanatot egy nagy csörömpölés törte meg. A hangforrás keresésére indultam. Amit a konyhába meg is találtam. Egy Hidan személyében. Aki állítás szerint meg akarta nézni, hogy mire jó az a doboz a konyhába. Aha, a mikró. Az idiótája bele tett egy tányért, amit állítása szerint az asztalon talált. Ez ott bukót meg, hogy az arany szélű tálakat a szekrénybe tartjuk. Kakuzu meg csóválta a fejét és rám nézet. Belőlem pedig ebbe a pillanatba tört ki a nevetés. Alig bírtam abbahagyni. A végén persze Hidan is mosolygót.
- Azt a dobozt mikrónak hívjuk és ételt melegítünk benne és nem szereti az arany bevonatos tárgyakat.
- Kértek enni? Két igent hallottam. Kinyitottam a hűtőt melyben curry volt rizzsel. Legalább valami olyat ehetnek, ami nem idegen nekik. Bár kétlem, hogy a mi fel turbózott currynk ízleni fog nekik. Meg kértem Kakuzut, hogy terítse meg az asztalt. Szedtem a tányérokba az ételből. Majd meg mutattam nekik a mikró használatát. A vacsora csendbe telt. Mivel nem akartam több eltörött tárgyat a mai napon ezért Hidant leültettem a tévé elé. Kakuzura néztem, aki kisebb figyelmet fordított a tévének. Én pedig síri csendbe fel iszkoltam a szobámba. Végül a tankkönyves szekrényemnél meg álltam. Nagy sóhajt vettem és le vettem a 10.-es közgazdaság ismeretek című könyvet. El kezdtem át venni a mai anyagot, hogy hétvégére ne kelljen tanulnom. A nagy csendet az ajtó nyitódása zavarta meg és egy a szobámba belépő Kakuzu. Lassan felmérte a szobámat majd a tekintette meg pihent rajtam. Belépet a szobámba. Majd le telepedett nem mesze tőlem. Kérdő tekintem rá vezettem.
- Abban a beszélő dobozban nincs semmi érdekes- jött a mély hang-
- Aha a tévébe sok hülyeség van. Hidannak való. - A párbeszéd után csend telepedett ránk én vissza tértem a tankönyvem tanulmányozásához ő pedig eldőlt a földön. A csendet egy pár láb dobogása szakította, meg ami a lépcsőn koppant, majd az ajtóba megjelent Hidan. Az óra ekkor ütött este nyolcat. Lassan el kéne mennem, fürdeni és rá kéne vennem őket is. Bár nem tudom náluk ilyenek-e a zuhanyzók. Nincs kedvem kis előadást tartani nekik.
- Srácok én el megyek fürdeni utána pedig mehettek ti is. Rendben? – két bólintást kaptam válaszul. A ruhás székemhez sétáltam és el vettem róla a pizsamámat, majd meg közelítettem a fürdőt. Bent le vetkőztem és be álltam a meleg víz alá. Talán ez az egyetlen hely ahol teljesen egyedül lehetek. Úgy félórát tölthettem a meleg vízbe. Megtörölköztem és belebújtam a pizsamámba. Megmostam a fogamat, majd vissza sétáltam a szobámba.
- Mehet valamelyikkötők. Kakuzu lassan fel tápászkodott és elindult a fürdő szoba felé mi ellőt be ment volna oda dobtam neki egy tiszta törölközött.
- Mi volt nálad- néz rá Hidan a tankönyvemre-
- Közgazdasági alapismeretek nevezetű tankönyv- értekezet rá a rövid válaszom-
- Mi az a közgazdaság?
- Pénzügynek is lehet nevezni.
- Akkor olyan, vagy mint Kakuzu.- könyvelt el-
- Nem egészen. Nálunk más az iskola, mint nálatok. A közgazdaságot nem szeretem, de kötelező tantárgy.
Ezek után el beszélgettünk az itteni iskolai rendszerről. Majd Kakuzu jelent meg az ajtóba át adva a helyet Hidannak. Aki örömmel közelítetett meg a fürdőt. Még mielőtt el ment volna kapott az arcába egy törölközött. Kakuzun a reggeli ruhája volt. Átmentem a vendégszobába ahol csak a vendégeknek szánt ágyakat tartottuk. Előhúztam két matracot és átcibáltam őket a szobámba. Kakuzu miután látta a küszködésemet segítettet és az egyiket el vette tőlem. Kerítettem rájuk két ágyneműt meg lepedőt. Ezt követően eldőltem az ágyamon és néztem az ajtót. Kakuzu a mellettem lévő matracon dőlt el. Majd nem lelógót róla a lába. Aranyosan nézett ki. Nem is értem. hogy lehet már 90 éves. Alig tűnik idősebbnek Hidannál. –Mit nézel-, a mély hang felébresztet a folyamatos bámulásból. Észre se vettem, hogy őt nézem. –Bocsi- Átfordulok a másik oldalamra így ő csak a hátamat látta. Hidan csörtettet be a szobába. Lassan lefeküdt ő is. A lámpát le kapcsoltam így sötétség borult a szobára.