Vampire/Jimin FF/

2.

Park MiNa:

Este van. Az idő olyan kilenc fele járhat, de én még mindig a sötét utcákat járom.
A gondolataim csak Jimin körül forognak.
Mert.. Már maga a kinézete teljesen más mint a többi emberé. Aztán.. A viselkedéséről meg már ne is beszéljünk.
Nekem nagyon furcsa az egész srác..

Most jön az, hogy átkell mennem a sikátoron. Egyedül mindig is féltem átmenni, de most muszály leszek.

Egyre gyorsabban szedtem a lábaim, hogy előbb kiérjek a helyiségből. Féltem.. Szinte már remegtem.

Majdnem kiértem, mikor egy suhanást éreztem magam mögött. Megálltam és lassan megfordultam, de ekkor valaki a falhoz lökött, majd befogta a számat,hogy ha akarnák se tudjak sikítani. Hát köszi.. Alapjáraton a sokktól nem hiszem, hogy bármilyen hang is kijönne a torkomon..

Egyszer csak a fájdalom nyilalt bele a nyakamba, mire felsikítottam -már amennyire csak tudtam- és elgyengültem.

Fogalmam nem volt arról, mi történik,mert minden egyre gyorsabban sötétült el.

---

Egy sötét szobába ébredtem. Felakartam ülni, de ezt valami megakadályozta. Oldalra fordítottam a fejem, hogy megnézzem mi ez.

- Ez egy.. Bilincs? - suttogtam. - KIVAGYOK KÖTÖZVE?! - ordítottam fel, mikor elért a tudatomig minden.

Az ajtó zárja kattant egyet, majd belépett rajta valaki. Gyorsan oda fordítottam a fejem, majd megláttam Jimint.

Jimin..Jimin mit keres itt?
Vagy én egyáltalán mit keresek itt?
És.. Miért nem emlékszem arra,hogy-hogy kerültem ide?

Jimin végig nézett rajtam, majd tekintete a nyakamnál állapodott meg.
Gúnyosan elmosolyodott, majd leült az ágy szélére.

Én csak értetlen fejjel néztem rá, majd mikor észhez tértem, elkezdtem rángatni a kezeimet hátha valamilyen módon az a bilincs kinyílik.

- Cicus.. Ezzel semmire nem mész. -nevetett.

- Nagyon örülök annak, hogy te jót nevetsz rajtam de én éppenséggel azt se tudom hol vagyok, vagy minek vagyok itt. - néztem rá, szúrós szemekkel.

- Majd idővel mindent megfogsz tudni. De annak nem most van itt az ideje.

- Mert? Miért nem tudhatom meg most? Mi olyan titokzatos, hogy nem tudhatom meg? - halmoztam el a kérdéseimmel.

- Még mindig túl sok a kérdés. - mosolyodott el.

- Mert nem értek semmit. Mert nem értem mi a francért kell itt lennem. A tegnapra sem emlékszem.. Semmire.. - mondtam, a végét suttogva.

- Hidd el jobb is, hogy most jelen pillanatban semmire nem emlékszel. - jött oda hozzám, majd eloldozta a kezeimet.

Felszabadultam sóhajtottam egyet, majd elkúsztam a falig, ahol törökülésben ültem.

Jimin az a fiú aki az álmaimban is megjelent. De amióta az "osztálytársam lett" Azóta már nem.
De Jimin az álmaimban.. Más. Olyan vad és "kegyetlen". És a szeme vörös..

Nahh várjunk. Vörös szem.. Vadság,és kegyetlenség.. Ő lehet, hogy egy vámpír..?!
Bár.. Nem vagyok benne biztos, de innentől jobban fogok vigyázni.
De akkor így összeállna kicsit a kép.
Az álmok..
Amikor tudta mit akarok kérdezni..
És a viselkedése..
És a haverjai..

Aish.. Mibe keveredtem??