Vampire/Jimin FF/

7.

Park Jimin:

Miután MiNa megette a megrendelt kajáját, haza fele indultunk. MiNa hirtelen megállt, mire nekem is megkellett állnom.

Értetlenül néztem a lányra, kinek az arcán egy mosoly volt.
Elnéztem abba az irányba, amerre ő is néz, majd sóhajtottam egyet.

- Gyönyörű. -  jelentette ki MiNa, az ég felé.

Tényleg az volt! Mivel már besötétedett,így az ég felvett egy halvány rózsaszínes és narancssárgás színt.

Nem szóltam semmit, csak zsebretett kezekkel álltam mellette.
Szegény, azt se tudja minek tartjuk fogva. Nem lehet kellemes, hét sráccal együtt lakni úgy, hogy semmit nem tudsz róluk. És még, sosem láttad őket.

- Sétálunk? - tettem fel a kérdést, mire MiNa rámkapta tekintetét. - Most mivan? - értetlenkedtem.

- Ühm, mehetünk!

Elindultunk egy erdős rész felé, ami után, beértünk egy parkba.

- Jimin..

- Hm?

- Kérdezhetek valamit?

- Aha.

- Miért jöttél át hirtelen ebbe a suliba? - pillantott rám, mire ránéztem.

A teljes igazságot nem mondhattam el neki. Az tilos volt! Egyszer majd így is úgy is, tudni fogja.

- Egy személy miatt. -  adtam meg az egy szavas választ.

- Értem.. - bólintott, majd az utat kezdte figyelni.

Beállt közénk a csend. Igazából, nem volt kínos, sőt.. nem is gond, hogy egyikünk sem szólalt meg.

Park MiNa:

Csend! A csend mindig is az ellenségem volt. Utáltam a csendet, de most valahogy mégis kellemes volt.
Igaz, kicsit furcsa is volt, hogy éppen az "elrablóm" mellett sétálok az éjszaka közepén, de valahogy nem zavart. Tudtam, éreztem.. hogy ő nem bántana.

- Kezd hideg lenni. Induljunk! - biccentett a másik irányba, Jimin.

- Muszáj..? - kérdeztem, mire Jimin bólintott.

Sóhajtottam, majd mellé álltam. Mivel kezdett hűvös lenni, így a pulcsim úját lejjebb húztam, és karba tettem a kezeim.

Jimin levette magáról a pulcsiját, majd felém nyújtotta.

Remegő kezekkel vettem el tőle a pulcsit, majd bújtam bele. Igaz, majdnem két mérettel nahyobb volt mint az enyém, de egész kényelmes volt. És Jimin illata volt.

****

Vissza érve a házba, felmentem a szobámba, majd magamra zártam az ajtót.
Gondolkodni akartam.. mindenen.

A szüleim! Találkozni akarok velük. Tudni akarom, mivan velük. Hogy, jól vannak-e. Hogy mit csinálnak most. Mindent tudni akarok.. hiszen, hiányoznak..

Nemtudom mivan velem. Amióta Jimin felbukkant az életembe, azóta egyszerűen nemtudom mivan velem. Furcsa érzésem lesz, ha a közelemben van, és a szívem is ezerrel dobog. Mi ez az érzés?

Levettem a cipőmet, majd elfeküdtem az ágyon, és utat engedtem a könnyeimnek. Mivel Jiminnek elfelejtettem vissza adni a pulcsiját, abba aludtam el.

Park Jimin:

A srácok elmentek, hiszen volt még valami dolguk. Kérdezték, hogy nem-e megyek velük, de én vissza utasítottam. Nem hagyom MiNa-t egyedül. Nem mintha ide bárki jönne, de legyünk biztosak.

Felsétáltam a szobájába, majd beakartam nyitni, de az zárva volt.

- Mi az isten?! - próbáltam újra. - Direkt megmondtam neki, hogy soha ne zárja be az ajtót. -  mérgelődtem.

Elmentem megkeresni a pót kulcsot a szobához,majd mikor megtaláltam, kinyitottam az ajtót.

MiNa az ágyán feküdt, mint ezelőtt pár órával.
Haja a szájába lógótt, és a kezeivel a pulcsim úját szorongatta.

Nem fogom engedni, hogy meghaljon. Ha én nem, senki más sem fogja megölni! Nem engedem. Más kára miatt, meg főleg nem!

Egy utolsó pillantást vetettem a lányra,majd kisétáltam a szobából.
Lementem a nappaliba, majd valamit elkezdtem nézni a tévébe.