☆Haikyuu x Reader☆

☆Beach Date~Kuroo pt.2☆

-Kuroo... - kezdtem, de a fiú félbeszakított.
- (Név)-chan, holnap edzőtáborba megyek. Valószínűleg az egész szünetet ott fogom tölteni - mondta, rám sem nézve. Pár pillanatig csak megszeppenve pislogtam, utána esett csak le igazán, hogy mit mondott.

Most készülök neki kiönteni a lelkem, erre ő közli velem, hogy elhúz egy hülye táborba?

- Parancsolsz? - ültem fel a nyugágyban, sötét szemeibe nézve, mintha nem hallottam volna tisztán előző mondatát.
- Holnap lelépek a csapattal egy edzőtáborba - ismételte meg szórakozottan vigyorogva.
- Te meg min vigyorogsz? - ütöttem mellkasára gyengéden, mire Kuroo felnevetett és ölébe kapott. Kiszerencsétlenkedett a nyugágyból és elindult a tenger felé.
- Hülye vagy? Ne merj beledobni! - kapaszkodtam meg azonnal nyakában kétségbeesetten.
- Nyugi már, nem engedlek el! -  kuncogott, egyre beljebb hatolva a jéghideg vízbe. Mikor a víz már csak a mellkasáig ért végre megállt, engem pedig eleresztett. Azonnal dereka köré fontam lábaim.
- Kuroo Tetsuro, te nem vagy normális - jelentettem ki, mélyen belenézve szemeibe.
- Mégis szeretsz, nem igaz? - vigyorgott büszkén.
- Hát persze, de... VÁRJ MI? - kaptam észbe azonnal, miután felfogtam mit is mondott.
- Ne már (Név) , nagyon béna vagy az érzéseid elrejtésében. És azt hitted nem vettem észre, hogy hajnalok hajnalán meglátogatod Kenmát, hogy tanácsot kérj tőle? Annyira kis butus vagy, muszáj volt már elhozzalak ide, hátha végre elmondod mit is érzel irántam - magyarázta Kuroo, amit én csak ledöbbenve hallgattam. Másodpercekig bámultam, ő pedig csak elégedetten mosolygott, hogy sikerült lebuktatnia.
- Ne menj táborba! Maradj velem a nyáron! - szakítottam meg a csendet.
- (Név) , nélkülem a csapat egy katasztrófa. Utóljára majdnem felgyulladt a konyha, mikor kiszöktek enni - emlékeztett vissza a tavalyi táborra. Bár én nem voltam ott, annyiszor hallottam már a sztorit, már álmomban is azt fújom. - Plusz, Kenma nem menne el nélkülem - tette hozzá.
- Ne is az legyen a legnagyobb a bajod, hogy én magányos leszek nélküled, hanem Kenma lustasága! - csattantam. - Vidd el akkor Kenmát egy randira, biztos nem utasít majd vissza! - engedtem el hirtelen, de Kuroo megtartott és magához húzott.

- Mi lenne, ha inkább élveznénk az éjszakát? - kérdezte mosolyogva, fülem mögé simítva néhány hajtincset.
- Hm... nem is tudom. Nem érdemled meg, inkább hazamegyek! - próbáltam ismét elhúzódni a fiútól.
- Naa, (Név)-chan! Tudod, hogy szeretlek, ne hagyj itt! - rántott vissza magához.
- Én is szeretlek, de nem érdemled meg a szeretetem - fordítottam el a fejem durcásan. Kuroo kuncogva adott egy puszit az arcomra, és elindult vissza a partra.
- A számra kértem... - motyogtam, de mégis meghallotta. Szórakozott rajta egy keveset, de azonnal letámadta ajkaimat, amint a partra értünk.

- Lehet mégis kihagyom a tábort... - suttogta fülembe, mire felnevettem és magamhoz öleltem.
- Idióta... - kuncogtam. - De legalább az enyém.

----------------------------------------------
Huh, ezzel a résszel hamarabb kész lettem, mint amire számítottam. ^^
Remélem tetszik, bár nem valami nagy cucc. A következő részt idk mikor hozom, azt sem tudom kivel fog lenni. Kivel szeretnétek? :3