☆Haikyuu x Reader☆

☆Imádat~Bokuto☆

Az iskola felé haladva hallgattam legjobb barátnőm panaszait, hogy milyen egy borzalmas reggele volt.
- El tudod ezt hinni, (Név)? Még ott sem voltam, de a ribi nővérem mindent rám fog! El tudod hinni? - rázogatta a vállam Midori. Csak fáradtan bólogattam, hisz alig aludtam tegnap éjjel a mai teszteim miatt.
- Nem figyelsz rám, igaz? - lökött oldalba, mire azonnal felé kaptam a fejem.
- Mi? Dehogyisnem! Csak fáradt vagyok, későn feküdtem le - magyaráztam. A zöldes hajú lány csak bólintott és folytatta tovább a mondandóját, nem törődve azzal, hogy nem figyelek.

A suliba érve elköszöntem Midori- tól, aki az osztálya felé vette az irányt, akár csak én. Belépve a terembe egy nagyon ismerős hang fogadott.
- (NÉV) - CHAAAAN! - támadott le azonnal Bokuto és szorosan megölelt. Halványan elmosolyodtam és enyhe pírrel az arcomon felnéztem rá.
- Nem tanultál a tesztekre, igaz? - találtam ki azonnal, mire csak nevetve bólintott. - Hát persze... a röpin kívűl nem értesz igazán máshoz - dünnyögtem, bár szerintem nem hallotta, magában örült, hogy majd segítek neki.

Bokuto egész nap körülöttem pattogot, hogy mennyire örül a segítségemnek. Miután végeztünk az első tesztel megkönnyebbűlten dőltem hátra a székemen, hisz nekem kettőt is meg kellett írnom.
- (Név) -chan! Epres vagy citromos nyalókát kérsz? - kérdezte a fiú, mire azonnal rávágtam, hogy mindkettőt. Ennyi azért kijár nekem. Szóval még Bokuto elment venni nekem nyalókát, egy ismerős alak állt meg a padom mellett.
- Nem kéne ennyire elkényesztetned, (Név) -san - Akaashi egy halvány mosoly kíséretében nézett le rám, mire csak felnevettem.
- Nem tehetk róla, olyan szerencsétlen mindenből, hogy muszáj segítsek neki - vigyorogtam. - Meg amúgy is... szeretem, ha olyan aranyosan néz rám, mikor a válaszokat kéri - tettem hozzá vidáman. Akaashi csak sokat sejtő mosoly kíséretében az ajtó felé fordult, ahol Bokuto rontott be egy csomag édességgel. Csakis nekem, természetesen.
- Na, ez is egy pont, hogy miért imádom - nevettem fel.
- A szereteted hamar átment imádatba, (Név) -san - jegyezte meg Akaashi, amire persze azonnal elpirultam és oldalba könyököltem. Tudtam én, hogy nem csak Midori shippel Bokuto- val... árulók.

A második teszt vége felé, mikor a legtöbb választ sikeresen leadtam Bokuto- nak, egy újabb lapot csúsztatott a padomra.

"Csinálsz ma valamit, (Név) -chan? "

Elmosolyodtam és azonnal ráírtam válaszom a lapra: "Ma edzésre megyek."
Azzal észrevétlenül visszaadtam neki a lapot. Amint elolvasta kissé idegesebb lett és villámgyorsan megkaptam az üzenetet. Azt hiszem, már megtanulhattam volna, hogy Bokuto- t nem szabad szivatni, mert rettentően hamar bedurcizik, de annyira jól szórakozok mindig rajta. Szóval a köztünk lefolyt beszélgetés:

Bokuto:
"Mégis milyen edzésre? Röpi? Foci? Kosár? Milyen edzés, (Név) ? "

(Név) :
"Megyek megnézem a barátom edzését, szóval egy ideig el leszek foglalva. Igazán sok időt igényel ez a srác."

Bokuto:
"MIIII? Neked van barátod? És én miért nem tudok róla? Ismerem? Helyes? Röpizik? Jobban néz ki, mint én?"

(Név) :
"Még nem a barátom, de az lesz. Elég helyes, és röpizik is. Elég nagy ellenfél számodra, Boku- kun."

Bokuto:
"DE ISMEREM? (Név) , tudni akarooom! Törődik veled? Vigyáz rád? Mert ha nem, és összetöri a szíved, én megölöm!"

(Név):
"Ne aggódj, mindig ott van körülöttem és vigyáz rám, folyton felvidít ha szomorú vagyok és a kedvenc édességeimmel halmoz el. Bár rettentően gyerekes, de ennek ellenére a legédesebb fiú akivel eddig találkoztam. Nem hiszem, hogy képes lenne összetörni a szívem."

A lapot azzal ismét Bokuto padjára csúsztattam és a szemem sarkából néztem, ahogy nagy nehezen ráír valamit. Olyan csalódóttan nézett vissza rám, hogy azt hittem abban a pillanatban ráugrok és megölelem. Olyan kegyetlen vagyok néha. Elvettem tőle a lapot és elolvastam a szöveget: "Hogy hívják?" .

A fiúra pillantottam, aki a padját nézte és türelmetlenül várta a válaszom. Elmosolyodtam és ráfirkantottam a nevet. Abban a pillanatban kicsengettek, szóval mindenki szedelőzködni kezdett, én viszont türelmesen a mellettem ülő, ezüst-fekete hajú ász padjára helyeztem a lapot és pakolni kezdtem.

"Bokuto Koutarou"

Ez állt a lapon. Amint kiléptem az iskola ajtaján azonnal Bokuto hangját hallottam meg, aki csak pár perc után tudta felfogni, hogy végig csak szórakoztam vele.
- (Név) - chan! Olyan kegyetlen vagy! - lépet ki az udvarra durcás fejet vágva. Jóízűen felnevettem és kinyújtottam rá a nyelvem.
- De azért szeretsz, ugye? - vigyorogtam. Arra számítottam, hogy Bokuto továbbra is durcizni fog, de kellemeset csalódtam.

A fiú tett felém pár lépést, így azonnal előttem termet. Kezébe vette az államat, mire még jobban ledöbbentem. Elpirulva, megszeppenve néztem fel Bokuto- ra.
- Még szép, hogy szeretlek, (Név) - chan - mosolygott édesen, amire nem tudtam reagálni, mert ajkaim találkoztak az övéivel. Pedig annyira el szeretten volna mondani neki, hogy én is szeretem. A francba is Bokutot, nem is szeretem, imádom!

~☆~

- Mondtam, hogy ma összejönnek - vigyorgott büszkén Midori a mellette álló Akaashi- nak, akik éppen Bokuto-t és (Név) -chant figyelték.
- Még szép, (Név) -san imádja Bokuto- sant - kuncogott Akaashi. A zöldike felröhögött, új volt ez számára. Tudta, hogy (Név) szereti Bokuto-t, de hogy imádja...
- Hey, Akaashi... - pillantott a feladóra a lány. - Ha esetleg csinálsz ma vala... - kezdte Midori, de Akaashi azonnal félbeszakította.
- Edzenem kell - indult is vissza gyakarolni a fekete hajú, hátrahagyva Midorit.
- Akaashi! Ez nem ér! Nem lehet (Név)-nek hamarabb barátja, mint nekem! - csattant fel a lány és Akaashi után sietett.

----------------
Itt egy Bokutos rész, remélem örültök neki. ^^
Ha szeretnétek majd valakivel egy részt, csak szóljatok. :3
Bye!