☆Haikyuu x Reader☆

☆5 féle csók~Tsukishima☆

1. "Jó reggelt" Csók

Az osztályterembe belépve azonnal megpillantottam a két magas srácot, akikhez most is vidáman érkeztem.
- Hali, Tadashi- köszöntem a fiúnak, aki csak kedvesen rám mosolygott. Tsukishima felé fordultam, aki a padon ült, zenét hallgatott. Türelmetlenül néztem fel rá, mire levette a fejhallgatóját és pimasz vigyorra húzta száját.
- Szükséged van valamire, (Név) -chan? - kérdezte, mintha nem tudná mire várok. Karba tett kezekkel, dühösen bámultam a magas fiút, aki látszólag nagyon jól szórakozott rajtam. Yamaguchi szerencsére kimaradt a dolgokból és a helyére ment, hagyva, hogy ma reggel is veszekedjek egy jót a barátommal.
- Tudod mit? Nincs is már szükségem semmire! - vágtam le magam a Tsukki előtti padba, durcásan. A szőkeség felkuncogott. Egy ideig csendben ültünk, mikor Tsukishima a székem mögé lépett, államat a kezébe vette és fejemet oldalra fordította, ahol találkoztam aranybarna szemeivel.
- Mit csinál... - kezdtem neki, de a fiú nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom, puha ajkai találkoztak az enyéimmel. Először el akartam lökni, amiért ilyen bunkó volt velem először, de végül meggondoltam magam és csak élveztem a csókot.
Mikor elváltunk egymástól zavartan néztem fel a fiúra.
- Neked is jó reggelt, (Név) - húzott halványt mosolyt szájára.

2. "Fogd be" csók

Tsukki ágyán elterülve próbáltam megtalálni a tökéletes pózt, de lehetetlennek tűnt. Ezért csak hátamra feküdtem, fejemet lelógatva, lábaimat a falnak támasztva.
- És akkor Nishinoya azt mondta... - meséltem teljes átéléssel egy tegnapi sztorit. Tsukishima a földön ült és házit írt, próbált arra figyelni, de nem igazán sikerült, nagyrészt miattam.
- Erre Tanaka-kun azt mondta... - nevettem fel, tovább magyarázva. A szemüveges letette a földre a könyvet és mérgesen felém fordult.
- (Név) , szeretnék tanulni! - csattant fel.
- Én pedig mesélni. Szóval ott tartottam, hogy én és Hinata... - folytattam tovább, figyelem kívűl hagyva barátom, aki hirtelen fölém hajolt, így végre elhallgatattva. Levegőhiány miatt elváltunk egymástól, ő pedig teljesen nyugodsággal visszaült a helyére.
- Meg is kérhettél volna, hogy hallgassak el - motyogtam zavartan.
- És abban mi lett volna a móka? - húzott pimasz mosolyt a szájára.

3. "Lebuktunk" csók

Lassú léptekkel haladtam a tesiterem felé, miközben Miyoko arról hadart, hogy mennyire szeretne már enni valamit. Nem szóltam bele a magyarázásába, végig hallgattam egészen a tesiteremig. Mikor végre beértünk a terembe, megkönnyebbültem, hogy végre a lány másoknak fog magyarázni. Miyoko osztáytársának és barátjának lenni igazán fárasztó dolog, a lány be nem fogja a száját, folyton rajtad lóg és mindig éhes.
Fáradtan felsóhajtottam és a pihenő Tsukishima felé siettem.
- El sem hiszem, hogy Miyoko nagyobb fejfájast tud okozni, Tsukki - álltam meg előtte és gondolkodás nélkül lerántottam az én magasságomba a pólójánál fogva, hogy meg tudjam csókolni. Miután ajkaink elváltak csak egy mérges Tsukishima- val találtam szemben magam, akit épp most kaptam le, az egész csapata előtt. Hoppá.
- Öhm... - fordultam a megdöbbent fiúk felé, utána vissza Tsukki- hoz. - Lebuktunk... - nevettem fel, mire barátom csak fáradtan felsóhajtott.

4. "Utállak" csók

Durcásan haladtam hazafelé, Yamaguchi mellett, aki az én társaságomat választotta a dühös Tsukki helyett.
- (Név) -chan, biztos nem kérsz te bocsánatot? Te is tudod, hogy Tsukki nem fog... - szólalt meg félénken Tadashi.
- A francokat! Ő kezdte! Az ő hibája! - csattantam fel idegesen, mire szegény fiú azonnal összerezzent ijedtében. - Bocsi, nem akartam kiabálni veled - sóhajtottam fel és csendben haladtunk előre, Tsukishima mögött, aki a következő elágazásnál bevárt minket. Dühösen felnéztem rá, amit ő viszonzott is. Szótlanul magához húzott és megcsókolt, amit természetesen viszonoztam.
- Utállak - engedett el a szőkéség, mire elvigyorodtam.
- Oh, ez kölcsönös - vihogtam és hátat fordítva a fiúknak elindultam haza.

~☆~

Miután a két fiú elvált (Név) -től, Yamaguchi nem tudta befogni a száját, muszáj volt zavarba hozza legjobb barátját.
- Le sem tagadhatod, hogy szereted (Név) -chant, Tsukki - vigyorgott  Yamaguchi a fiúra, aki zavartan megigazította a szemüvegét.
- Fogd be, Yamaguchi - motyogta a szőkeség és előre sietett, hogy barátja ne tudja tovább szivatni.

5. "Szeretlek" csók

A játszótér felé haladtam Tsukishima- val, aki nemrég ért haza egy edzőmeccsről, ahol csúnyán elverték őket. A játszótérhez érve felálltam a hintára, még barátom leült a mellettem lévőre. Nem igazán szóltunk egymáshoz ez szót sem, mivel láttam rajta, hogy nem igazán szeretne beszélni.
- Tudod... ez csak egy edzőmeccs volt - jegyeztem meg halkan. Kei dühösen felkapta a fejét kijelentésemre.
- Lehet neked csak egy edzőmeccs volt, nekem viszont nem! Fogalmad sincs róla, mennyire tehetetlennek éreztem magam annyi tehetséges játékos mellett! - csattant fel. Meglepetten bámultam. Sosem láttam Tsukki- t idegesnek lenni egy meccs miatt. - Tch! - kapta el a fejét és felállt, hogy távozzon. Felsóhajtottam és elindítottam magam a hintán.
- Komolyan itt hagyod a barátnődet? - mosolyodtam el vidáman. Barátom még idegesebb lett, mint volt. Elindult felém, elkapta a hinta kötelét és megállított, így már egy magasságban voltunk. Kei nagyon szeretett volna visszavágni, vagy legalább leszídni, de megelőztem.
Arcát kezeimbe fogtam és nyomtam egy gyors puszit a szájára.
- Olyan idióta vagy, Kei - sóhajtottam fel, mire csak nagyokat pislogva, szótlanul bámult, ezért folytattam. - De el nem tudod hinni, mennyire szeretem ezt az idiótát - mosolyodtam el. A fiú magához húzott és hosszasan megcsókolt. Mikor ajkaink elváltak, a szőkeség szorosan megölelt.
- Örülök, hogy te is szeretsz- suttogtam vidáman, boldogan visszaöleltem.

----------------------------------------------
Jó szar részt sikerült összedobnom, legalább öt napon át írtam, mert nagyon kevés időm van, főleg most. Szóval valszeg a kövi részre is kell majd várni, ami Suga drágával lesz. ^^
Remélem tetszett ez a Tsukkis rész. Bye! <3