Buborék

1.

Jung Hoseok és Min Yoongi kereken öt éve voltak házasok. Eleinte csak a házassági papírok elintézése okán, később Yoongi munkája miatt kénytelenek voltak tovább elidőzni New Yorkban, a végén pedig teljesen ott ragadtak a mindig éber, élettől pezsgő és zajos nagyvárosban. Lassan már három éve éltek Amerikában, de Hoseoknak még mindig nehezére esett felvenni az itteni élet ritmusát. A Nagy Almában töltött évek dacára, férjével ellentétben még mindig bizonytalanul beszélte a nyelvet és hiába próbálta még maga előtt is tagadni: Minden egyes nap gyötörte a honvágy, hiányolta a családját és a barátait. Mégsem panaszkodott soha. Tudta, ahogy Yoongi támogatta korábban az ő álmait a megismerkedésük elején, úgy most rajta a sor, hogy háttérbe szorítsa a saját vágyait a másik érdekében.

Mindig is szeretett főzni. Mivel kettejük közül neki volt több szabadideje, így a házimunka nagy része és az ételkészítés is rámaradt a legtöbbször. Eleinte nem is bánta. Tudta, hogy fordított helyzetben Yoongi is simán megtenne ennyit kettejükért. A kedvenc ételeik elkészítésével egy idő után mégis felhagyott, mert úgy érezte, minden igyekezete ellenére, meg sem közelíthette a hazai ízeket. A sikertelenség pedig elkedvtelenítette az állandóan a tökéletességre törekedő fiút. Nagyon zavarta, hogy nem tud megfelelni a férjének és magának sem.

Yoongi nem tett megjegyzést a tradicionális koreai ételek hiányára, de egyre többször rendelt házhoz kaját vacsorára. Elégedetten és jóllakottan dőlt hátra az ilyen alkalmak után, megkönnyebbülten gondolva arra, hogy végre elég a keresete ahhoz, hogy terhet vegyen le Hoseok válláról. Nem is sejtette, hogy ezzel a tettével pont Hoseok büszkeségét sérti, aki az étteremből érkezett ételeket úgy értelmezte, mintha Yoongi szavak nélkül mondaná neki, jobb is, ha nem próbálkozik tovább a főzéssel, hiszen látszik, hogy nem megy neki.

Mióta Yoonginak jobban beindult a dalszerzői és produceri karrierje, alig tartózkodott otthon. Hoseok hiába vágyott rá, hogy többet legyenek együtt, akárhányszor próbálkozott is tudomására hozni ezt a másiknak, Yoongi túl könnyedén vette a szemrehányásait és ígéretei ellenére mégsem sikerült változtatnia hektikus, karrierista életvitelén. Habár Yoongi a saját elmondása szerint kettejükért dolgozott, Hoseok úgy érezte a második helyre csúszott szerelme fontossági sorrendjében. Be kellett látnia: Amerikába költözésük után nem sokkal, Yoongi képzeletbeli listáján, a munka vette át az első helyet.

Ma azonban Hoseok ki akart tenni magáért. Augusztus tizenötödike volt. Végre elérkeztek az ötödik házassági évfordulójukhoz. Hoseok, miközben az ünnepi vacsorához vágta fel a zöldségeket, (Úgy döntött, kivételesen megpróbálkozik újra valami hazai ínyencséggel.) elmerengett az első találkozásukon. Nem gondolta volna, hogy lesz bárki, akit ennyire szeretni tud és aki egyszerre teszi majd sebezhetővé, ugyanakkor erőssé is a szívét. Mennyi mindenről nem tudott még, amikor megismerkedtek.

Mennyit sírt, miután megismerkedtek.

***

Hoseok akkoriban költözött el a szüleitől és kezdett el táncosként dolgozni. Nagyon szigorú próbarendje volt. Szinte nem is látta a napvilágot, minden idejét az együttesének földalatti próbateremében, a neonlámpák hideg fényei alatt gyakorolva volt kénytelen eltölteni. Nem mintha bánta volna. Végre azzal foglalkozhatott, amivel mindig is akart. Igaz, hogy egyelőre csak kisebb feladatokat kapott, de bízott benne, hogyha elég keményen dolgozik, akkor egy idő után igazi szólótáncos és koreográfus válhat belőle. Nem nagyon volt ideje mással törődnie tehát a munkáján kívül. A kutyáját is a családjánál kellett hagynia, mivel itt Szöulban nem tudott volna rendesen gondoskodni róla.

Azon a bizonyos estén is sötétben ballagott a kis lakása felé. Fáradtságtól szédelegve mászta meg a keskeny lépcsőfokokat a hetedik emeletig, mivel a lift még mindig nem működött. Hoseok már csak egy bosszús fintort eresztett meg a három hónapja érintetlenül lógó „A lift elromlott" feliratú tábla láttán, ami szinte már régi ismerősként köszöntötte őt, a többi lakóval ellentétben, akikről a fiúnak fogalma sem volt, mivel általában túl korán indult és későn érkezett, így nem volt alkalma megismerkedni velük.