Az Ifjú Black

Kezdet

Átlagos nap volt ez az árvaház lakói számára.
Mint minden reggel, ma is testvérem dörömbölésére ébredtem.
Bumm, bumm, bumm!
  - Kelj már fel!!!
Unottan forgattam a szemem, majd hasra feküdtem, és a fejemre húztam a párnámat.
  - Via! Gyere máár -nyavalygott tovább.
  - Miért kapom én ezt minden reggel? - dünnyögtem bele a puha párnámba, majd kikászálódtam az ágyból és álmosan ajtót nyitottam.
  - Jó reggelt Ellie... - mosolyogtam fáradtan.
  - Miért alszol mindig ilyen sokáig?? Én már egy órája fent vagyok!
  - De hát még csak 7 óra van - ráncoltam össze a szemöldököm.
Lementünk reggelizni, az árvaház többi lakójával együtt, akik most szintén ébredeztek.
  - Jó reggelt Samu! - köszönt vidoran Ellie egy nála idősebb, szeplős fiúra, aki erre fájdalmas arcot vágott és fejét a kezeibe temette.
  - Kislány! Hányszor mondjam még el, hogy a nevem nem Samu?! Cliffordnak hívnak!
  - De a Samu olyan cuki név, és egyébként is, tisztára úgy nézel ki, mint egy Samu!
A fiú segélykérően körbenézett, de a többiek csak nevettek.
  - Ne fáraszd magad Cliff. Nincs esélyed. Törődj bele, hogy mostmár örökre Samu maradsz -legyintettem.
  - Nemár! Még te is? Csalódtam skacok - sóhajtott Clifford.
  - Bocsi Samu - nevetett, a vele szemben ülő, szőke fiú.
Reggeli után felmentem a szobámba és szomorúan rajzolgattam, miközben arra gondoltam, nemsokára újra iskola. Imádtam a nyarat, mikor tovább aludhatok, egész nap rajzolhatok, vagy játszhatok az udvaron. Mivel nehezen barátkozom szinte mindig magányos vagyok az iskolában.
Hangos pukkanást hallottam, mire összerezentem, ezáltal szabálytalan csíkot húzva a rajzlapra. Körbenéztem, de biztos voltam benne, hogy a zaj forrása nem az épületben van.

Hangos pukkanás rázta meg az egyik sikátort, és ebben a pillanatban előtűnt egy férfi a semmiből. A villanypóznán ücsörgő verebek az ijedtségtől elrepültek, csendesebb zug után kutatva.
A férfi kilépett a sötèt sikátorból, a napfényes utcára, így láthatóvá vált különös öltözéke. Virágmintás inget és halásznadrágot viselt. Sietős léptekkel elindult, miközben a kezében szorongatott két borítékot
Nem kellett sokáig sétálnia, elért az uticéljához.
Megállt a szürke épület előtt, majd ellenőrizte a címet, hogy biztosan jó helyre jött-e.
Felsétált a lépcsőn és bekopogott az árvaház ajtaján.
  - Jó napot! - nyitott ajtót, egy kissé megszeppent árva lány. Hosszú, barna haja hullámosan omlott vállaira, barna szemei félénken csillgotak.
  - Szia! Oda tudnál vezetni Miss Alwright-hoz?
A lány lehajtotta a fejét és egy szó nélkül elindult.
A férfi habozott egy kicsit, majd követte. Belépett a nagy épületbe és egy hosszú lépcsősorral találta szemben magát. Két oldalt folyosók voltak. A lány a lépcső előtt balra fordult, majd így szólt:
  - A folyosó legvégén található az irodája, uram.
  - Köszönöm - biccentett a férfi, majd tovább indult.

  - Szabad! - jött a válasz a kopogásra
Az úr belépett a kis szobába. Az ajtóval szemben állt egy íróasztal, mely mögött egy középkorú, kedves arcú nő ült. Szőke haját laza kontyban hordta. Kissé furcsán nézett a jövevényre, ami nem is csoda, a fura öltözéke miatt.
  - Jó napot - köszönt a férfi
  - Jó napot uram, miben segíthetek? - állt fel a nő és lépett az úr elé.
  - Gerald Eddols vagyok.
  - Grace Alwright - ráztak kezet.
  - Olivia Black miatt jöttem hölgyem. A lány felvételt nyert egy bentlakásos iskolába. Esetleg beszélhetnék vele?
  - Sajnálom uram de... - kezdte a hölgy, aki láthatólag őrültnek nézte a férfit különös öltözéke miatt.
  - Hoztam önnek egy levelet, amiben minden le van írva - mosolygott Gerald, aki nyilván számított erre a reakcióra.
  - Tessék - nyújtotta át az egyik borítékot, amit a minisztériumból hozott magával és amiben a minden le van írva, néhány apró részlet kivételével, miszerint Olivia egy boszorkány.
A nő szemével átfutotta az üzenetet, majd bólintott.
  - Szóval ingyenes... - mogyogta. - Kérem kövessen, elvezetem a szobájához
  - Köszönöm - biccentett a férfi
Áthaladtak a folyosón, majd felcaplattak a lépcsősoron. Odafent rengeteg újabb ajtó nyílt, s mindegyik egy szobát takart.
  - Erre, kérem - lépett egy ajtó elé a hölgy. - Ez Olivia szobája. Akkor én nem is zavarok tovább -mondta, majd elment.