magány

122 20 13
                                    

Nézed az embereket magad körül.
Mosolyognak.
Társasmagány...
A melkasodban az ördög tombol és kiszív minden levegőt onnan.
Társasmagány.
A legrosszabb...

《¤》

Bámultam a plafont éjszakai  sötétben.
Néztem a két kezemet ahogy a félholyájban a körvonalaik lágyan vibráltak.
Mind a két fél egyedül volt.
Összefűztem az ujjaimat, éreztem a kezem melegségét.
Álomba sírtam magam.

《¤》

A barátnőm vállán pihent a fejem. Ültünk a buszon. Egyedül éreztem magam.

A magány mindenhol ott van.

Kínoz.

Megbújik a bőröd alatt és időnként előkúszik.

Enyhíteni akarom, ráírok valakire...
Nem segít.
Valami hiányzik...
De nem tudod mi...
És kínoz.

Éveken át.
Ott nő a melkasodban és csak várod hogy egy nap talán megszakítja valaki a kímdlódásaidat.

Egy nap....
Suttogom ezt a naplementébe évek óta.

BiodiverzitásWhere stories live. Discover now