Túlvilág

4.New Orleans

10:56

-Daniel szemszöge-

Már tíz napja hogy nem ébred fel Kate. Számítottam rá hogy elájul mert mindenki elájul az első teleportálása után, de hogy ennyi ideig ki legyen ütve ez már aggasztó. A legrosszabb hogy nem tudok semmit se tenni, azon kívül hogy várok. A türelem pedig nem az én asztalom.

Leülök mellé mint mindig és figyelem, ahogyan veszi a levegőt. Megemelkedik mellkasa, majd leereszkedik és ez megy egész nap. Én már unom, csinálhatna mást is. Például felébredhetne hogy felkészítsem az új életére. Nem kevés meló lesz megtanítani harcolni és elmagyarázni neki mindent. Ráadásul nem csak hogy rengeteg kell foglalkozzak vele, még az időmet is rá szánom. De nem baj, nézzük a jó oldalát. Haley legalább jól megfizeti a kiképzését.

Figyelem őt, le se veszem róla a tekintetem. Szerencse hogy legalább nem egy bányarémet kell felkészítenem. Ha ocsmány lenne, a tripláját kértem volna fizetségnek. De el kell ismerjem egész aranyos arca van ahogyan alszik, meg azért a testalkata sem egy taszító látvány.

Ahogyan rajta volt a szemem észrevettem hogy egyik ujja megmozdult. Egy-két perccel később pedig hirtelen kipattantak szemei.

-Kate szemszöge-

Sötétség. Csak sötétség mindenhol. Nem látom a fényt, a kivezető utat...

Hirtelen egy icipici fehérség jelenik meg valahol a távolban. Minden erőmmel a kis foltra koncentrálok és az növekedni kezd. Összpontosítok és nagy nehezen el kezd közeledni felém. Majd nagy sebességgel magával ragad a fény.

Felébredtem. Kipattantak szemeim és azonnal felültem. Körbe néztem és ismeretlen helyen találtam magamat. Ekkor észre vettem a mellettem ülő fiút, aki nem más volt mint Daniel.

- Na végre hogy felébredtél, már ideje volt - mosolygott rám. - Mennyi ideig voltam eszméletlen? -  9 napig, de legalább így a tizedik napon megtiszteltél azzal hogy felébredtél. - állt fel a mellettem lévő fotelből. - Nem tudom hogy miért ájultam el, de bocs hogy ennyi ideig foglaltam a kanapéd - ültem fel. - Teleportáltunk és az első alkalom miatt eszméletedet vesztetted. - magyarázott, rám sem nézve. -Teleportálás? - értetlenül néztem rá. - Ne mond hogy nem tudod mit jelent - nyafogott. - A szó jelentését értem, csak hogy ilyesmi nem létezik. - Inkább csak nem tudtad eddig hogy létezik. - forgatta meg szemeit. - Na de ezt hagyjuk, biztosan éhes vagy nem? - kérdezte.

Most jöttem rá hogy mennyire éhes vagyok. Válaszképp felálltam a kanapéról és felé indultam, de a testem nem nagyon bírta el magát így azonnal összeestem. Nem estem el teljesen mert egy szempillantás alatt elkapott Daniel. Nem tudom hogy mi ő és hogy hogyan csinálta de hálás vagyok neki. Visszafektetett a kanapéra óvatosan majd hozzá tette - Ne csinálj ilyeneket mert nem vagyok mindig itt - nevetett.

- Köszönöm, de ezt mégis hogyan csináltad? - mosolyogtam kellemetlenül. - A szörnyvadászok már csak ilyenek - kacsintott felém.

Értetlen arckifejezésemet látva kinevetett, majd elment és egy velem egyidős fiú jelent meg egy tálcával a kezében.

A tálca egy bőséges reggelit szállított, pont felém.
- Itt a reggelid - mosolygott rám. - Köszönöm - mosolyogtam vissza rá. Indulni készült de még utána kiáltottam. - Hogy hívnak? - kérdeztem kíváncsian. - Erick Norton vagyok - fordult vissza. - Danny asszisztense és egyben a rokona is vagyok - magyarázta. - Ó, értem és mivel foglalkozik Danny hogy segítened kell neki? - Mint már említette ő maga is, szörnyvadász - mosolygott kellemetlenül. - Akkor ezek szerint komolyan mondta - válaszoltam furcsa arckifejezéssel. - Gondolom azért vagy így meglepődve, mert most csöppentél bele ebbe a világba - gondolkodott.  - Háááát, aszt hiszem - ráncoltam össze homlokom. - Majd Danny felvilágosít téged, vagy ha nem akkor szólj nekem - mosolygott újra rám. - Köszönöm. - mondtam még mindig furcsa arckifejezéssel. - Akkor én megyek is - mosolygott megint, majd elment.

12:35

Megettem a reggelimet és úgy döntöttem felfedezem a házat. Mielőtt felálltam eszembe jutott hogy mikor legutóbb ezt tettem, összeestem. Szóval nagyon lassan és óvatosan emelkedtem fel a kanapéból. Sokkal jobban voltam már, biztosan a finom reggelim az oka. Elengedtem a kanapé karfáját és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam azt, ami egy folyosóra nyílt. Elindultam rajta és a legközelebbi ajtóhoz sétáltam, mikor valaki hirtelen hátulról rám vetette magát.

<Itt a kövi rész! Remélem tetszik<3 Bármit nem értetek, nyugodtan kérdezzétek meg :) További jó olvasgatást>