Anime fiúk x reader [KÉRÉSEK ZÁRVA] ;-;

Bakugou Katsuki x reader

Te és Bakugou már pár hónapja együtt voltatok. Mindenki le volt sokkolódva, hogy hogyan tudtad szeretni ezt a méregzsákot. De nem volt ő mindig ilyen. Mikor csak veled volt, teljesen megváltozott. A tökéletes ellentéte volt annak a Bakugounak, akit a többiek ismertek.

A napokban temérdek sok anyagot kellett megtanulj a vizsgáid miatt, ezért teljesen elhanyagoltad magad. Nem aludtál eleget, evés közben is tanultál és úgy ki se mozdultál a házból. Ez persze Bakugounak hamar feltünt. Még hazafele menet is a jegyzeteidet bújtad. A melletted haladó szőke egyszer csak megállt, ezt észrevéve te is megálltál és ránéztél. Már éppen vissza akartál térni az olvasáshoz, amikor...

-(NÉV)!!!-akkorát ordított rád, hogy azt gondoltad, abban a percben a szived meg is áll-Add ide azt a kibaszott füzetet...MOST!!

-De...

-Semmi de!! Add már! -lassan odanyújtottad a jegyzeteidet, Bakugou elkapta a kezedből és egy robbantással megsemmisítette.

-MI A FRANCOT CSINÁLSZ?!-kiabáltál rá, teljesen kikelve magadból.

-Hogy mit csinálok? TE mit csinálsz?!-vágott vissza méghangosabban a barátod

-Már bocs, de kell tanulnom, és ez nekem rohattul fontos, hogy írjak egy jó jegyet a vizsgán!!

Erre már nem vágott vissza, csak annyit mondott:

-Fontosabb, mint én..?-hangja halk volt. Tudtad, hogy most nagyon megsértetted

-Katsuki..én...én nagyon sajnálom..-felnéztél rá, hogy lássad, most melyik Bakugouval állsz szemben. Igazán nem tudtad eldönteni...dühös volt a tekintete, de egyben tele bánattal. Rájöttél, mennyire elrontottad...nem is tudtad mióta nem figyeltél rá, nem is beszéltél hozzá, csak pár szót váltottál vele, aztán megint, megint a tanulásra gondoltál, csak ennyiből állt az egész napod. Majdnem teljesen kizártad Bakugout az életedből. A fejedben csak ilyen gondolatok keringtek. A szemeid megteltek könnyel, amik levándoroltak az arcodon, és a földre hullottak.

Folytatni akartad a bocsánatkérésed, de belédszorúlt a szó, mikor Katsuki átölelt.

-Semmi baj...-kezdte- Csak kérlek ne sírj...és hagyd a francba azt a retkes tanulást. Mindent fogsz tudni. Ne aggódj...

Ekkor sem tudtál semmit sem szólni. Ezúttal mégjobban elkezdtél sírni, annyira fájt. Bakugou adott egy puszit a homlokodra, majd kicsit eltolt magától, éppen csak egy kicsit, hogy a szemedbe tudjon nézni. Hüvelykujjával eltörölte a könnyeidet. Mikor látta, hogy megnyugodtál, kézenfogott, és hazafélé vettétek az irányt.

Hajaj...hajaj...hát nem is tudom... ez az első fanfiction amit csináltam...olyan amilyen...rövid, sok a pont (hát ja), tehát gáz. De próbálok majd fejlődni.

De köszi, hogy elolvastad!!!

BYE!