Anime fiúk x reader [KÉRÉSEK ZÁRVA] ;-;

Viktor Nikiforov x reader

"Ugh...(Név)... Ez nem lesz így jó az Isten álgyon meg!" Bosszankodott Yakov, az edződ. "Mi történt veled?! Szedd össze magad! Mintha élnél!!" kiabált rád újra.

"Igenis..." mondtad, ahogy felvetted a kezdő pozíciót. A zene elindult. Mindent beleadtál, hogy tökéletes legyen, hogy semmit se ronts el, de mire végeztél és ránéztél Yakovra, ő csak fogta a fejét, hogy ez nem lesz így jó... De sajnos tudtad, hogy miért nem jön össze, akármennyire is próbálkozol... Nincs inspiráció, nincs szenvedély. Csak üres koreográfia az egész... "Mára elég is lesz (Név)...Menj haza. Van egy heted, hogy összeszedd magad. Ha azután sem tudsz a lábadra állni, lefújjuk a rendezvényen való  fellépésedet." mondta az edződ. Nem válaszoltál semmit, csak egy köszönömöt mormogtál az orrod alatt, mikor elmentél mellette.

Minden akkor kezdődött, mikor Viktor elment. Addig együtt mentetek át mindenen. De egy nap úgy hagyta el az országot, hogy el sem köszönt. Pár hét múlva kaptad a hírt, hogy edző lett belőle, és tökéletesen boldog ott, ahol van. Azt hitted, hogy társak voltatok, hogy különleges voltál neki...És hogy...szeretett...Ezt persze sosem mondta, mármint olyan értelemben. Mindenki felé csak úgy szórja a 'szeretlek' vagy szerelmem' szavakat, de egyiket sem vette komolyan. Csak mint egy kisgyerek, játszik a szavakkal, de nem tudja a súlyát azoknak... Mikor elment, úgy érezted, hogy elhagy, becsap, és eltaszít magától.

 Ki sem mozdultál a házból...Mila, a legjobb barátnőd többször is felhívott, de miután te nem válaszoltál, abba hagyta a hivogatást. Egy hét után megint szólt a telefonod. Yakov az. "(Név)! Kiheverted magad? Mostanra már felébredtél?" Egy hét alatt sok időd volt gondolkodni, és kissé depresszióba esni...Ezért... "Bocsánat Yakov...Én nem indulnák a rendezvényen...Sajnálom." Mielőtt az edződ megszólalhatott volna, leraktad a telefont.

--TIMESKIPPPP--

Bekapcsoltad a tévét, hogy megnézhetsd a versenyt, amin te is részt kellett volna vegyél.

--EKÖZBEN VIKTORu MIT CSINÁL?--

"Fárasztó egy nap volt a mai! Lássuk van-e még valami dolgom má-ra?" Viktor kivette a zsebéből a telefonját és belekukkantott a naptárába. "TE JÓ ÉG!!!" kiáltott fel, és sietett, hogy nyissa ki a laptopját. "Mindjárt kezdődik a verseny, amin (Név) is részt vesz. Lássuk csak... Ő hányadik..?" Végigolvasta a felállást, de sehol sem látta a nevedet. "HUH? Hol van? Nem lehet, hogy elírták volna..." a biztonság kedvéért végig nézte az egész versenyt, de téged sehol sem látott. Rögtön felhívott. Mikor láttad, hogy Viktor az, a szíved egyszerre csak megfájdult. 'Mit kéne tennem? Annyira beszélni szeretnék vele, de most legszívesebben leordítanám a fejét...' Inkább nem vetted fel. Aztán többször is hívott, ezért a telefonod lehalkítottad, és a ház legmesszibb sarkában hagytad.

Viktor nem adta itt fel. Felhívta az edzőjét, Yakovot. "Hey, Yakov! Mi van (Névvel)?! Miért nincs a versenyen? Erre készült már mióta... Talán beteg?" kérdezősködött a férfi nyugtalanul. "Nyugodj már le Viktor!!! Eltűnsz hónapokra, és csak így felhívsz?!?!!" szidalmazta az öreg. "Jó, jó, de miért nem ment a versenyre (Név)? Talán történt vele valami??" "PERSZE HOGY TÖRTÉNT VELE VALAMI!!!" ordított megint rá az edzője, s ezzel majdnem megsüketítette szegényt. "Jaj Viktor... Te nem értesz a nőkhöz..." "Nem mintha te igen..." feleselt Viktor. "Ugh...Azt akartam mondani" folytatta Yakov "hogy mióta te elmentél, (Név) olyan lett, mint egy rongybaba. Azt csinálja, amit kell, minden mozdulat, figura tökéletes, de olyan, mintha nem lenne benne élet. Nem látható már az a szenvedély...aminek a forrása... te voltál." ezzel Yakov letette a telefont.

Viktor agya pár másodperce lefagyott. Mikor magához tért, rögtön nekiesett a laptopjának, és megvette a legközelebbi járatot Oroszországba.  

Arra ébrettél, hogy az ajtócsengődet valaki nagyon idegesen nyomkodja. Mila türelmetlenül állt az ajtódban, mire odaértél. "Mila...te meg mit--" próbáltál szóhoz jutni "(NÉV)!!! Most rögtön a stadionba megyünk!...de előtte...zuhanyozz egyet...addig én szellőztetek, mert olyan szag vam idebent, mintha valami megdöglött volna..." 

Bele tellett egy kis időbe, mire el tudtatok indulni. Mikor beértetek, Mila egyszerre csak eltűnt... Ez nem nagyon érdekelt. Szép lassan átváltottad a csizmád a korcsolyádra, és ráléptél a jégre. A füledbe dugtad a fülhallgatódat, hogy a zenére el tudj kezdeni korcsolyázni. Mire elkezdted volna, valaki kivette a fülhallgatódat. Erre megfordultál és két gyönyörű szempárral találkoztál.

'Viktor...' ismerted meg. Akkora sokkot kaptál, hogy szólalni sem tudtál. Ő is hallgatott. Nem mondott semmit, csak átölelt. Ekkor megszólalt a zene. A dal, amivel a karieretek kezdetét vette. Azt a koreográfiát akkor sem tudtad volna elfelejteni, ha akartad volna. Korcsolyázás közben amikor csak tehetted ránéztél. És egy furcsa érzés lappangott benned. Visszatért a szenvedély, amiért éltél, amiért korcsolyáztál, érezted, hogy élsz. 

A zene véget ért, ti is befejeztétek. Kifáradtan álltál meg előtte, és a mellkasára borultál, s szorosan átölelted, s ő is visszaölelt. "Hiányoztál" suttogtad. "(Név)..." Lehet, hogy később megbánom, de most erre van a legnagyobb szükségem..." mondta. Nem értetted. Elengedett, s fájó tekintettel  a szemedbe nézett. 'Elmész..? Nem akarom...Ne menj...' pánikoltál magadban, s pár könnycsepp lecsordult az arcodon, ahogy lehajtottad a fejed. Viktor hüvelykujjával letörölte öket, s az arcodat a kezeivel felemelte, hogy szembe nézhessen veled. S akkor, megszakadt a film. Már csak arra emlékeztél, hogy ajkai, most a tiéden vannak. Nem gondoltál semmire, csak élvezted a pillanatot. Mikor elváltatok, ő szólalt meg először. "Sajnálom, amin keresztül kellett menjél  az önzőségem miatt...ugye...megbocsátasz?"

"Persze..." mondtad elmosolyodva. És megint megölelted.

 "Nagyon szeretlek."  mondta, és tudtad, hogy most komolyan gondolja.

-

-

-

-

Hello! Még élek!! 

Ezt a rész  @idk_who_am_I

kérésére készült. Bocsi, hogy annyit kellett várj... De itt van! Remélem tűrhető lett...

na BYE!!! OwO