Váratlan találkozás (S.M.)

2. fejezet

Apunak miközbe meséltem betoppant Anya is. Gyorsan odaugrottam hozzá. Megöleltük egymást és neki is elmondtam.
- Tehát egy szóval a napom fantasztikus volt.
- Örülünk neki kicsim de most menjünk enni.
- Én nem vagyok éhes.
- Hogy hogy?
- Mint mondtam Shawnnal elmentünk a mekibe és ott ettem kevesebb mint 3 órája.
- Rendben akkor sipirc fel és alvás.- Felszaladtam a szobámba és felhívtam face time-on Sofit. Ő egyből fangörcsött kapott és sikongatva  ugrándozott a történet után. Ekkor üzenetem jött.
✉
Dalinel: Szia cica van kedved este eljönni bulizni
Liza: Már többször is megmondtam Daniel , hogy köztünk vége.
Daniel: Én meg azt mondtam meg , hogy addig nincs vége a kapcsolatuknak ameddig én nem mondtam!
Liza: Hagyj békén engem Daniel megértetted!
Daniel: Addig nem adom fel amíg vissza nem szerezlek!
Liza: Hát akkor életed végéig küzdhetsz.
✉
Mérgesen ledobtam a telefont az ágyamra. Utána mégis odanyúltam érte. Letiltottam Danielt. Megvcsörrent a telefonom. Shawn hívott.
📞
- Szia
- Szia
- Hogy vagy?
- Hát elég ramatyul. A volt barátom nem fogja fel , hogy vége.
- Sajnálom
- Miért is hívtál?
- Csak hogy halljam a hangod .- ekkor megláttam egy autót megállni a ház előtt. Anyuék kocsija sehol.
- Shawn baj van.
- Mi az?
- Daniel.. itt van. Anyuék meg sehol.
- Ne félj Liza . Menj le és zárd be az ajtót. - hallottam az ajtó nyitódást.
- Túl késő. Bejött.
- Akkor zárd be a szobád ajtaját és bújj el valahol. Mindjárt ott vagyok.- ezzel lerakta.
📞
Odaszaladtam az ajtómhoz és kulcsra zártam. Az az aplakbó megláttam Shawn autóját . Kinyitottam a zárat , de rosszul tettem. Daniel arra várt , hogy nyissam ki az ajtóm. Ellöktem és elkezdtem lefele futni. Elkapta a csuklóm és visszarántott.
- Most itt maradsz és fogunk egy kicsit szórakozni.
-Shawn!!!! - ennyit kiabáltam majd Daniel a tenyerét az arcom elé rakta , hogy ne tudjak kiabákiabálni. Nem tudtam kiszabadulni akárhogy rugdalóztam. Ekkor Shawn felért.
- Engedd el most!!!
- Vagy különben mi lesz?- gonoszul mosolygott .
- Ha elengeded nem lesz semmi! - ekkor Daniel pofonvágott.
- Te csakis az enyém vagy nem másé! - majd ellökött a sarokba. Shawn erre gyomorszájon vágta. Daniel a földre esett. Shawn megfogta a kezem és lementünk az emeletről. Akkor vettem észre , hogy Daniel is ott van amikor visszarántott. Shawn odaugrott megfogta a kezét és kicsavarta.
- Ülj be a kocsiba. - odaszaladtam az autóhoz és beszálltam.
- Ezt még megbánod dalospacsirta!!! Igen tudom ki vagy! Akkor is az enyém lesz Liza! - majd elment. Shawn beült az autóba mellém.
- Köszönöm!
- Liza ez csak természetes , hogy megvédelek. - megfogta a kezem. Amitől gyorsabban kezdett el verni a szivem.- Megütötted valahol magad?
- Hát az arcom fáj ahol pofonvágott.
- Liza....
- Igen?
- A lábad nem fáj ?
- Nem. Miért?
- Hát a bokád? Kezed? Valamid?
-Az igazat megvallva szédülök kicsit.
- Kicsinálom azt a gyereket ha lesz valami baj!- idegeskedett. - Liza én féltelek és meg akarlak védeni.
- Shawn te már azzal megvédesz ha velem vagy.- és rámosolyogtam.- gyere mennyünk fel.
- Mesélsz majd magadról?
-Igen csak gyere fel. - elindultunk fel és leültünk az ágyamra.
- És mire vagy kíváncsi?
- Mindenre! - majd elkezdtünk beszélgetni.