Váratlan találkozás (S.M.)

4. Fejezet

-Liza! - ölelt még mindig magához Shawn. - El kell mondanom valamit. - mosolyra húzódott a szája .

-Akkor ki vele! 

- Jó csak nem itt.

-Tényleg anyuék hol vannak?

-Ők otthon várnak téged. 

Beszálltunk az autóba és hazafele hajtottunk. Kinéztem az ablakon de sötét volt kint. Ránéztem az órára az autóban. 3:17.

-Te jó ég! Már ennyi az idő!? Mennyi időre ájultam el?

-Olyan fél kilenckor elájultál azóta. És mit mondott az orvos?

-Enyhe agyrázkódás és , hogy pihenjek. 

Shawn ekkor megfogta a kezem és odarakta a szívéhez ami ezerrel dobogott. Amikor ránéztem elmosolyodott és mégjobban felgyorsult a szívverése. 

-Ezt akartam elmondani Liza. Amikor csak a hangodat is hallom ez történik. Nem baj ha neked nem ez az érzésed de én akkor is barátod leszek.

- Ha már így játszunk.- odahúztam Shawn mellkasáról az egyémre a kezünket. - De én is úgy érzek mint te.

A további úton mind  a ketten mosolyogva és csendben ültünk. 

-Liza meg szeretném kérdezni , hogy aludhatnék e ott nálatok mert a házkulcsom otthon maradt a szüleim meg éjszakára bezárják az ajtót és érted. Nem akarom felkelteni őket.

-Igen értem. Persze ,hogy ott aludhatsz!

-Köszönöm- mosolygott rám. Erre nem tudtam mást reagálni ezért visszamosolyogtam rá. A további út szintén csöndben telt. Mikor a házunk elé értünk az ajtó előtt vettünk egy nagy levegőt és kéz a kézben beléptünk az ajtón. Szüleim az ajtócsukódás hallatára azonnal ott termettek szembe velünk.
-Szia anyu! Szia apu! - köszöntem almos szüleimnek.
-Sziasztok! Jajj Liza annyira aggódtunk érted!- ölelt magához anya. Majd apa is szorosan magáhozölelt. - Gyertek be mostmár aludni kellene.
Meglepődtem azon ahogy anyum viselkedik velünk . Nagyon izgatott mintha tudná Shawn mit érez irántam.
-Akkor én megyek letusolok utána megyek aludni. Shawn te hol fogsz aludni? - érdeklődtem. A szüleim Shawn felé fordultak és akkor jött egy olyan kérdés amitől meglepődtem.
- Shawn elmondtad neki?-kérdezte anya.
-Igen - válaszolt fülig erő szájjal a fiú.
-Most mi van?-néztem rájuk nagy szemekkel.
- Amíg kijöttek a mentők drágám addig Shawn nem mozdult el mellőled. Én megkérdeztem mit érez irántad és elmondta hogy szeret csak félt bevallani de amikor megjött a mentő akkor mondtam hogy ő menjen veled es megígérte hogy elmondja neked hogy mit érez. Tehát most elmondta neked és remélem te is így érzel Shawn iránt mert egy csodálatos fiú. És ha kívülálló szemmel is nézzük ti összeilletek. - anya beszédén köpni nyelni nem tudtam ezért csak bambultam és újra végiggondoltam mit mondtak.
-  Shawn nagyon köszönöm hogy ilyen jó vagy hozzám. És SZERETLEK! Nem úgy mint barát hanem úgy igazából.- mondtam ki amit érzek.
-Én is így érzek Liza én is SZERETLEK.- közelebb húzott majd szoros ölelésbe vont. Belepuszilt a hajamba amitöl kicsit megborzongtam.
- Jól van fiatalok!- hallottam meg apum hangját - mostmár hogy tudjuk ki mit érez sipirc aludni mert tényleg késő van. Van még időtök. - mosolygott ránk.
Felmentünk a szobámba Shawnnal én letusoltam majd bebújtam az ágyba. Shawn szintén elment lefürödni majd egy szál alsóban befeküdt mellém az ágyba. Éreztem ahogy a kezeit derekamra csúsztatja majd közebbhúz magához. Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Így aludtunk el kiskifli-nagykifli alakban.   

Kedves olvasók! Hát igen amilyen nagy lendülettel kezdtem el írni ezt a fanfoctiont el is feledkeztem róla. De most itt van és remélem tetszik. Holnap vagy holnapután akarom a következő részt is megírni es nem megfeledkezni róla. Szóval. Remélem tetszik eddig az ff és remélem továbbra is olvasni fogjátok!