Raito szíve

10.rész

- De mégis hogy találtál rám?
-Megéreztem hogy itt vagy.
Körbe néztem és akkor tünt fel hogy nem otthon vagyok sem a Sakamakiknál.
- Hol vagyunk?
- Itthon szóljak később majd édesanyádnak?
- Mi a-anya is itt van?
- Igen de épp per pillanatban még az Iskolában tanít.
- Mi? Hol ? Melyik iskolában?
-Oda ahova mostantól járni fogsz!
-Miiii várjunk egy pillantott!! Nem iratkozok át sehova. Szeretek a mostani sulimba járni.
-De mi ezt nem fogjuk tűrni hogy a kishercegnőnket egy nemesi vámpír család szívja a vérét!
Egész nap veszekedtem apuval ezen az egészen de hiába.
Egyszer csak nyílik az ajtó és ki lépbe rajta...nem más mint édesanyám.
-kislányom végre itthon vagy. Örülök hogy nincs semmi bajod..de.. mi ez az illat rajtad?
- Milyen illat?
- ez a mérhetetlen bűz! Csak nem...ugye nem feküdtél le velük?
- Mi várj édesem én erről miért nem tudok?
Csendben próbáltam maradni de anyám a nyakamnál fogva a falhoz szorított.
- anya....ez fáj... engedj el!
-Coryna enged el a lányunkat! -emelte fel apám a hangját
Anya elengedett. Össze rogytam a földön és levegőért kapkodtam.
- Indíts fel a szobádba! - kiabált rám anya
- De hát azt se tudom hol van!
- Amelyikbe bemész az lesz csak menj már! Apáddal van még mit meg beszélni valónk.
- értettem.
Elkezdtem körbe nézni a házban hogy kiválasszam a szobámat míg végül egy kis erkélyes szobát választottam ami épp egy erdőre néz ki.
- Bárcsak itt lennél Raito.
Kimentem az erkélyre és akkor láttam meg hogy testőrök vannak mindenhol ahol megtudnék szökni.
- Hát ez sem lesz könnyű....Áhhh inkább elteszem magam holnapra!
Levetkőztem és kutakodni kezdtem a szekrényben. Élő vettem egy piros hálóinget és bebújtam a jó puha ágyamba. Éjszaka volt már mikor nyitódott az ajtóm és apám lép be rajta.
- alszol kincsem?- Suttogta halkan
- már nem! Valami gond van?
- beszéltem anyáddal és azon a ténynél maradtunk hogy átiratunk téged a másik suliba.
- Miiii???  Várj apu nekem ott a szerelmem a barátaim is. Nem dönthettek csak úgy...hisz... szip... ott se voltatok amikor kellettetek nekem!!
- Tudom szívem de én mindig gondoltam rád és vigyáztam hogy ne  essen bajod.
-Mégis hogy hisz  ott se voltál?
- egy testőröm mindig a távolból figyelt téged. Azt is mondta hogy amikor 10 éves voltál elkóboroltál az erdőben és egy farkas vigyázott rád addig míg a nevelő szüleid meg nem találtak.
Nagyon meglepődtem ezen hisz tényleg ez történt. De akkor miért nem ők neveltek fel mért kellett máshoz adni?
- De akkor miért hagytatok náluk miért nem lehettem veletek?
- Az nagyon hosszú történet elégedj meg azzal hogy így tudtunk csak megvédeni. Meg egyébként is mi az hogy oda adod magad egy nemesi vámpírnak?!
-apa szeretem Raitot meg egyébként is valami vonzot hozzá ez ellen semmit sem tudtam csinálni úgy mint Shunál  sem....hoppá!
- Hogy mii! Most már ketten vannak! Kik ők és mi a nevük?
- Sakamaki Raito és Shu
- értem. De akkor se fogsz oda menni többet nem engedlek  el mellőlem.
Apa megölelt én meg próbáltam felfogni hogy többet nem hiszem hogy láttom őket. Adott egy puszit és kiment  a szobámból én meg vissza aludtam.