Raito szíve

16.rész

Szüleim komor arcal elindultak felénk .
De amint megláttam mögütök 2-2 testőr volt karddal a hátukon.
- Anyu mégis mit jelentsen ez?
- Nem megmondtam neked hogy ide nem teheted be többet a lábadat?!
- De anya....Nem tehetsz ez ellen semmit!
- De csak figyeld meg!
Anyám egyre közelebb jött hozzánk.
Közben a fiúk a hátuk mögé rejtettek védekezően.
- Tűnjetek az útból vagy megbánjátok!
- Nem fogjuk hagyni hogy el vidd a kedvesemet! - Mondta Raito és farkasszemet nézet anyámmal.
- És azt sem hogy itt parancsolgas. Ez itt a mi házunk.
- Őrök tegyétek a dolgotokat.
- Igenis királynőnk.
Az őrök kivonták a kardukat és egyenesen a fiúkhoz szegezték.
- A....anya mégis mit akarsz velük csinálni?
- majd megtudod. - ördögien elmosolyodot
- Coryn ezt be kéne fejezned jön ő anélkül is.
- Fejezd be Haru! Tudja hol a helye...mégha a saját lányomról is van szó.
A két őr hirtelen mozdulattal hasba szúrta a fiúkat.
- Raito ,Shu!!!!
- Csak ennyit tudtok ? Ez még egy szúnyog csípéshez is gyenge volt! - Mondta Raito és kihúzta a kardot a hasából.
- Majd meglátjuk hogy ki itt a gyenge kicsi vámpír. - győzelem ittasan elmosolyodot anyám.
Amikor megláttam furcsálltam nagyon és be is igazolódót a fiúk a földre estek és furcsán kapkodták a levegőt.
- Raito, Shu mi történik?
- Milyen kard volt ez? -kérdezte rekedt hangon Shu
- vámpír méreggel volt beáztatva. Nem hiszem hogy sok időtök lenne már.
-hogy......kh.... a fenébe....Shu... Nem engedhetjük meg hogy elvigyék.
- ....Tu...Tudom...
Elkezdtem sírni.
- El....elé...elég...fejezzétek be....
Mindenki rám emelte a tekintetét. Raitoék értetlenül néztek rám egy kis ideig utána mind a ketten feltápászkodtak és megfogták a kezeimet.
- N...ne...Nem mehetsz el!- Raito könyörögve nézet a szemembe amitől úgy megsajdult a szívem.
- T...Timi....
- Shu kérlek ne folytasd így is elég bajba sodortalak titeket... Még csak az kéne hogy miattam meghaljatok...bele se tudok gondolni.... és nem is akkarok.
Nagy nehezen leszedtem magamról a két fiút és elindultam anyám felé.
- Töröld le azt a gúnyos mosolyt az arcodról anya, apa téged meg látni se akarlak többet!
- jó kislány vagy. Tessék ez a tiétek!
Anyám oda dobot valami fiolát Raitoéknak. Mi meg egy szempillantás allatt eltüntünk onnan.

Otthon:
- Nem meg mondtam hogy nem mehetsz oda többet erre te vissza mész hozzájuk! Mégis mit képzelsz magadról?
- Coryn kérlek eleget kapott már.
- Apa kérlek te csak ne add alá a lovat.
- Ez meg a másik. Haru...ezért még büntetésben részesülsz.
-Fúj de legalább úgy hogy ne haljam.
- Te csak takarodj fel a szobádba.
Felmentem és neki dőltem háttal az ajtónak és elkezdtem zokogni.
- Úgy sajnálom fiúk......annyira sajnálom...
Léptéket hallotam az ajtómhoz közeledni. Megállt az ajtóm előtt és felsóhajtott.
- Kicsim én úgy sajnálom, anyád nagyon kikelt magából most.
- ........
- Kérlek legalább velem beszélj!
Felkeltem a földröl és kinyitottam az ajtót. Apám aggódó tekintettel nézett rám.
- ha tényleg szeretsz akkor vissza engedsz hozzájuk.
- De nem tehetem aranyom, anyád megölne.
- De én tényleg szeretem Raitot....meg....Azt hiszem Shut is szeretem...de Raitot jobban!
Apám felhúzott szemöldökkel végigmért. Hirtelen megfogta a vállaimat és elkezdett az ágy felé lökni.
- ap...apa...mit csinálsz?
- ennyire nem tudod megérteni hogy nem neked valók!Hah!
- mégis hányszor mondjam hogy szer...
Apám egy másodperc allatt birtokba vette az ajkaimat és bejutást kért amit persze nem adtam meg neki ezért bele harapott az alsó ajkamba amitől felszisszentem és egyből át dugta a nyelvét az enyém be.Vad tancra hívta a nyelvemet. Én meg csak becsukot szemmel türtem amit csinál.