Mikor 18 éves voltam találkoztam egy fiúval, Harrynek hívták.
Imádtam a göndör haját és a cseresznyére hasonlító ajkait.
Mikor rám nézett zöld szemei csillogtak.
Az első pillanattól fogva tudtam, hogy szeretem.
Amikor 19 éves voltam megcsókoltam egy fiút. Harrynek hívták.
Tudtam, hogy boldogok leszünk, de nem engedték.
Elrejtették a szerelmünket a világ elől.
El kellett játszanom, hogy egy lányba vagyok szerelmes.
Mikor 20 éves voltam a rajongóink még mindig hittek bennem és Harryben.
Mi csak néztük őket és belülről darabokra törtünk szét.
Ők nem tudták, hogy nem számít mennyire nagyon próbálkozunk. Akkor sem lehetséges.
Mikor 21 éves voltam Harry és én belevéstük az egymás iránt érzett szerelmünket a bőrünkbe.
Néhány rajongó észrevette, ők látták köztünk a szerelmet.
De a többiek megvetéssel és elutasítással néztek vissza ránk.
Mikor 22 éves voltam még mindig rólam és Harryről beszéltek.
Ezért meg kellett csókolnom Eleanort a nyilvánosság előtt.
Az emberek elől elrejtettem a könnyeim és csak boldogságot mutattam.
De igazából mindketten szomorúak voltunk, mert én csak Harryt szerettem és senki mást.
Mikor 24 éves voltam összetörtem.
Az életem....hogy nem lehettem a szerelmemmel mind felemésztettek belülről.
Harry és én nem nézhettünk egymásra, mert látták a szemünk csillogásából, mennyire szeretjük egymást.
Mikor 25 éves voltam minden reményem elveszett.
Harry rámtalált kötéllel a nyakam körül és egy kis cetlivel.
"Harry azt kívánom, bárcsak soha ne kellett volna szétválnunk.
Te voltál az életem.
A szerelmem.
Az otthonom.
Mindennél jobban szeretlek Hazza.
