Egy Dragneel-el Együtt

Összetörve

Natsu szemszöge:

Mi lenne, ha hazamennénk...?
Haza...? Miért?
Luce elment...tanulni soha nem tanultam, ezért inkább hazamegyek.
Te mekkora egy méretes barom vagy!
Hé'!
Először is: Lucy még az iskolában vagy, hiszen csak 9 óra van. Szóval emiatt me aggódj. Másodszor pedig: el kéne kezdened tanul-
Tényleg! Luceég itt van megyek, megkeresem!
És a tanulá...mindegy...

- Szia! Te az osztálytársam vagy nem? Nem tudod esetleg milyen óra... - szóltam oda egy lánynak, aki nekem háttal állt, de mikor felém fordult, s felismert elszaladt - lesz...

Miért van mindig ez...?
Mert mindig verekedsz, kiabálsz, sosem jársz be, egyszer pedig megfenyegedtél egy tanárt, hogy adjon egy ötöst, azóta pedig a tanárok meg sem mernek buktatni!
Nem is értem őket...
Te most komolyan nem figyelsz rám?
Mondtál valamit?
Semmit...

- Áhh...Natsu, itt vagy? - kőzelített felém Erza, ám nem éppen a legjobb kedvében -

Most mit csináltál, Natsu?
Nem tudom. De fussunk!

- - azzal a gondolattal el kezdtem szaladni a folyóson, egyenesen a fiú mosdóba, gondolván oda nem követne -

- Natsu! Azonnal állj meg! - kiáltott utánam, már kezét nyújtotta felém, olyan közelt volt hozzám - Na, megvagy! - fogta a sálamat és hirtelen megállt, ezzel a mozdulatával engemakdnem megfullasztott -

- Argg...! - próbáltam hangot kiadni a torkomon - Miért, Erza...miért?

- Egyszer az életben nem tudsz rám hallgatni! Mondtam, hogy ne verekedj Grayjel különben a drága sáladat fogom feldugni neked mélyen a "kardtok"-odba!? - nyomdta le a fejemet a padlóra -

- Sa-Sajnálom. - nyöröszögtem -

Félek...
Nem csak te! Ha te meghalsz én is megfogok!
Nem fogok megdöglenni egyhamar, ne aggódj!

- Natsu...? - szólalt meg egy halk hang a fejem felett -

Lisanna...?

- Bazdmeg...! - néztem fel rá - Öhm szia, régen láttalak...

- Te mit csinálsz...így? - mutogatott az ujjaival köztem és Erza között -

- Csak egy kis családi viszály... - mosolygott ártatlanul Erza, majd elengedett -

Családi, mi?
Végülis unokatestvérek vagytok...

- ...Értem... - mosolygott zavart Lisanna, utána pedig rám nézett - Nézd, tudom, hogy már vége, de...nem akarod mégis újra kezdeni? - rebedtette szempilláit -

- Újra kezdeni? Újra kezdeni?? Azok után, hogy megcsaltál? Azok után, hogy átvertél, megaláztál?!?! - kezdtem ideges lenni -

Natsu, higgadj le...!
...igazad van...már be kéne fejeznem ezt a hisztis játékot és egyszerűen tovább lépni...

- Ha... - sóhajtottam - tudod mit Lisanna...megbocsáljtok, de fogd fel! Soha! Ismétlem soha nem jövünk újra össze! Ezt jól jegyezd meg! - majd faképnél hagytam a két lányt, és most már immáron Luce keresése indultam -

Fáj...