The Only...

1. Fejezet: Found & Lost

- Szervusz, Ash.-. Mosolygott rám.

- Eiji......

- Gyere be. -. Rántottam be az ajtóból, amit utána bezártam.
- Eiji? -. Kérdezte Max. Majd odarohanva hozzá átölelte.
Mit ölelgeti? Nem engedtem meg!
- Hülyék! Ne az ablaknál!?-. Húztam be az összes függönyt a házban.
- Mit keresel itt? Ibe-san is itt van? -. Kérdezte Max.
- A szüleim úgy tudják, hogy az egyetemen vagyok. Ibe-san pedig falaz Nekem. -. Mesélte. Érzelemmentes arcomat látva megijedt.
- Ash....minden rendben? -. Kérdezte félve.
- Golzine él. -. Mondtam nyersen.
- Mi? De hát az nem.....
- Eiji. Vissza kell menned! Nem vagy biztonságban! -. Mondtam kicsit kétségbeesetten.
- Ash....-. Mondta halkan.
- Miért jöttél ide, Eiji? Te nem ide tartozól! Japánban kéne lenned! -. Akadtam ki.
- Ash, nekem nem kell Japán....-. Mosolygott rám.
- De ott van mindened! A családod, a hazád, az otthonod! -. Fakadtam sírva.

- Ash, nekem Te vagy az Egyetlen akire szükségem van.... -. Szemeim kidúvadtak. Odarohanva hozzá szorosan öleltem. Max eddiggre már távozott.
- Annyira hiányoztál, Eiji. -. Sírom a nyakába.
- Te is nekem, Ash. -. Csókolt a hajamba. Elengedem, majd letörölöm a könnyeim. Halványan elmosolyodok.
- Gyere....-. Nyújtom ki a kezem, amit habozás nélkül megfog. Magam után húzom, egyenesen a szobámig.
- Remélem nem gond neked, hogy Velem kell aludnod. -. Mondtam neki.
- N...nem. -. Nézett félre. Olyan aranyos.
- Akkor jó. -. Löktem rá az ágyra, s fölé hajolok.
- Aludnod kéne. Biztos nagyon elfáradtál az úton. -. Sugtam egészen közel hozzá.
- Ne.....nem vagyok fáradt. -. Vette nehezen a levegőt.

Olyan kis ártatlan. Hogy Én mennyit fantáziáltam ilyenekről, mikor velem volt. Pláne akkor, mikor nem volt velem.

- Hm....ki akarsz fáradni, Eiji? -. Kérdeztem sejtelmesen.
- E...ezt, hogy érted, Ash? Nagyon fura vagy.... -. Ha látnád miket fantáziálok rólad, egyből visszaszaladnál Japánba.
- Mindegy. Aludj. -. Pusziltam arcon, majd leszálltam róla. Csak pislogott. Bementem a fürdőbe, és levetkőztem. Mikor nyílt az ajtó.
- Ö. Izé. Eh. Köhööm. Emm...izé...va....van egy takaród...khm? -. Hát Én megzabálom.
- A szekrény felső polcán. -. Mondtam mosolyogva.
- O...oké. Köszi...vagy valami. -. Azzal kiszaladt. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, majd beálltam a zuhany alá.

Eiji szemszöge:

Ez meleg helyzet volt...

Atya ég. Ash izmosabb lett azóta, mióta utoljára láttam így. A takarót az ágyra dobom, és kifújva a levegőt, hátra dőlök az ágyon. Annyira......jól nézz ki. Fangörcsöt kapok miatta. De ezt nem tudhatja meg. Kiakadna, és meg is utálna. És méginkább vissza akarna küldeni Japánba.

-.......Eiji? Minden oké? Egy ideje már szólongatlak de nem válaszolsz. -. Mondta Ash.

Aztakurva.....

- P...Persze....minden rendben. -. Nyelem le a nyálam. Ash, itt áll előttem egy törölközőben.
- Elfordulsz? Vagy felőlem nézhetsz is.....csak gondoltam figyelmeztetlek. -. Mosolygott. Mi az a mosoly?
- Persze. -. Fordultam el. Baszki ne. Ott egy tükör. Nem tudok nem oda nézni.
- Kész vagyok. -. Mondta, és beugrott mellém az ágyba ami miatt felugrottam egy kicsit. Nevetni kezdett.
- Nem vicces. Hmp! -. Fordult el.
- Naaa~~~ ne durcizz, Onii-chan. -. Ezzel visszafordítja a fejem. Melegem van. Ajkába harap. Nagyon melegem van....
Ujját végighúzza az ajkamon. Élesen szívom be a levegőt.
- Mondd, Eiji....még mindig nem vagy fáradt? -. Kérdezte suttogva.
- N....nem igazán... -. Mondtam zavartan. Hirtelen a csípőmre ül, és az arcomba hajol.
- Biztos vagy benne? -. Súgja, nekem a szívem pedig ki akar szakadni a mellkhasomból.
- Igh....Igen. -. Mondtam ki nehezen.
- Ne játsz a tűzzel, Eiji....-. Azt hiszem merevedésem van.
- Nem ish....csinálok semmit. -. Néztem a szemébe.
- Aludj....-. Mondta, és szájon puszilt. Mi? Ne már! Mikor rá néztem, már aludt. Felsóhajtottam, majd befeküdtem mellé.

Ash szemszöge:

Arra kelek, hogy valami csikizi a nyakam. Kinyitom mázsanehéz szemem, és megpillantom a rajtam szuszogó Eijit. Elmosolyodok lágyan.

- Eiji.....kell fel....-. Semmi. Ilyen mélyen alszik? Beindult a fantáziám.
- Eiji......-. Suttogom egy kicsit mélyebb hangon. Csak elfordítja a fejét, így az egész nyaka szabaddá vált. Nyelek egyett a látványra. A nyakára hajolok, és belenyalok.
- Eiji....-. Semmi. A nyakába harapok.
- Aú! -. Ébred fel azonnal. Szemei szikráztak. Pofátlanul mosolyogtam. Erre a vállamba mélyeszti a fogait. Reakciómon nagyon meglepődik. A hajába túrok, és közelebb húzom a vállamhoz.
- Eijhi......-. Mondtam nehezen. Szemei tányérnagyságúra nőnek.
- Na haliii~~~~-. Max az ajtóban áll lefagyva.
Leemelem magamról Eijit, majd Odasétálok hozzá.
- Szia..-. Köszönök.
Visszatér a fagyásból, majd mosolyog mint egy hülyegyerek.
- Ti mit csináltatok?...-. Mondta ki nehezen.
- Aludtunk? -. Kérdeztem úgy, mintha nem tudnám miről is beszél.
- Ash....-. Nézz rám gyanakvóan
- Minek kérdezed ha tudod?-...kérdeztem, mire megakadta a szava.
- Na látod~~...-. Veregettem vállon, majd elhagytam a szobát. Kimentem a konyhába.
- Srácok~~kértek kávét?-. Ordítottam. Eiji lesétált kómás fejjel, és leült az egyik székre.
- Tessék. Rád fér.-. Toltam elé nevetve, mire durcis arcot vágott, és beleivott a kávéjába. Max is lejött végre.
- Miért jöttél? -. Kérdeztem a kezébe nyomva a kávét.

- Figyelj....amit most mondok...lehet, hogy jó....de lehet, hogy nem.....-. Nézett félre.
- Csak mond már! -. Mondtam nyűgösen.

- Shorter él.......

A szívem ki akar szakadni a mellkhasomból. Érzem, hogy szédülök. A falhoz nyomom Maxet.

- TE HÜLYE VAGY BAZDMEG? ELŐTTEM VÁGTÁK FEL A KOPONYÁJÁT, ÉS KÍSÉRLETEZTEK AZ AGYÁN! HOGY ÉLNE MÁR BAZDMEG!??! -. Akadok ki.

- Ash, nyugodj meg....-. Szalad ide Eiji.

- Él.....de Golzine oldalán áll...eljátszotta a halálá, hogy megmentsen Téged, és Eijit.....-. Mondta higgadtan.

- Max....igaza van Ashnek. Nem élhet....előttem drogozták be....-. Mondta Eiji bizonytalanul.

- Akkor Ő ki? -. Előveszi a telefonját, és elindít egy videót.

- Shorter...tudtam, hogy bizhatok benned. -. Mondta Dino...

- Azt hittem egy pillanatig úgy hagytok bedrogozva. -. Nézett félre Shorter.

- A dark blue Olyan, mint a Banana fish....csak jóval gyengébb. A hatása mindössze csak 24 órán át tart hatás alatt...

- Tudom....most már elmehetek,  ugye? -. Kérdezte...

- Mégis hová mennél? Vissza Ashez? Szerinted megbocsátana? Gyerek még, hogy felfogja, ezt érte csináltad. Asht ismerve azt mondaná, csak a saját bőrödet akartad menteni....
Maradj mellettem, Shorter. Megvédelek.... -. És itt megszakad a videó.

- Úristen.....úristen.....Én....ezt nem hiszem el. NEM! NEM! NEM! NEM TUDOM ELHINNI. -. Lábam nem tart meg, így összeesek.

- Mit akarsz tenni? -. Összeszedem minden erőmet majd felállok a földről.

- Vissza fogom hozni Shortert.... -. Mondtam érzelemmentesen.

- Veled megyek! -. Vágta rá Eiji.

- Én is!-. Mondta elszántan Max.

- Nem! Eiji, Te itt maradsz! Neked ez veszélyes!-. Utasítottam. Majd ránéztem Maxre.

- Te maradj itt vele. Vigyázz Eijire, Max. -. Kérem Őt.

- Egyedül nem fog menni, Ash....-. Nézz mélyen a szemembe Max.

- Úgy ismersz? -. Mosolygok. Ő is elmosolyodik.

- Hát persze. Hisz Te vagy Ash
Lynx! Adj bele mindent!-. Veregeti meg a vállam.

- Bírd ki.Megyek érted, Shorter......