A változás nyara /5SOS/

6.rész

Miután kinevettük magunkat lementünk a többiekhez. Michael és Calum videojátékozott, Luke meg evett. Ashton bement és csatlakozott a kockákhoz, én meg kimentem Lukehoz.
- Jó étvágyat! - simítottam meg a hátát. 
- Köszi. - nézett rám egy kisfiús mosollyal. Édes Istenem olyan aranyos. - Amúgy hétfőn el kell mennünn a bandával megbeszélésre, de csak kedden jövünk vissza, mert minden izét akarnak csinálni a következő koncert előtt. - mondta szomorúan.
- Hát oksi. Talán túl élek két napot egyedül. - mondtam nevetve. Közben beszállingóztak a többiek is. 
- De ha szeretnéd egyikünk itthon marad veled. - mondta Cal lehuppanva Luke mellé.
- Ne viccelj már. Két napról van szó gyerekek. - nevettem el magam. - Amúgy is meg akartam nézni a város tornatermét. - mondtam, majd a szobám felé vettem az irányt. 

Luke Hemmins szemszöge:
Olyan hamar reggel lett, és indulnunk kellett. Ez szomorú. Én halkan beosontam Viki szobájába, hogy elköszönjek tőle. Olyan aranyos amikor alszik. Odasurrantam hozzá, megcirógattam az arcát, amire elmosolyodott, majd adtam az arcára egy puszit. Épp nyitottam volna az ajtót, amikor két vékony kar fonódott körém.
- Nem gondoltad, hogy hagylak elmenni titeket az elköszönésem nélkül. - bújt hozzám. Ahjj te jó ég ez annyira jó érzés.
- Hiányozni fogsz nekem. - böktem ki, közben a hátát simogattam.
- Te is nekem. - mosolygott, majd együtt lementünk. Calum önelégülten vigyorgott, Ash nem figyelt oda, Miket meg csak röhögött rajtam. Hát khm igen. Viki pizsinacija kissé rövid. Én meg mögötte jöttem.
- Sziasztok fiúk, jó utat. Vigyázzatok magatokra! Várlak vissza titeket! - ölelgette végig a bandát a lány. Ashonnál kicsit elidőzött, utána meg jött hozzám.
- Ha lesz időd. - kacsintott, és éreztem, hogy a zsebembe csúsztat egy cetlit ölelés közben. Ezután mi beültünk a kocsiba és útra keltünk.

Az autóban megnéztem a cetlit amin a telószáma volt, és egy rövid felirat.
"Tudom, hogy van Face meg Insta, de azért ha lesz időd hívhatsz is. ;)"
Hát ez eszméletlen cuki. Észre se vettem, hogy mint a kisgyerek, amikor cukrot kap úgy vigyorgok.
- Na mit olvasol Hemmings? - lökött meg Cal.
- Semmit. - mondtam zavartan.

Az utazás során bámultam a tájat, és csak arra a cetlire tudtam gondolni. Csak azokra a szemere, azokra az ajkakra, arra az ölelésre, és arra a tökéletes lányra.
- Hey Tesó, megjöttünk. - lökött meg Mikey. Kikecmeregtünk a kocsiból, és mentünk a megbeszélésre, ahol este kilenckor végeztünk. Másnap meg csak fotózás volt, a szórólapokra.

Viktória Irwin szemszöge:
Amiután a fiúk elmentek én rendbe szedtem magam, és megcsörgettem Kimet.
- Hali Kim! - szóltam bele - Lenne kedved eljönni velem a városi tornaterembe?
- Szia Viki, persze. Fél óra múlva ott vagyok. - majd bontotta a vonalat. Én felkaptam az edzős cuccom, és a csarnok felé vettem az irányt.

Amikor odaértem elkezdtem bemelegíteni, amikor betoppant Kim. Egy hatalmas öleléssel köszöntött, majd csak lehuppant mellém, és figyelt engem. Én csak tornáztam meg ilyenek. Felmentem a gerendára is, ahol elkezdtem csinálni a gyakorlatokat. A végén pedig egy oldalszaltóval érkeztem a földre...

Kimberly Jones szemszöge:
Videóztam, ahogy a lány tornázik. Élmény volt nézni, mert olyan ügyesen csinálja. A gerendás gyakiját fel is vettem videóra, de a vége nem volt túl jó. Viki nem látta, hogy van ott egy szivacs, és ahogy leérkezett kicsúszott a lába alól a szivacs, és a lány pedig ahogy elesett beverte a fejét a bordásfalba.
- Viki... Viki... - rázogattam, de nem volt magánál. Kihívtam a mentőket, és bementem vele a kórházba. Ott szóltak a szüleinek.
- Üdvözlöm Önöket! - jött ki az orvos, és köszöntötte a szülőket és engem. -  A lánynak szerencsére nem lett komoly baja. Kiment a bokája és megzúzódott, meg lett egy enyhe fejsérülése, és egy kicsit beharapta az ajkát az esés közben. Még alszik, kérem ne ébresszék fel. - mondta el. Vikit még szerdáig bent tartják a feje miatt.
Ashtonnak nem tudom, hogy szóltak-e, lehet, hogy nem kellene, mert azt ki hatna rá, ám ha nem szólunk, az se jó.
- Üdv, Kimberly Jones vagyok, a banda egyik közeli barátja. - mutatkoztam be a szülöknek. - Meg tetszenek engedni, hogy szóljak Ashtonnak a történtekről? - kérdeztem udvariasan.
- Azt megköszönjük. - mondta Mrs. Irwin.
Elkezdtem Ashton számát csörgetni, amit egy pár perc után fel is vett.
- Szia Ash, van egy rossz hírem. - kezdtem bele.
- Szia Kim, mi történt? - hallottam az aggodalmát a hangján. Elmeséltem neki, azt ami a húgával történt. - Most azonnal odamegyek. - jelentette ki.
- Nem! Maradj, jó kezekben van. - mondtam, majd elköszöntünk egymástól.

Luke Hemmings szemszöge:
Hallottam hogy Ash telefonál.
- Most azonnal odamegyek! - mondta. Már ebből tudtam, hogy Vikivel van valami. Amikor letette a készüléket odamentem hozzá.
- Minden oké? - kérdeztem, majd az ujjait tördelő srác mellé ültem.
- Viki balesetezett.. Kórházban van. Rosszul érkezett a gerendáról. - fogta a fejét, és láttam, hogy nagyon aggódik.
- Nyugi Ash, erős lány. Simán túl lesz rajta. - szedtem fel a földről az aggódó bátyót. - És holnap már megyünk is haza. - felmentünk a szállásra, de Ashton nem kommunikált senkivel. A többiek értetlenül figyeltek, de amikor a srác bealudt elmondtam nekik a történteket. 
- Ugye jól van? - kérdezte Cal.
- Nagy baja esett? - fogta a fejét Mike. 
- Kórházban van. Szerdáig bent tartják. Enyhe fejsérülés, bokazúzódás, és ficam. - mondtam el, majd a kezembe kaptam a telefonomat. Beírtam Viki számát, és írtam neki egy SMS-t.

Másnap hamar lement a fotózás, mivel látták rajtunk, hogy a hátunk közepére sem kívánjuk, így már 11-kor úton voltunk haza. Amikor hazaértünk egyből a kórházba vettük az irányt. Viki még alszik, és egyszerre csak egy ember lehet nála bent.