Tündércsók

A szabadulás

Csak feküdtem az ágyon, néztem azt a plafont amit lassan 12 éve nézek. A halk női hang újra és újra a fülembe suttogja, "A 18. születésnapodon keresd meg Eirlys Behtant". Mentem volna én már előbb is, ha nem egy toronyba lettem volna zárva a sötét birodalomban, ahonnan nincs menekvés. A 18. születésnapom lassan közelgett, éreztem. A nő egyre többször szólt hozzám. Meg kellett szöknöm, csak ez a titokzatos Eirlys tudta ki vagyok és miért nem emlékszem semmire a gyerekkoromból...

........

Így teltek a napjaim. A plafon bámulásával. Igen, szerintem is izgalmas. Egyetlen nőt engedtek be hozzám, de őt is csak azért , hogy a király szerint létező, szerintem kevésbé létező képességemet "visszaszerezzem". Bár az elvesztésére nem igazán emlékszem. A nő egy menekült volt. Milopiában élet amikor a sötét király elfoglalta, leigázta és megölte a királyt és a királynét gyermekükkel együtt. Amadrya tündér volt. A tündérek minden erejét és külső jegyét örökölte. Magokból varázsolt mesés virágokat, áramoltatta vizet és áramoltatta a föld erejét. Ledöbbentett amikor először láttam varázsolni, szegény hiába próbálkozott bármivel semmi sem sikerült. Talán két éve sikerült egyetlen darab szikrát csettintenem tűz helyett, de én ezt is véletlennek gondoltam. Nem voltam tündér, se a sárkány gyermeke, de leginkább varázsló nem. Mindent tudtam a három népről, hogy hol élnek és az erejük forrása mi, de még a jellegzetes szokásaikat is tudtam. Egyik népre sem hasonlítottam igazán. Keveredve voltak rajtam jegyek, amiket senki sem értett. Amadrya állította hogy különleges vagyok, mert még egy gyermeken sem látott hasonlóan vegyes jeleket.  A király havonta kér rólam fejleményeket de nem kap soha semmi újat. Többször megfenyegette Amadryát és próbált vele fenyegetni engem, de még a követői varázsszikrát sem éreztek rajtam. Amadrya elmesélte, hogy a varázsszikra mutatja meg egy tündéren vagy bármilyen más varázslényen, mennyire van jelen az életében a varázs. A különböző birodalmakban mindenkinek más fajta ereje volt. A legerősebb volt a vezető. Aki a legtöbbet birtokolta. A vezető erejének a maximumát akkor kapja meg amikor megkoronázzák, addig természetes mennyiségű varázserőt birtokol. 

A sötét király azért kezdett bele a hódításokba, mert sok- sok évvel ezelőtt állítólag egy ember megjósolta neki, hogy a sárkány, a tündérek és a varázslók gyermeke, aki egyesíteni fogja a három világot az hozza el a pusztulást a sötét birodalomnak. A sárkányok gyermeke és a tündérek gyermekének közös gyermeke lett és egyesítették a két birodalmat. A király a tündérek birodalmát elfoglalta és megölte a gyermeket. Elkülönítette az országokat. A sárkány gyermekeit elzárta a külvilágtól, a tündéreket irtotta és a varázslókat csak megtűrte, ha egyik országgal sem lépnek politikai vagy másféle kapcsolatba. Bár ez így elég szomorú, a múltamról nem tudtam semmit, csak a király tudott valamit, de nem volt hajlandó megosztani velem. Úgy gondolta csak szimulálom az amnéziát és arra várt mikor árulom el a titkot a varázserőm felszabadítására. Csak sajnos erre mindketten 12 éve vártunk és nem jutottunk  egyről a kettőre. Odaadtam volna neki lekötve egy kőbe az erőmet, ha megtehettem volna, de a varázskő sem tud olyan erőt elszívni ami nincs. Tehát vártunk 12 éve. 

........

A mai nap is úgy indult mint a többi. Vártam Amadryát. Ám történt egy furcsa dolog. Megperzseltem éjjel a lepedőmet. Nem is foglalkoztam vele, csak gyorsan letakartam az igen vékony takarómmal. Nem volt meleg a toronyban, bár már tavaszodott. A sötét birodalom mindig sötét. Itt nem süt a nap, örök sötétség honol. Megnyikordult a durva vasajtó, de nem a tanítóm lépett be hanem egy őr. Az őrök mindig sötét bőr egyenruhát viseltek és arcukat egy hasonló anyagú kendő takarta.