Daydream

Első fejezet (+18)

Min YoonGi:

Halk nyögést hallatva teszem le a táskámat a padlóra, ameddig a párom a nadrágja zsebében keresi a kulcsát, halk szitokszavakat hallatva, majd azt megtalálva próbálja bedugni a zárba, hosszú percekig kínlódva vele, míg én összehúzom a kabátomat magamon, fagyoskodva a háztömb folyosóján lévő, csípősen hideg levegőtől, ami ugyan egy fokkal jobb, mint a kinti időjárás, de nem áll szándékomban sokat itt ácsorogni.

NamJoon felmorranva rúg bele a falapba, hátha engedelmességre bírhatja, reménykedve abban, hogy nemsokára kitárul, és a jól befűtött lakásba belépve levegyünk a vastag ruháinkat, és letelepedjünk a kanapéra gőzölgő italt fogyasztani, közben valami filmet nézve a tévében.

Végül csak sikerül elfordítani a szerkezetet a zárban, ami így kattanva adja meg magát, és lenyomva a kilincset benyit, elégedetten felmorranva, amikor a kellemesen meleg levegő megcsapja a bőrét, és én is hasonló reakcióval csukom be magam mögött a nyílászárót, ne keveredjen a kinti légkör a bentivel.

Leteszem a holmimat a fal mellé, majd lerúgom a saras bakancsomat, majd lecsavarom a sálat a nyakamból, végül pedig a vastag télikabátomtól is megszabadulok, ezáltal végre élvezhetem, mennyire jó érzés is a fűtött otthonban lenni. Több alkalommal is jártam már itt, bár mindig olyan időpontokra időzítettük a találkákat, amikor NamJoon két lakótársa nem tartózkodott itthon, ám most már én leszek a negyedik srác, aki ezen a lakáson osztozik, viszont hely szűke nem lesz, a viszonylag magas ára megfelelő luxuskörülményeket takar, és emiatt mindenkinek elég tér jut.

- Mindent behoztunk, szívem?- áll meg előttem a férfi, akivel lassan egy éve egy párt alkotok, de most eljutottunk arra a szintre, hogy ideköltözzek, ugyanis a korábbi kis albérletem a közös időtöltésekhez nagyon kicsinek bizonyult, de így, hármójukkal osztozva a lakbéren, ki tudom fizetni a saját részem.

- Igen-, mosolyodom el a nyakába karolva, majd lábujjhegyre állva várom a csókját, amit nem rest megadni, derekamat átölelve húz közelebb magához, egészen addig, amíg hozzá nem simulok, és leengedve az államat engedem, hogy nyelve átcsússzon a számba, hangos szusszanást váltva ki belőlem.

- Igyunk egy kávét-, sóhajt fel néhány perc múlva, én meg egyetértően bólintva megyek a konyhapulthoz, bekapcsolva a gépet, ami kotyogva kezdi a frissen őrölt kávébabokat feldolgozni, eközben a párom a fenekembe markolva nyom a pultnak, a felsőtestem így nekisimul a kellemetlenül rideg felületnek. – Amíg nem jönnek haza, dugjunk-, súgja a fülembe, közel hajolva, és megharapja, mire megremegve hunyom le a szemeimet, ő pedig megragadja az államat, hogy lesmároljon, én meg készségesen engedelmeskedem neki, kiélvezve minden tettét.

Nagyon könnyen felizgul, hiszen körülbelül egy hete nem csináltuk a pakolás és a költözés miatt, ezért ahogyan nekem dörgölőzik, és kissé kiszolgáltatott helyzetben ízlelgeti az ajkaimat, farka feléled, amitől én is beindulok.

Előre nyúlva gombolja ki a nadrágomat, majd megragadja a korcáról, és lehúzza rólam az alsómmal együtt, majd szájával bejárja a felsőtestemet, több ponton megszívva a bőrömet, ezzel kicsalva az elégedett nyöszörgésemet, miközben néhány ujját bedugva ajkaim közé várja el, hogy benyálazzam őket, így nyelvemet bevetve nyálazom be őket, megfeszülve, amikor felnyomja az elsőt.

- Hyung...- harapja meg a lapockámat, rajta hagyva a lila foltot, kifejezve hogy kihez is tartozom, bár nem bánom ezt, hiszen szeretek a pasija lenni, mindent megadni neki, cserébe azért, hogy ő is kincsként bánik.

Jung HoSeok:

A bevásárlókocsit magam előtt tolva figyelem, ahogyan párom fogja ujjai között a cetlit, hangosan olvasva a rajta lévő megvásárolandó élelmiszerek, kellékek listáját, amit aztán belepakol a rácsos szerkezetbe. Néha random leemelek néhány édességet, erre viszont ráncolja az orrát, viszont nem tud mit tenni, ha a pasija állandóan igényli a káros anyagok bejutását, még mosogatás közben is.