Daydream

Harmadik fejezet

Min YoonGi:

NamJoon már nem fekszik mellettem, amikor felébredek, ám az éjszakai eseményeknek köszönhetően nem igazán érzem magam jól, ahogyan felülök, szétárad a fenekemben a fájdalom, ugyanis a párom úgy érezte, az éjszaka közepén, hogy békítőszexre van szüksége a kapcsolatunknak, én meg nem tagadtam meg tőle, bár, ha előre tudtam volna, hogy több menetet akar, akkor talán nemet mondok.

Néha vannak ilyen napjai, amikor egy kör nem elég neki, és akkor kissé önző módon hajtja az élvezeteket, újra és újra, azzal már nem nagyon foglalkozva, nekem ez mennyire esik jól, vagy hagy-e sebeket a testemen, hiszen ilyenkor kicsit beszűkül a gondoskodásmódja, és csak az orgazmus foglalkoztatja.

Nem szoktam nagy ügyet csinálni belőle, nem fordul elő túl gyakran, és érthető is, mégis miért jön elő ez az énje, engem meg annyira nem zavar, hogy tiltakozzak ellene, bár a mai napon kicsit bánom, hogy engedtem neki, mert a lázam az egekben van, a derekam, a térdem, minden porcikám fáj, és nehezemre fog esni eljutni a fürdőszobáig,

Kicsit zavar, hogy NamJoon azt sem várta meg, hogy felkeljek, általában nem szokott magamra hagyni szex után, ma mégis valami olyan dolga akadt, ami végett felrúgta a szabályait, és felszívódott, míg nekem valahogyan túl kell élnem ezt a napot tök egyedül.

Mély levegőt véve állok fel, kissé megremegve a kínok hullámaira, amik megrázzák a testem deréktól lefelé, ám erősnek kell lennem, ezért lassú tempóban vánszorgom ki a szobából, örülve annak, hogy teljesen magamra vagyok utalva, legalább senki nem látja a szenvedéseimet, így megtarthatom a titkomat. Estére, mire a párom és a barátai hazaérnek, leszek annyira jól, hogy ne lássák rajtam a nyomokat, hogy megvisel engem egy kis durva dugás.

A fürdőszobaajtót becsukom a hátam mögött, aztán megszabadulok az alsómtól, és beállok a zuhany alá, a kellemesen meleg víz kicsit felfrissít, és lemoshatom magamról az élvezetének nyomait, illetve a harapdálása végett a bőrömre száradó vércseppektől is megszabadulhatok, meg sem merve nézni, mennyi helyen hagyta rajtam a nyomát.

A tusolást követően felveszem a pizsamaként szolgáló alsót és pólót, majd kissé vacogva megyek le a konyhába, megállva a pult mellett, hogy készítsek magamnak egy kávét, benyomva a gépet, ami kotyogva kezdi elkészíteni a reggeli koffeinadagomat, ezért hát addig kinyitom a hűtőszekrényt, hogy összedobjak egy szendvicset magamnak.

Kitöltöm az italt egy bögrébe, majd az ételt is leteszem az asztalra, fájdalmasan grimaszolva, miközben lassacskán leereszkedem a székre, felnyögve adva hangot a kényelmetlenségnek, amit az okoz, hogy a sérült részt terhelem a súlyommal, ám muszáj vagyok helyet foglalni, mert, ha nem teszem, akkor a térdem fog sajogni, és az talán kínzóbb, mint a hátsóm.

Nekilátok a reggelim elfogyasztásának, felidézve az éjszaka történteket, ahogyan Nam erőteljesen mozgott bennem, izmos karjait a derekam köré fonta, vagy amikor nem szexeltünk, akkor a farkát a számba nyomta, hogy leszopjam két menet között, és nem igazán foglalkozott azzal, hogy fájt a torkom, rávett, hogy kielégítsem a vágyait, a saját érdekeimet háttérbe szorítva.

Hirtelen egyenesedem fel, amikor lépteket hallok a hátam mögül, és a heves mozdulattal sikerül lelöknöm a bögrét a földre, ami hangos csörömpölés közepette törik kis darabokra, és a forró folyadék szétfolyik a padlón, míg én hevesen kapkodom a levegőt, HoSeok-ra meredve, aki rám hozta a szívbajt.

- N...ne haragudj-, motyogom nyakig vörösödve, és az alsó ajkamat rágva, vontatottan guggolok le, de könnyek szöknek a szemembe a fájdalomtól, ami minden testrészemben szétárad a fájdalom a mozdulatok végett. – Nem a...akartam összetörni-, nyögök fel, lenyúlva fogva meg a nagyobb szilánkokat.