Daydream

Ötödik fejezet

Min YoonGi:

Pontosan abban a másodpercben kezdtem el érzékelni az idő lassulását, amikor HoSeok tekintete megakadt a számon, és szinte örökkévalóságnak tűnt, amíg közelebb hajolva nyomta a sajátját rá, amint ez megtörtént, a szívem hevesebben kezdett el verni a mellkasomban, izgatott görcsbe rándult a gyomrom.

Néhány percig csak gyengéden kóstolgatja az ajkaimat, ismerkedve az új érzéssel, ami számomra is idegen, teljesen más a technikája, mint NamJoon-nak, ő sokkal erőszakosabb és határozottabb, én meg ahhoz szoktam, azt hittem, az a legjobb a világon, ha valaki minden porcikámat birtokolni akarja, de azt hiszem, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna felnőtt fejjel.

Felnyögve nyomom le HoSeok-ot, amivel meglepem, és egy kis időre eltávolodik tőlem, ám nem hagyom veszni a pillanatot, az ölébe mászva kulcsom a lábaimat a dereka köré, engedve a bennem egyre erősebben lüktető vágynak, és tincsei közé vezetve az ujjaimat pillantok a szemeibe, figyelve a tekinteté, amiben el tudnék veszni.

Nem sokáig időzünk el így, hiszen megint csókot követel, a felsőm alá vezetve hosszú, kecses ujjait, a felhevült bőrömet érintve, köröket rajzolva rá, míg leengedve az államat hagyom, hogy nyelve találkozzon az enyémmel, érzéki táncban egyesülve, amitől halk nyögés szakad fel a torkomból.

Lehunyva a szemeimet élvezem ki a pillanatot, lustán karolva át a nyakát, hozzásimulva tartva közel magamhoz, nem törődve a betegséggel, ami gyötri, mert egy olyan titkos kívánságomat váltotta valóságossá, amelyiknek a létezéséről eddig tudomást sem mertem venni, annak fényében, hogy párkapcsolatban élek, és annak a végét jelenti más csókja utáni sóvárgás.

Bár fogalmam sincsen, hogy NamJoon nem kívánkozik-e mások után, de még azt is el tudom képzelni róla az elmúlt időszak eseményei fényében, hogy máris elcsábult, és valaki olyannal osztja meg a puszikat és a szenvedélyes érintéseit, aki nem érdemli meg, az agressziója és türelmetlensége pedig marad nekem, mintha az kiapadhatatlan lenne. Nem is emlékszem, hogy mikor szexeltünk utoljára úgy, hogy a legapróbb rezdüléseink is fontosak voltak, nem csak az orgazmus a legeslegvégén, hiszen a korai együttléteink során viszonylag sokáig tartott egy-egy kör, mert az érzelmes érintések, a szeretetteljes csókok jelentették a valódi értéket.

- Zöldség...-, hallom meg a partnerem halk, rekedtes nyögését, mire kinyitva a szemeimet pillantok az enyhén kipirul arcára, és elmosolyodva söpröm ki a homlokába lógó, kissé nedves hajtincseit, azokat csavargatva a mutatóujjam köré, várva, hogy folytatja a mondandóját, de ahelyett ismét megcsókol.

Felszusszanva fogadom a támadását, megélve az összes kis mozdulatot, amivel közeledik felém, hagyom, hogy egyik tenyere lassan vándoroljon fel a combjaimon, aztán pedig a fenekemre simít, várva a reakciómat, de mivel nem ellenkezem a taperolás ellen, belemarkol, felmorranva.

- Basszus-, nyögök fel, megmozdulva, hogy jobban hozzám férhessen, miközben hozzásimulva harapom meg a nyelvét, kiélvezve azt, hogy ennyire udvariasan bánik velem, mintha egy törékeny értéktárgy lennék, akit könnyedén tönkre tud tenni egy-egy erőszakosabb mozdulatával.

Szerintem ilyen párra van szükségem, és csak remélni tudom, hogy ő nem fog annyira drasztikusan megváltozni, mint ahogyan NamJoon tette, bár a jelenlegi állás szerint nem fog történni semmi, ő marad Tae-vel, nekem meg a szőkeség jut, akivel egy évig harmóniában tudtam élni, de az összeköltözésünket követően minden megváltozott.

Remélem, hogy minden úgy fog alakulni, ahogyan neki kell, és ennek az egésznek a végén nem maradok hoppon, magányosan tengetve a napjaimat, kiszakadva egy megszokott közegből, teljesen elzárkózva utána a külvilágtól. Nem szeretnék magamra maradni többé.