Lúzer vagyok/átírás alatt/

2.rész

Egyszer csak egy kéz berántott egy üres terembe, becsukta az ajtót és nekinyomott a falnak....

Már épp arra készültem, hogy leordítsam a fejét és jól képen töröljem, amikor hatalmas tenyerével befogta a szám. És a személy Noah volt?!?!

-Shh...csitulj lúzerkém- mosolygott rám ijesztően- hiányoltalak szünetben. Miért nem jöttél ki?

Ellöktem a tenyerét a számról és megpróbáltam elszökni, de nem sikerült. Két kezét a fejem mellett támasztotta és szorosan nekem nyomta magát, így esélytelen volt.

-Nem válaszolsz?- kérdezte a dülemhaz hajolva. Éreztem a lehelletét a bőrömön, amitől kicsit kirázott a hideg.

-Nem volt kedvem- válaszoltam. Alig pár centi volt az arcunk között. Kicsit beparáztam.

-A bátyád szólt?

-Nem. Soha nem beszélünk- kicsit megakadt a hangom, mert nem akartam, hogy megtudja.

-Akkor?- faggatott tovább.

-Montam már. Nem volt kedvem- válaszoltam bunkón. Egy kicsit meglepődött, de folytatta előbbi tevékenységét.

-És miért?

-Mert......fájt a fejem- nem volt időm gondolkodni, ez volt az első ami eszembe jutott. Remélem elhiszi.

-Értem- láttam ahogyan a fogaskerekek forognak a fejében.

-Elengedsz?- halkan kérdeztem, féltem a választól.

-Nem- vágta rá. Ezen mindketten meglepődtünk. Először fel se tűnt neki, hogy mit mondott.

-Mi? Miért?

-Csak.

-Mindjárt becsengetnek. Engedj már el kérlek.

-Nem- vágta rá újból.

-De miért nem.......

Nem tudtam befejezni a mondatomat. Csak annyit éreztem, hogy ajkait az enyémre nyomta. Az egyik kezét a derekamra helyezte, ezzel közelebb húzva magához. Erőszakos és követelőző volt, nem csókoltam vissza. A kezem mellkasára helyeztem és próbáltam eltolni, de nem hagyta. Egyre erősebben szorított magához.

Magamba tízszer elmondtam az imát és megfogadtam, hogy kedves leszek a bátyámmal csak Noah ne  csináljon semmit. Szerencsémre nem jutott el odáig ugyanis becsengettek. Ez egy pillanatra kizökkentette Noaht. Kapva az alkalmon gyorsan kiszabadultam hatalmas kezei közül és sietve hagytam el a termet. Hálát adtam a takarítónőnek, hogy megnyomta az a rohadt csengőt.

Mindenki órára ment és elég nagy volt a tömeg. Ahogy tudtam siettem. Gyorsan besiettem a mosdóba. Megmostam az arcom és rendbe szedtem magam. Ezután bementem az öltözőbe és átöltöztem.

Egy kicsit késtem az óráról, de mivel tesiből fel vagyok mentve, nem tornáztam. Egy hétig vagyok még felmentve, mivel deszkázás közben egy srác nekem jött és egy kicsit megsérült a lábam. A srác kapucnyis pulcsit viselt ezért nem tudtam, hogy ki volt. Azóta sem láttam, bár valahonnan ismerős volt; de lehet hogy tévedek.

Épp a többiekkel beszéltem, amikor valaki leült mellém. Silvia volt az.

-Miért nem tornázol?- tette fel hirtelen a kérdést. Meglepődtem, hogy érdekli.

-Fel vagyok mentve. És te?

-Én is. De miért?- faggatott tovább. Ez a lány néha túlzásba viszi.

-Megsérült a lábam. De miért érdekel téged?

-Ömm....- egy kicsit gondolkodott, hogy kérdezzen; de ő Silvia; nincs olyan amikor ne faggatózna. Kiváncsi vagyok mit akar-hallottam, hogy Noah és te egy terembe voltatok kettesben. Igaz ez?