Lúzer vagyok/átírás alatt/

3. rész

Reggel anyám ébresztésére keltem. Basszus, elaludtam. Még sosem volt ilyen korábban. Mindig időben fekszek és kelek. Tegnap kivételesen sokáig voltam fent. Anyuék elengedtek a versenyre. Nagyon örültem neki, rögtön el is ujságoltam a többieknek. Nagyon örültek és jó hír, hogy majdnem mindenkit elengedtek. Oliver még nem biztos, hogy jön. Attól függ mikor lesz az apja és a nevelőanyja esküjője. A többiekkel átbeszéltük az egyész éjszakát és elég későn aludtam el.

Reggel rohannom kellett az iskolába. Mivel gyalog két évig se tudnék odaérni, így kénytelen voltam motorral menni. Nem egy nagyon drága luxusmotor, de eléggé megnéztek az emberek.

Mikor becsengettek a töri órára Mr. Swan jött be az osztályba. Egy perccel azután, hogy betoppantam. Az óra elkezdődött egy feleléssel. És szokásosan én voltam az első.

-Bianca. Kijönnél felelni?- nézett rám a 40-es éveiben járó férfi. A szemem sarkából láttam, hogy néhányan a szemüket forgatják vagy röhögnek. A tanár kedvel engem ezért nem nagyon szokott erőlködni a többiekkel.
Az a pletyka kering, hogy sokáig viszonya volt egy végzőssel, de ezt senki se tudja biztosra. Habár, hogyha nem rúgták ki biztos hogy nem történt semmi. Az a lány mindent túlreagált. Az ő állítása szerint ráhajtott a tanár. Az órán jelenlévők azt mondták, hogy csak megfogta a vállát, hogy ne puskázzon doga közben. Na mindegy is. Egy kicsit elgondolkodtam, így csak a második felszólításra eszméltem fel. Bólintottam.

Kimentem a táblához. Elkezdtem volna a felelést, ha Noah nem dönt úgy, hogy késik az óra első tíz percéből. Kivágta az ajtót és lazán besétált. Sejtem, hogy hol lehetett. Kócos haja és rendezetlen ruhája mindent elárult.

-Noah. Elmondanád, hogy miért késtél el az órámról?- fordult felé Mr. Swan. Noah mindig késik az első órákról. Az őrületbe kergeti a tanárokat. Egyszer ki is akarták rúgni, de az apja fizetett az igazgatóna és végül nem történt meg.

-Bocs Peter bá. Reggeli dugóba keveredtem. Forgalmas helyen élek tudja- vigyorgott rá a tanárra. Ahogy meglátott rám kacsintott. Én csak a szememet forgattam.

-Rendben. Ülj le a helyedre- szólt rá Mr.Swan. Már ő sem erőlködik. Noah nem fog a tanárok kedvéért megváltozni.

Noah leült a helyére, ami sajnos az én padom mögött van.

-Bianca. Fojtathatod a felelést-fordult felém kedvesen a tanár. Bólintottam és elkezdtem.

Miután ötösre lefeleltem irodalomból leültem a helyemre. Noah egész órán piszkált. Alig tudtam figyelni a tanárra. Szünetben én voltam az utolsó, aki kiment a teremből. Vagyis azt hittem. Mikor kimentem Volna a teremből valaki becsapta előtten az ajtót. Ijedtemben ugrottam egyet.

-Mit akarsz Noah?- miután rájöttem ki is volt az, unottan fordultam felé.

-Mhm. Téged- jött oda hozzám. Sajnos túl közel hajolt, én hátraléptem egyet.

Összeszedtem a bátorságomat és semleges arrcal felnéztem rá-Álmodozz csak. Engedj ki.

-A.a- nézett rám. Szinte felfalt szemeivel. Bevallom kicsit beparáztam.

Még közelebb jött hozzám. A táskámat kivette a kezemből és a földre dobta. Kezeit a derekam köré fonta. Közelített az arcom felé. Már majdnem megcsókolt, de elfordítottam a fejem. Kezeimet mellkasára helyeztem és próbáltam eltolni. Kevés sikerrel.

Az egyik kezét az állam alá helyezte és felemelte.

-Mi az? Nem tetszik?- vigyorgott. Nagyon szívesen letörölném a képéről azt a vigyort.