Lúzer vagyok/átírás alatt/

4. rész

Reggel az ágyamban ébredtem fel. Hogy kerültem haza?

Lassan kikászálódtam az ágyamból. Elmentem a konyhába egy kávéért. Amikor visszértem a szobámba megláttam hogy az asztalomon hever egy papírcetli. Odamentem az asztalhoz, letettem a kávét és elolvastam a cetlin szereplő írást.

Olivérrel hazahoztunk. Senkit nem keltettünk fel. Reméljük.
-Ákos

Szóval Ákosék hoztak haza. Remélem a bátyám nem észlelt belőle semmit, bár lehet itthon se volt. Kinézem belőle. Megittam a kávét majd fürdőbe mentem és elkészültem. A hajamat befontam, majd visszamentem a szobámba ruhát keresni. Kivettem a szekrényből egy fekete farmer rövidnadrágot, egy szürke haspólót és felöltöztem. Felvettem a fekete cipőmet és kimentem a konyhába. A szüleim már elmentek, a bátyám ült a konyhapult mögött és reggelizett.

-Jó reggelt- köszöntem udvariasan. Készítettem magamnak műzlit és azt ettem.

-Jó reggelt- köszönt vissza. A kezével támasztotta a fejét, majdnem belefejelt a reggelijébe. Látszott rajta, hogy sokáig fent volt. Bizos játszott- Miért jöttél haza olyan későn?-a szemöldökét huzogatva, álmos fejjel tekintett rám. Egy pillanatra megállt a kezem, visszatettem a kanalat a tányérba.

-Hangos voltam?- lehet, hogy miattam kelt fel? Anyáék is lehet hallották? Jaj, mit fogok nekik modndani.

-Igen. De ahogy hallottam nem voltál egyedül- nézett rám mindenttudóan. Meglehet, hogy látott is.

-Ákossal jöttem haza.

-Hol voltál?

-A városba. Össze-vissza- elkezdtem nézni a reggelimet. A gabonapehely már eléggé megpuhult. Ew, nem szeretem. Csak akkor jó, hogyha kemény és még ropog.

-Oké. Na én megyek suliba. Chao- pislantottam egyet és már a nyomát se láttam.

-Szia- suttogtam...magamnak.

Miután megreggeliztem elmentem fogat mosni, aztán a nappaliba mentem. A táskámat a vállamra dobtam és a deszkámmal a kezembe kiléptem az ajtón. A suliba a szokásosnál kicsit hamarabb beértem. Mentem volna befelé az épületbe, de a szőke ribik elállták az utamat.

-Hol maradt a motorod?- nézett rám gúnyosan az egyik plázacica. Evelyn...eww. Már a hideg is kiráz ettől a csajtól. A mellét és a száját még tavaly feltöltette. A mellei brutálisan nagyok lettek, a szájáról ne is beszéljünk.

-Tessék?- néztem rájuk értetlenül. Oké, láttak egyszer motorral. Most komolyan evvel fognak zaklatni?! Te jó ég!

-Mi van. Talán süket vagy? Motorral voltál tegnap, vagy nem?- szól szinte már indulatosan az egyik csicskája.

-Igen. Tovább?

-Ma miért nem azzal jöttél? Csak nem elloptad?- a barátnői a háttérben felröhögtek.

-Nem. Csak túl drága volt ahhoz, hogy tönkre menjen. Elég régen nem használtam. Amúgy meg semmi közöd hozzá.

-Hogy merészelsz így beszélni velem. Tudod ki vagyok?!- olyan hangosan rikácsolta, hogy már fizikailag fájt. Hogy bírják elviselni?

-Akin végigment az egész város? Igen, tudok róla. Na byee- most én néztem rá gúnyosan. Meghökkenve nézett, a csitrik a háttérben pedig azonnal elhalgattak. Elmentem mellette direkt úgy, hogy egy kicsit érintkezzen a vállunk.

Megszólalt a csengő. Az órák gyorsan teltek, annyit vettem észre hogy már hazafele tartok. Alig vártam, hogy hazaérjek. Ma szerencsére nem futottam össze a srácokkal és semmiféle szivatásnak nem voltam a része.