Anime fiúk körében

Terushima Yuuji | Haikyuu

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy az első kis történetem egy olyan szereplővel lenne, aki szerintem nem kapta meg azt a figyelmet, amit szerintem érdemelt. Amikor először megjelent pár képkockára, már akkor felkeltette az érdeklődésemet és utána élveztem az összes olyan jelenetet, amiben benne volt (ettől még hű maradok Oikawához). Ez a szereplő pedig nem más, mint a Haikyuu-ból Terushima Yuuji (bár, ez már a címből is kiderült), a Johzenji csapatkapitánya. 

   A lány ráérős léptekkel közelítette meg a tornatermet, ahonnan már messziről hallatszott a labdák pattogása és a röplabdacsapat hangoskodása. A saját klubtevékenysége nemrég ért véget és utána egyből ide indult. A csapat számára holnap kezdődnek a selejtező meccsek. Az Iskolák Közöttin meglepően jól teljesítettek és magabiztosan néztek szembe a selejtezőnek, ahonnan a Tavaszi Bajnokságra tudnának kijutni.

- Elnézést a zavarásért! – lépett be a terembe, mire minden szem rá szegeződött.

- (Olvasó)-chan! – hallott meg a terem végéből egy kiáltást, majd a hang tulajdonosa a következő pillanatban átölelte derekát és megforgatta a levegőben.

- Tegyél le, Yuuji! – mondta mérgesen és hallotta, ahogy a háta mögött a csapat összes tagja nevetni kezd.

- Jól van, jól van – nyomott egy puszit a lány arcára, majd elégedett mosollyal az arcán indult vissza gyakorolni.

(Olvasó) csak elmosolyodott, majd a csapat menedzsere, Misaki Hana felé vette, aki nem csak osztálytársa, hanem legjobb barátnője is volt. Mellette kissé megszeppenve állt egy szőke hajú lány, egy kis füzetet szorongatva a kezében. A csapat edzője ma nem tudott jelen lenni, ugyanis órák után sietősen haza kellett mennie.

- Azt hittem, hogy ma már nem is jössz – nézett rá Hana, mire (Olvasó) csak megvonta a vállát.

- Megígértem Yuujinak, hogy ma átmegyek hozzá – nézett a fiú felé, aki éppen szervált egyet, majd elégedetten felkiáltott, mikor a háló másik oldalán lévő Futamata még beleérni sem tudott.

- A ti kapcsolatotok még mindig rejtély számomra – rázta meg a fejét, mire mindketten felnevettek. – Tényleg, még nem is mutattalak be az új menedzsernek – nézett oldalra, mire a lány ránézett és egyszerre meghajolt.

- Kuribayashi Runa vagyok! Örülök a találkozásnak! – mutatkozott be illedelmesen.

- (Olvasó) vagyok! Én is örülök! – mosolygott a lányra, aki ezt viszonozta és látszott rajta, hogy most már nem olyan feszült.

(Olvasó) az edzés alatt Runa-channal beszélgetett és kíváncsian hallgatta, hogy eddig milyen élményei voltak a srácokkal és hogy milyen érzés menedzsernek lenni. Az biztos, hogy egy edzés alatt sem fog unatkozni. Utána a másnapi meccsek felől érdeklődött. Eközben a fiúk befejezték az edzést, majd miután összegyűjtötték az összes labdát, a lányok köré gyűltek. Terushima csak barátnőjére kacsintott, miközben Hana elővette a lapot, amin a másnapi meccsek rendje állt.

- Kikkel játszunk először? – kérdezte Futamata izgatottan, miközben Bobata hirtelen kikapta Hana kezéből a lapot és megkereste ellenfelüket.

- Torino? – olvasta el a kanjikat, természetesen sikertelenül, mire a menedzser mérgesen kijavította.

- Karasuno.

- Az meg hol van? Sosem hallottam róla – mondta a srác, miközben a többiek is lapért nyúltak.

- Kíváncsi vagyok, hogy milyen erősek – szólalt meg Higashi, mikor kezébe került a papír.

Eközben Terushima felvett a lába mellől egy labdát, amit nem sikerült elrakniuk és egy lecsapáshoz hasonló mozdulattal a kosárba ütötte.

- Ha megvan benned az erő, hogy legyőzd a Shiratorizawát, akkor bárkivel elbánsz a prefektúrában. Ilyen egyszerű – mondta magabiztosan, mire a többiek egyetértően vigyorogtak. Hana csak kérdően nézett barátnőjére, aki erre felnevetett.

Az edzés után a fiúk az öltözőbe mentek, hogy magukhoz vegyék a táskájukat, (Olvasó) pedig Hanával beszélte meg a holnapi napot. A menedzser lány elmondta neki, hogy nem nagyon tudja, hogy mire számítson a fiúktól. Erősek voltak és nem véletlenül jutottak be az Iskolák Közöttinek az elődöntőjébe, azonban... Nem véletlenül hívták őket bolondos csapatnak.

Hirtelen két kéz karolta át (Olvasó) derekát hátulról, majd a tulajdonosa belecsókolt a nyakába, aztán állát a vállán pihentette.

- Mehetünk? – kérdezte és a lány ránézés nélkül tudta, hogy barátja vigyorog. Csak bólintott egy aprót, majd Terushima illedelmesen elköszönt Misakitól, mielőtt összekulcsolta ujjait a lányéval és elindultak.

- Holnap ne merjetek késni! – kiabált még utánuk a barna hajú lány, mire (Olvasó) hátrafordult és kidugta rá a nyelvét.

Misaki Hana már a felső-közép első napja óta legjobb barátnője volt (Olvasó)-nak. Hamar megtalálták a közös hangot és sokban segítettek egymásnak. Amíg Hana a röplabdacsapat menedzsere lett, addig (Olvasó) az iskolában működő írókörben tevékenykedett, nagy népszerűséggel. A klub tele volt tehetséges emberekkel, akik nem csak saját maguk fejlesztésével foglalkoztak, hanem másoknak is szívesen adtak nagyon hasznos tanácsokat. A lány első éve elképesztően telt, tele csajos programokkal és alkotással. Amíg mások azon voltak, hogy párkapcsolatuk legyen, (Olvasó)-t nem zavarta, hogy senki nem érdeklődik iránta és még neki sincsen kiszemeltje. Tökéletesen megfelelt neki a helyzete. Egészen addig, amíg másodéves nem lett és új tagok nem léptek a röpi csapatba.

(Olvasó) néha elkísérte legjobb barátnőjét az edzésekre és szívesen beszélgetett a fiúkkal, valamint a meccseken is örömmel szurkolt. Azonban ahogyan Terushima és barátai bekerültek a csapatba, a lány nem szívesen járt oda. Terushima már eleinte kinézte magának és az sem érdekelte nagyon, hogy egy évvel idősebb. Folyamatosan el akarta hívni valahova vagy a telefonszámát szerette volna elkérni. Egy ideig még visszautasította, de mikor a fiú akkor sem adta fel, akkor döntött úgy, hogy elmegy vele egy randira. Félév után aztán, sokak meglepetésére, hivatalosan is összejöttek. Hana mindig is csodálkozott, hogy barátnője beadta a derekát és nem tudta, hogy a lány mi miatt szeretett bele a fiúba.

Eleinte (Olvasó) is arra számított, hogy kapcsolata nem fog sok ideig tartani, mert barátja néha segített haverjainak a csajozásban és ilyenkor úgy viselkedett, mintha elfelejtette volna, hogy neki már van valakije. Azonban, ha kettesben voltak, akkor teljesen önmagát adta és mindig jól szórakoztak. Természetesen ebben a másfél évben nem egyszer voltak vitáik és rövid idejű szakításaik, de utána újra egymásra találtak és úgy viselkedtek, mintha semmi nem történt volna.

- (Olvasó)-chan, remélem, hogy holnap te fogsz a leghangosabban szurkolni nekem – mosolygott rá Terushima, miközben befordultak a fiú utcájába.

- De aztán játssz is úgy – nyomott egy puszit a srác arcára, akinek azonban más tervei voltak és a megfelelő pillanatban fordította el a fejét.

Arca helyett a száján landolt a kis puszi, viszont ezután szabad kezét a lány vállára rakta és megcsókolta. (Olvasó) elmosolyodott, miközben viszonozta a csókot és teljes testével felé fordult, majd elengedve kezét, átölelte nyakát. Terushimának le kellett hajolnia hozzá, viszont imádta, hogy a lány kisebb nála. Aprónak és törékenynek tűnt a szemében, olyannak, akit meg kell védenie minden bajtól, hogy utána boldogan fogadja a hálás öleléseket és csókokat. Miközben erre gondolt, tenyere megtalálta a lány fenekét és óvatosan belemarkolt, mire (Olvasó) elhúzódott.

- Mi a probléma? – hajolt a fiú a füléhez és beleharapott a fülcimpájába. A lány száját egy jóleső sóhaj hagyta el, majd csak ennyit tudott kinyögni:

- Ezt a házban folytassuk!