Solder eyes [Yuri On Ice next gen] |Befejezett|

4.fejezet

-Mert... őket nem érdekli az hogy mi van velem csak az hogy milyen helyezést érek el... de nekik még az első helyezet sem elég jó... legalábbis a faternak... ő az aki mindíg mindenért megszól és neki semmi sem jó! Első helyezet? Nem adtál bele mindent! Nem első helyezet? Én vagyok a legszerencsétlenebb lég hasznavehetetlenebb lány akit látott! De azt sem tudom minek beszélek ilyen dolgokról egy idegen srácnak...
-Ismerős érzés
-Tessék? Tényleg?
-Igen. Apa mindíg dícsér de a fater... ő is megfícsér aztán elkezdi mondani hogy mit rontottam el min fogunk javítani és mire kell legközelebb jobban figyelnem
-Azta! Meglátszik hogy oroszok!
-Oroszok? Az én faterom az de a tiéd is?
-Sajna igen... de a másik az Kazahasztáni elvileg
-Téma váltás mert látom hogy bánt! Te miért Agapet táncolsz ha nem megy?
-Mert ez az egyetlen amit tudok...
-Csak kamuzol, ugye? Az képtelenség, hogy csak egy táncot tudj!
-Pedig igaz... a fater nem engedte soha hogy mást táncolja ezért sosem tanultam meg... de nagyon ki akarok más táncokat is próbálni
-Ez borzasztó! És iskola? Mennyi barátod van?
-Minusz 1000
-Azt hogy?
-Mindenki utál
-Azt hogy?
-Nem olyan vagyok mint ők és ezért folyton megaláznak, megvernek, kigúnyolnak vagy csak simán leköpnek és elkerülnek
-Ez még borzasztóbb!
-Na megyek keresek odakint magamnak egy helyet
-Maradj! Én megyek át apám szobájába
-Biztos?
-Megosztottad velem az életed úgyhogy ennyivel tartozom
-Köszönöm

Ryu elment én pedig lefeküdtem aludni
Reggel arra ébredtem hogy valaki rázza a vállam
Mikor kinyitottam a szemem megpillantottam egy őszhajú férfit aztán mikor már nagyjából láttam észrevettem hogy Victor térdel mellettem
Mikor erre rájöttem felkiáltottam és elhúzódtam amennyire csak tudtam

-Aranyos vagy mikor alszol! -mosolygott
-Maga nézett engem?!
-Inkább tegeződjünk! A magázást nem szeretem... öregnek érzem magam tőle
-De te az vagy, nem? -ez megütötte látszott rajta
-Hány éves nek nézek ki?
-Kb... 76?- ennél már majdnem elkezdett sírni
-Victor, felébresztetted a-
-Hány évesnek nézek ki?- vágyott Yuuri mondatába Victor
-37- mondta mosolyogva Yuuri- Rosalia! Gyere enni mert utána elviszünk gyakorolni
-Gyakorolni?
-Ryu tegnap mesélte, hogy nem megy a koreográfiád úgyhogy Victorral arra gondoltunk segítünk neked -mosolygott

El sem hiszem! Az a kétszínű elmondta?! De... most a példaképeimmel fogok edzeni

Ettünk aztán elmentünk a koripályára és Yuuko Yuuri nyakábaugrott amint meglátta őt
Ázöltöztem bemelegítettem és felmentem a jégre
Elkezdtem a koregráfiámat de már a legelső ugrást elrontottam és ennek köszönhetően a jégen feküdtem

-Minden rendben?- kérdezte Yuuri aggódva
-Igen csak most jó érzés a jégen felüdni
-A helyedben nem feküdnék sokáig rajta! A végén még megfázol- mondta Victor de csak feküdtem
-Rosalia kérlek kelj fel!- mondta Yuuri amire felültem majd felálltam
-Ez nem ér! Ryut is te irányítod és most már őt is?- duzzogott Victor
-Ha nem kiabálnál le folyton akkor talán hallgatnék rád is!- vágta rá egyből Ryu

Ebből lett egy apa-fia veszekedés amit verekedés követett
Én az egészet végignéztem a korlátnakdőlve
Yuuri szétszedte a fiúkat majd rajtam volt a figyelem
Most végigtáncoltam hibátlanul
Lementem a jégről és elkezdtem inni a vizet

-Ez borzalmas volt! -mondta Viktor mire ekiköptem a vizet
-HOGY MI?! Tökéletesen megcsináltam mindent!
-Hiányzott belőle valami ami egy táncot gyönyörűvé tud tenni!
-És mi lenne az?!
-Az érzelem
-Ez valami vicc?
-Te egyátalán szereted azt amit táncolsz? Szereted az Agapet?
-Nem...
-Megtanítsunk Erost táncolni? -mosolygott
-Megtennétek?
-Persze! Nos mi a válasz?

Ránéztem Ryura majd Victorra és meg adtam a válaszomat ami nem volt más mint

......................................................
Adás szünet 😜