Solder eyes [Yuri On Ice next gen] |Befejezett|

16.fejezet Végső tánc!

Elbuktam a versenyt
A lábam eltört egy rosszul végrehajtott ugrás miatt
Kizártak a versenyből a sérülés miatt így idén nem győztem

Bevittek a kórházba és sírtam a csúfos bukás miatt

Csalódást okoztam mindenkinek aki számított rám

Lilia, Yakov, Apa, Chris, Mila és Georgi mind számítottak rám
Az orvos azt mondta 3nap és mehetek de én most akarok menni

Megtiltottam, hogy az edzőimen, az apámon és Chrisen kívül bárkit is beengedjenek

Azon a napon csak Chris látogatott meg viszont este valaki az ablakon kopogott
Kiszálltam az ágyból és mankóval az ablakhoz mentem és kinéztem
Tomas az ablaknál állt és nézett
Kinyitottam az ablakot és leraktam a mankót

-Te, hogy kerülsz ide?
-Eljöttem megnézni téged
-Gondolom jót röhögtél mikor elestem. A többiek sem hiányolnak otthon
-Mindenki hiányol téged. Mi csak azért piszkáltunk mert irígyek voltunk a sikeres tehetségedre és nem röhögtem! Ha röhögtem volna nem lennék itt!
-Ez jogos és miért voltatok irígyek? Műkorcsolyázó vagyok és versenyzek de majdnem mindenki versenyszerűen sportol. Semmi okotok nincs arra, hogy irígyek legyetek
-A tavaji versenyen második lettél! Vagyis a világon te lettél a második legjobb
-Idén pedig az első lettem volna ha nincs annyi minden ami kiborítana... az ugrást is azért rontottam el mert megláttalak téged
-Tessék?
-Hallottál! Miattad buktam el a versenyen! És lehet hogy többet nem léphetek jégre!
-Miért miattam?! Ott volt a te lovagod is!
-De ő a nagybátyám!
-Te a nagybátyáddal jársz?
-Ez utólag derült ki és hosszú sztori!
-Az éjszaka is hosszú
-Ez kétértelmű...- ekkor leesett neki a tantus és elvörösödött
-Nem úgy értettem!
-Tudom csak szivatlak exi
-Az exed vagyok de attól még nem kell úgy hívnod! Utálom mikor így hívsz!
-Én viszont a Cicababát utáltam de te sem hagytad abba! Exi!
-Jolvan bocsi! Egyépként miért mentünk szét? Mi voltunk a suli mindent leküzdő párosa
-Nem bírtad, hogy folyton versenyen voltam ezért elkezdtél megcsalni
-Oh... tényleg...
-Na mindegy! A múlt az a múlt!
-Mindíg ilyen vagy?
-Idegesítő? Vagy unalmas?
-Ilyen elfelejtem az egészet ha nagyon fáj
-Mindíg ilyen voltam az egyik apámat ezért szólítottam a keresztnevén!
-Mostmár értem
-Veled mi van? Bátyád, hogy van?
-A bátyám nemsokára tüdőrákot kap és velem sok minden történt
-Hallgatlak
-De utána te meséléd el azt a nagybátyjádal való randizást
-Rendben...
-Volt egy pasim! De dobott egy másikért! Volt egy csajom de dobott mert csak kihasznált! Volt egy magán tanárom de feladta mert nekem nem lehet segíteni! És a legjobb barátom ellenem fordult mert a barátnője azt kérte tőle
-Azta ez gáz!
-Most te jösz!
-Még 9-10éve versenyem volt Japánban ezért oda utaztam. Egy fürdő hotelben szállásoltak el és ott is dolgoztam. Aztán betoppant Victor, Yuuri és a fiuk Ryu. Ryu és én szerelmesek lettünk. De egy srác megcsókolt és mérges lett rám. Aztán a verseny napján kibékültünk de a verseny után ugyan az a srác megcsókolt. Én vissza mentem orosz a de csak egy éjszakát töltöttem ott aztán elszöktem lengyel országba. Ott éltem két sráccal akiknek volt barátnőjük. A két lány elvitt vásárolni aztán még az nap elvittek bulizni. Ott találkoztam Chrisel. Egyik haverom oda költözött hozzánk. Én vissza jöttem oroszba és és azóta itt élek de apámról már elköltöztem mert a másik "apámmal" összeveszett és elkülte őt otthonról végleg. Azok az évek alatt megtanultam egy csomó táncot. Aztán két héttel ezelőtt megnéztem a férfi versenyt Chris miatt aki az előadása után adott egy tózsát én pedig egy rózsafüzért neki. Az eredménye után megölelt amit a kamera felvett. Chris után Ryu jött aki a tánca után arra kért ülnek rá a korlátra. Ráültem a kirlátra ő pedig menyasszony pózban átvitt a jégen aztán mikor átértünk bocsánatot kért és én is aztán volt egy csók. Végül ő nyert. A mai nap annyi volt hogy én egész nap frusztrált voltam... aztán megjelent Victor... csak rosszabb lett. Beszéltünk egy kicsit és elmondtam mi a helyzet apámmékkal ő érte azt mondta, hogy "Tudtam, hogy nem kellett volna engednem őt elmenni!" de ezt nem értettem ezért rákérdeztem, hogy érti. Elmondta hogy még régen örökbefogadták apámat és ekkor rájöttem, hogy egy rokonommal randizok... elmondtam neki és ez őt is sokkolta elmondta Yuurinak aki próbált azzal nyugtatni, hogy nem vér rokonok vagyunk szóval még lehet belőle valami de ezt már nem hallgattam meg! Lekiabáltam hogy így is eléggé feszült vagyok és, hogy ha elrontom az az ő hibájuk! Lilia látta rajtam, hogy feszült vagyok ezért megölelt majd levette a pulcsimat és sok sikert kívánt... nem segített a jókívánság! Mikor felmentem a jégre csak az járt a fejemben hogy ne nézzek rá a közönségre mert akkor elrontom, de a közönségre néztem és megláttalak téged. Minden eszembejutott kazahasztánról főleg a sok verés és gúnyolás... elvesztettem a az egyensúlyom és emiatt rosszul érkeztem le... most pedig itt vagyok a kórházban
-Ez durva! De akkor most mi lesz veled? A hírneveddel? A sráccal?
-A karrieremnek annyi! A fanok szomorúak lesznek de nem tehetek mást! Ryuval pedig megpróbálom elkerülni a találkozást!
-Te figyelj már... nincs kedved újra kezdeni?
-Hogy?
-Csak kérdeztem! Megértem ha nem akarod! Csak tudni szeretném, hogy van-e még rá esélyünk, hogy újrakezdjük
-Ha kikerülök megkapod a válaszodat!
-Meddig tartanak bent?
-3nap
-Minden nap eljövök és megkérdezem ezt addig amég meg nem kapom a választ!
-Ahogy gondolod...- ő elment én pedig visszamentem az ágyamhoz és lefeküdtem