Annyi év után

Érdekes fordulatok

Az utunk nem tartott tovább tíz percnél és már meg is álltunk a vasút állomás előtt. Egy ideig meg volt az a gyanúm, hogy lehet nem a vasút állomásra visz, de szerencsére tévedtem. Egyre jobban elkezdtem azon gondolkozni, hogy talán mégsem minden ember olyan rosszakaratú.

Óvatosan leszálltam a fekete motorról és megálltam mellette. Megigazítottam a táskám az addigra már hideg kezeimmel, majd zsebre raktam őket. Szerettem volna még megköszönni, hogy idáig elhozott annak ellenére, hogy amúgy teljesen felesleges volt.

- Még egyszer köszi amit a kávézóban tettél, meg a mostanit is. - valahonnan a hátam mögül egy vonatnak a hangos kürtje szólalt meg. Nem is tudtam, hogy ilyenkor szokott még vonat indulni.

- Semmiség volt az egész. Ha legközelebb is van ilyen, akkor csak szólj. - kicsit oldalra döntötte a fejét és előhívta a nem régiben megismert kedves mosolyát. Mivel egy utcai lámpa alatt álltunk meg, így nagyjából jól láttam az arckifejezését.

- Elég nehéz úgy szólni, ha még a nevedet sem tudom. - hangosabban sikerült kimondanom, mint ahogy terveztem. Már pont válaszolt volna, amikor egy pillanat alatt lefagyott az arcáról a mosoly. És meredten mögém bámult.

- Baszki ezek nem lehetnének itt. - a hátam mögött nézett valamit, vagyis valakiket és eléggé úgy tűnt, hogy egyáltalán nem örül neki. Már fordítottam volna a fejem, hogy megnézem kiken akadt meg a szeme, de félbe szakított. - Ne nézz hátra!

- Miért, kik vannak mögöttem? - kérdeztem tanácstalanul, miután vissza fordultam.

Lehetett látni az arcán, hogy ezerrel kattog az agya és enyhén ideges is. Minél több időt töltök vele, annál inkább rá kell, hogy jöjjek, hogy rengeteg féle arca van neki. Most épp pont olyan arcot vág, amikor valami nagy baj van és gyorsan ki kell találni valami megoldást.

- Ülj vissza mögém. Ne kérdezz semmit, majd később elmagyarázom, csak a lehető leggyorsabban menjünk innen minél messzebb. - láttam rajta, hogy baj van, de mégis muszáj volt kérdeznem.

- Még mindig fogalmam sincs, hogy ki vagy igazából és, hogy mit is szeretn... - nem bírtam befejezni, mert jóval mögöttem kicsit sem kedves hangok félbe szakítottak.

- Héj, az ott nem a félszemű motorja? - ha nem lettünk volna az éjszaka közepén nem hallottam volna.

- És rajta a félszeművel! - mind a kettő hang tőlem idősebb férfitől származott. Hátra fordultam, annak ellenére, hogy mondta a motoron ülő, hogy ne tegyem. És ekkor meg is értettem, hogy miért mondta.

Négy alak közeledett felénk és egyik sem valami kedves testtartással. A közvilágításnak hála nagyjából láttam az alakok körvonalát. Kettő kezében pedig azonnal kiszúrtam a legalább egy pillangókéshez tartozó hosszúságú pengét. Nagyjából tíz méterre lehettek tőlünk és ekkor leesett, hogy mi is történik. Ezzel együtt pedig eljött a pillanat, hogy felelőtlen dolgot tegyek. Nem gondolkoztam, egyszerűen felpattantam az előttem álló motorra és jó erősen kapaszkodni kezdtem.
Az előttem ülő szinte azonnal elindult nem kis sebességgel. Közben szebbnél szebb dolgokat kiabáltak utánunk.

- Láttuk a kis barátnőd arcát! Gyere vissza és intézzük el a dolgot férfi módjára!  - ennél a mondatnál viszont láttam, hogy megfeszült a keze.

És ez után beállt a csend. Még a forgalom is gyérebb lett ahhoz képest, mint amikor ide jöttünk. Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk, de jelenleg nem ez volt a legfontosabb bajom. Fáztam és remegett a kezem, de nem csak a kezem, hanem még a lábam is. Valami féle kisebb sokkhatás alatt lehettem. Pedig már annyi estét töltöttem a városban sétálgatva, mégis egyszer sem fordult elő velem ilyen helyzet.