A félelem árnyékában

A síron túl

                                                                         Írta: Németh István

Sziasztok! A történetem 2. részét szeretném elmesélni nektek onnantól, ahol az előzőt abba hagytam. De előtte egy picit magamról. 22 éves lány vagyok, aki egyedül él. Egy nap paranormális jelenségekre lettem figyelmes. Meg akartam tudni mi folyik itt és innentől kezdődik a történetem.

Rebeka! Emelte fel a hangját a pszichológusom. Lassan felkeltem és meg kérdeztem mi történt. Elmesélte, hogy mit mondtam és nagy szemekkel néztem magam elé. Majd feltettem a következő kérdésemet is. Na de ezt mivel tudná magyarázni? Erre a kérdésre más választ kaptam, mint amit vártam. Doktor: Figyeljen rám! Ismerek egy paranormális tevékenységekkel foglalkozó szakembert. Kérjen tőle időpontot. Sajnos csak ennyit tudtam segíteni. Elvettem a névjegykártyát és távoztam. Beszálltam a kocsimba és hazafelé tartottam. Nem volt túl messze a házam ezért hamar hazaértem. Első dolgom az volt, hogy jobban szemügyre vettem a kártyát. Elég messze van. Talán hétvégén el kéne mennem. De mindegy is holnap munka. Mielőtt Elvégeztem az esti rutinom és lefeküdtem volna aludni felhívtam az embert és megbeszéltük, hogy hétvégén 16 órára megyek hozzá. Az estém nyugodt volt, mint mindig és csak egyszer keltem fel Inni. Általában négykor kelek, ha reggeles vagyok ez nem változott most sem. Bekapcsoltam a kávé főzőmet és főztem egy kávét. Rossz szokásom, de hajlamos vagyok sok cukorral inni. Miután megittam fel öltöztem és elindultam a munkahelyemre. Mikor oda értem elővettem a kártyámat, amit a kapuhoz kell érinteni. A zöld a mehetsz a lila meg a szondázás vagy táska át kutatást jelent. Balszerencsémre a gép lilát mutatott. Oda mentem a portán lévő ajtóhoz, ahol már váltak. Az őr nyújtotta a szondát és bele fújtam. Éreztem, hogy kezdek picit szédülni nem értettem miért. A szonda azt mutatta, hogy van a szervezetemben alkohol. Az őr azt mondta menjek egy-két kört a gyár előtt. Eleget tettem a kérésének és róttam egy-két kört és meg fújtam újra a szondát. Most már zöldet mutatott és az őr is be, engedett és elindultam a raktárba. Lassan telt az idő és semmi különös nem történt. 12 óra lett így kajaszünetünk volt. Én mindig viszek magammal ételt, de a többiek a picit távol lévő büféből veszik az ételt. Ez alatt az idő alatt neki láttam az ebédemnek, ami spagetti volt. Imádom a spagettit. Miközben ebédeltem egy furcsa hangra lettem figyelmes. Körülnéztem de nem láttam senkit. A hangot se hallottam többet és az ebédemet is majdnem befejeztem mikor visszatértek a munkatársaim. Nem szóltam semmit biztos hülyének néztek volna. Rengeteg volt a munka, de végre eljött az idő készülődni haza. Hazafelé egész úton az járt a fejemben, hogy vajon miért mondta a pszichológusom, hogy látogassam meg ezt a személyt. Délután sem volt semmi különös. Mosogattam, néztem a tv-t, és elnyomkodtam a telefonom. De nem vagyok biztos abban, hogy el-e menjek ahhoz az emberhez. Kételyeim vannak vele kapcsolatban. Szkeptikus vagyok az ilyenekhez, habár az, amit mondott a pszichológusom eléggé el gondolkodtató. Sóhajtottam és elfeküdtem aludni. Másnap 10-kor keltem. Jó fáradt lehettem, ha 13 órát aludtam. Meg reggeliztem és bekapcsoltam rádiót. Mindig jól esik egy kis retró zene. Miközben hallgattam a zenét ki takarítottam a lakást. Szerintem csúnya, ha nincs tisztaság a házban. Miután befejeztem a takarítást készülődni kezdtem majd beszálltam a kocsiba és a gps segítségével elindultam. Még csak 15:30 van még bőven oda érek. Azt hiszem ez a ház lesz az. Kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé ballagtam. Bekopogtam és egy 175-cm magas 60 év körüli férfi nyitott ajtót.

-jó napot, András vagyok fáradjon be. Bementem az ajtón és látszólag nagy a lakás. Besétáltunk a nappaliba és helyet foglaltam a kanapén. Be mutatkoztam majd elmeséltem neki, hogy mit mondott nekem a pszichológusom. -Értem, az elmondottak alapján egy szellem ragadt magára. Értetlenül néztem, hogy mit mond és meg kérdeztem, hogy ez pontosan mit is jelent. -Ez gyakori jelenség. -Sok ember észre se veszi, de akik érzékenyebbek azok érzékelhetik a lelkek jelenlétét maguk körül. És ezeknek a „lelkeknek" mik a céljaik? -Ezek mindig változók van, hogy ott ragadnak, ahol meghaltak, vagy csak valamit nem fejeztek be az életben. És ön tudja érzékelni ezeket a lelkeket? -igen, én egy médium vagyok és a feladataim közé tartozik az is, hogy a hozzád hasonló helyzetben lévő embereknek segítsek. Hozzám hasonló emberek? Tettem fel a kérdést. -Igen, tudod nem te vagy az első, akit ilyen problémával kezeltem. És volt olyan eset, ahol nem sikerült? -Nem, profi vagyok tudom a dolgom. Nevette el magát és újra komolyra fordította a szót. -Azt hiszem sietnünk kéne! Holnap át küldöm neked az adatokat. Rendben, de nem lesz veszélyes igaz? -Valószínűleg holnapra már halott lesz, de kutya baja se lesz! Csodálatos mondtam miközben meg süketültem a nevetésétől. -Ne féljen! Nem lesz semmi baj sem! Mikor végre mindent megbeszéltünk el indultam hazafelé. Remek, hogy lehet valaki ekkora bunkó? Holnapra megfogok halni. Haha de vicces. Mielőtt haza mentem utamba esett egy McDonald's. Általában nagyon ritkán szoktam enni gyors kaját, de most szükségét éreztem és engedtem a kísértésnek. Hello. -Jó napot. Szeretnék kérni egy párszázas menüt sajt Burgerrel és kólával. 2 perc se volt és már mehettem utamra. Már veszem elő a kulcsomat mikor furcsa hangot véltem felfedezni. Minél halkabban próbáltam kinyitni az ajtót, hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet. Halkan beléptem a házba és elkezdtem hallgatódzni. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, hogy a hang fentről jön a szobámból. Elindultam felfele a lépcsőn és nem voltam elég óvatos mert recsegett alattam a lépcső. Hirtelen felfigyeltem és vártam, hogy mi történik. A hangforrás is megszűnt így oda settenkedtem a szobám ajtajához, ami nyitva volt. Látom, hogy az ágyam szét van túrva és az ablak nyitva. De nem tűnt el semmi. Oda futottam az ablakhoz kinéztem, de sehol senki, ami azért meglepő mert ennyi idő alatt nem tudhatott elfutni. Vártam még egy kicsit hátha meg látom az illetőt, de mikor feladtam volna lépteket hallottam lépcsőről. Gyorsan körül néztem a szobában olyan tárgyat keresve, amivel megvédhetem magam. Kétségbe esve kutatok egy tárgy miatt miközben a lépés egyre hangosabb. Áh megvan! Örültem fel magamban. Megragadtam a falécet, amit a ruhák alatt találtam és az ajtóhoz álltam. Felért! Lassan lépkedett felém. Mikor hallottam, hogy itt van az ajtónál felemeltem a falécet és óvatosan, de ki ugrottam az ajtó elé, hogy leüssem a betolakodót. Ki rázott a hideg. Eszembe jutott az emlék, ami nem is az enyém. Mikor sikerült realizálnom, hogy mi történt össze rogytam és sírni kezdtem. Az a lány állt ott, akiről az álmaim szólnak és rá egy másodpercre mikor megláttam el is tűnt. Még aznap felhívtam Andrást. Megbeszéltünk egy másik időpontot, hogy mikor tudunk találkozni. Ez a találkozó szerencsére holnap lesz szóval nem hinném, hogy aggódnom kéne. Hamar besötétedett és már este nyolc kor aludtam. 11 kor keltem és akkor esett le, hogy késésben vagyok. gyorsan felkap valamit, amit találtam és elindultam. Végre meg is érkeztem. be csengettem és András sürgősen beparancsolt a házába. mikor beértem láttam, hogy minden cucca szét van dobálva. Megkérdeztem tőle, hogy mi történt, de csak letudta annyival, hogy keresett valamit. Furcsának találtam ezt a helyzetet mert egy ember nem tesz ekkora nagy kupit, ha keres valamit és pláne nem lesz ilyen feldúlt állapotban, ha nem találja meg. Miközben néztem, hogy mit művelt a házával oda jött hozzám és mondta, hogy kövessem. Beértünk egy szobába, amit még nem láttam. -Itt végzem el a szertartásokat. Mondta teljesen nyugodt hanggal. -ülj le nyugodtan egy pillanat és elő készítem a szertartást. -De bármit is csinálsz ne állj fel és ne lépd át a kört, amit nemsokára köréd csinálok. Eleget tettem kérésének és értetlenül kérdeztem vissza, hogy most mit is fogunk csinálni. -Nem kell aggódnod. -Csak csináld azt, amit mondani fogok és nem lesz baj. Furcsa. Tud higgadt és komoly is lenni. Meglepett eddig nem volt szimpatikus. Nem is kellett sokat várni és mindent kipakolt az asztalra, ami kell. -Most megfogom ezt a zacskó hamut és a kanapé mellé szóróm körbe. -Fontos, hogy ne érj hozzá a hamuhoz! Nézett rám komoly szemekkel és én meg bólogattam jelezve, hogy értettem. -Fogd ezt a füstölőt is. Ez megvéd a rossz szellemektől. Miért? Gonosz ez a kislány? -Nem tudhatjuk! Eltelt egy kis idő és teljesen elkészült. -Kész vagyok! -Az asztalon gyertyák vannak, amik a gonosz szellemektől védi a helységet „meg tisztítja". -ezenkívül van még itt szentelt víz és kereszt is. -Mivel nem tudhatjuk jó szándékú-e ezért ide tettem még egy kis női