Sorry |Teen Wolf|

1.

- Sophia McCall,azonnal gyere le a szobádból,beszélnünk kell. Ne gyerekeskedj,hiszen 17 vagy!-mondta idegesen az apám.
- Megyek már!-kiabáltam vissza,majd elköszöntem legjobb barátnőmtől.
-Miről kell beszélnünk?-kérdeztem,amint leértem a lépcső aljára.
- Azt hiszem le kellene ülnöd,mert a következő mondatok megváltoztatják majd az egész életedet.-mondta anyám,mire én engedelmesen helyet is foglaltam.
- Tehát?
- Emlékszel még Scottra?-kérdezte mosolyogva anya.
- Hát ez csak természetes,ő a legjobb unokatestvér!-mondtam vidáman,mire ő bólintott.
- Holnap Beacon-hills-be költözünk,mert anyádnak fontos munkahelyi feladata van ott.-mondta lényegre törően apám,mire én lesokkoltan ültem ott. Apám világ életében utálta Beacon hillst erre most meg oda akar költözni?
-Mégis mennyi időről lenne szó?-kérdeztem.
- Egy-Két évről...-mondta halkan anya,de én meghallottam.
-Hogy tessék? Én nem megyek el annyi időre! Anya nekem van életem,életem ami itt van!-mondtam dühösen és felmentem a szobámba.
Igazából szerettem volna abba a kisvárosba menni,mert ott van Scotty aki olyan mintha a bátyám lenne,na meg persze Melissa. Ő a pót anyám.. Bár már legalább öt éve nem láttam őket,sok dolguk akad a szüleimnek így nem igazán látogatjuk őket.
De nem költözhetek el! Itt van Alice a legjobb barátnőm, és egy csomó fontos ember akiket nem hagyhatok csak úgy el.
Mialatt az agyamban csatát vívtak az érvek,anya kopogtatott.
-Gyere be nyugodtan-mondtam,mire kinyitotta az ajtót,bejött és leült mellém az ágyra.
-Kicsim,muszáj lesz velünk jönnöd.... Kérlek,meglátod milyen jó lesz... Találkozol Scott-tal és a barátaival. Pakolj össze,reggel hatkor indulunk.-mondta anya,aztán kiment. Én lassan odacsoszogtam a bőröndömért a szekrényhez,majd pakolni kezdtem mindent ami kellhet. 
Miután nagyjából végeztem,felhívtam Alice-ot.
-Szia-köszöntem amikor felvette.
-Mi történt csajszi,hiszen hajnal egy van!?-kérdezte.
-Holnap elköltözöm,Beacon-hills-be.-mondtam lassan tagolva.
-Hogy tessék!? Ne csináld ezt! Várj, oda ahol az a szuper cuki unokatesód!?-kérdezte szomorúan,de izgatottan.
-Igen,de ne aggódj. Megígérem hogy minden nap hívni foglak!-mondtam biztatóan.
- Holnap kikísérlek titeket a reptérre,rendben?-kérdezte mire én elmormoltam egy okét és elbúcsúztunk. Hamar elaludtam ahhoz képest hogy a holnapi miatt kellene aggódnom.

Reggel az ébresztőm,idegesítő rikácsolása keltett. Hamar elkészültem majd lementem reggelizni. Kis családommal beletuszkoltuk magunkat egy taxiba és elindultunk a reptérre.
A reptéren a szokásos nyüzsgés volt,de a tömegben megpillantottam legjobb barátnőmet akihez rögvest odarohantam és megöleltem. Hosszú búcsú után el kellett indulnunk mert csak pár perc volt a felszállásig.
A repülőn sikeresen bealudtam,így csak a leszállásra ébredtem fel,ami mellesleg nagyon rossz volt.Sohasem szerettem repülni,de most különösen rossz volt.
Beacon-hillsben különösen jó levegő volt. Majd a amikor végre kikerültünk a tömegből kiérve megpillantottam Scottot Melissat és egy ismeretlen fiú aki Scott mellett állt és vigyorgott.
Elkiáltottam magam és futni kezdtem Scott felé.
- Scotty!!-kiabáltam,nem érdekelt hogy mindenki engem néz.
- Soph! Hogy megnőttél-mondta Melissa,mire őt is jó erősen megöleltem.A harmadik srác mosolyogva nézett engem egészen addig amíg én is rá nem néztem. Elég furcsán alakult a helyzet,mert szerintem egyedül én nem voltam vele tisztában hogy ki az a srác...
-Jaj,tényleg. Soph ő itt Stiles,a legjobb barátom. Stiles ő itt Sophi,az unokahúgom.-hadarta el Scott a bemutatást,majd Stiles(mint kiderült) szemébe néztem. Mogyoró barna szemei és barna,bozontos haja volt. Mosolya édes volt,ahogy a mosolygáskor létrejött gödröcskéi is aranyosak voltak.