Sorry |Teen Wolf|

4.

Az agyam szinte kikapcsolt és csak akkor tudtam újra észhez térni amikor Deaton-nál voltunk.
- Scott, van egy olyan érzésem,hogy ezúttal nem lesz egyszerű dolgunk Stilessal hiszen a nogitsune tanult a hibájából és megerősítette a védelmét...
- Ezt mégis hogyan érti?-kérdezte Soph.
-Úgy,hogy most már nem biztos,hogy jó ötlet a fejébe mászni...Teljesen el akarja törölni Stilest és valahogyan meg kell állítanunk....-mondta Deaton.
- Nem kaphatnánk el megint?-kérdezte Lydia.
- Hiába kapjuk el,ha nem tudjuk hogy mit tegyünk vele.. -mondta a doki.
-Akkor csak találjuk meg és figyeljük,távolról...-mondtam halkan..
-Ez még be is válhat..-szólalt meg újra az állatorvos.
- Hát mire várunk még?! Meg kell keresnünk..-mondtam,majd el is indultam a bejárat felé,de ekkor egy kéz hátrahúzott.
- Nem! Te itt maradsz, én és Soph megyünk az erdőbe... Malianak ott marad a kórház, Liam pedig megy a suliba-mondta Lydia.
-De...- kezdtem,de Soph félbe szakított (nem szó szerint😉🤣🤣)
- Nem, te most szépen leülsz és itt megvársz minket Deatonnal... Semmi de!-mondta majd el is indult.Lassan teltek a másodpercek. Miért megint Stiles? Miért kell végignéznem ahogy Stiles szenved,újra? Nincs elég baja szegénynek? Dehogynem!

Soph szemszöge:

Unalmas volt,hogy már órák óta az erdőben rohangáltunk. De ekkor támadt egy ötletem.
- Lyds, mi lenne ha szétválnánk.? Akkor jobban haladnánk a kereséssel.. Én megyek balra,te jobbra.-mondtam és már szét is váltunk. Roppant izgalmas volt egy lámpával a kezemben kószálni az erdőben,egy cuki gonosz srácot keresve...
Gondolatmenetemet egy sárga szempár szakította meg. Egyre inkább felém közeledett,az ijedtségtől mozdulni sem tudtam s később már csak azt vettem észre ahogy leterített a földre. Megharapott és otthagyott. Ijedtemben egy hatalmasat sikítottam. Olyan tíz fájdalmas perc után Scottot láttam,hozzám közeledni.
- Soph! Mi történt?-kérdezte.
-Van egy seb a lábamon!-mondtam,de Scott értetlenül nézett rám és a fejét rázta.
-Soph ott nincs semmi!- uram isten, ez azt jelenti,hogy vagy bediliztem vagy begyógyult.
- Scott ez begyógyult! Megharapott egy vérfarkas, hinned kell nekem!-mondtam mire ő bólintott.

A mai napon harmadjára látogattuk meg Deatont,de ezúttal igazán érdekelt amiről beszéltek.
-Mit is mondtál mi harapott meg?-kérdezte a doki.
-Egy béta....-mondtam lassan,mire mindenki ijedten nézett rám. Scott és Lydia el vonultak,de én nagyon hallani akartam amit beszélnek ezért hallgatóztam. És akár milyen messze lehettek,hihetetlen,de hallottam őket. Nem tudom, lehet én is farkas lettem???
- Scott! Ha egy béta volt akkor nem biztos hogy túlélheti.És egyébként is ki lehetett?-kérdezte a vörös.
- Nem tudom.. Liam nem harapna meg senkit ahogy Malia sem, bár ő nem béta... Nem tudom ki tehette. Lehet álcázta magát?-kérdezte Scott.-Szerinted mit kellene tennünk?
-Emberek,nem kell elvonulni hiszen én is hallom!-mondtam mire Deaton meglepetten nézett rám.
-Hogy hallod? Hogyan?-kérdezte,a nemrég megérkezett Liam?
- Nem tudom,egyszerűen hallom hogy arról beszélnek,hogy nem biztos,hogy túl élem.
- Ez mégis hogyan lehetséges?-kérdezte Liam a doktort.
- Ez lehetetlen... Ilyet még nem láttam. Megengeded? -kérdezte a doki és egy késsel a kezem felé bökött,mire én határozottan bólintottam. A kés az alkaromhoz nyomta és húzni kezdte,de a kés nem hatolt át a bőrömön. Liam határozottan tartotta a karomat,de valahogyan még is megéreztem hogy fél.
- Mitől félsz?-néztem rá.
-Hogy mi? Ezt hogyan?-kérdezte.
-Nem tudom csak egyszerűen éreztem.-mondtam,de ekkor valami iszonyatosan nagy fájdalom hasított bele a fejembe. Az egész világ elsötétült előttem...