Érzések folytatása♡ avagy II.rész

Megnyugvás

Azt mondtad elalvás előtt, gondoljak valami vagány dologra.
És ha még szerencsém van, akkor azzal a vagány dologgal fogok álmodni.
Tudod,én rád gondoltam.
Arra, hogy dobolsz...

Csodáltalak.

Aztán jött az álmom, amikor őszintén elkezdtünk beszélgetni.
Hogy miről?
A kapcsolatodról.
És képzeld nem zavart, nem zavart hogy arról beszéltünk.
Elmesélted, hogy a kapcsolatod a barátnőddel kezd kihűlni,és te küzdessz érte.
És nem akarod, hogy kihűljön.
Én erre azt mondtam, hogy 3 év után, sajnos nem csoda, hogy így érez az ember..
De reménykedek a jobban, hogy még sikerül megmentened a kapcsolatotokat.
Bízok benne.
De ez már nem csak rajtad múlik,neki is akarnia kell..

Én teljesen megértelek,és szeretném ha egy ilyen megbízható barátra lelnél bennem.
Mert kevés a jó ember, aki igazán meghallgat.
Bízz bennem, kérlek!
Jó volt meghallgatni.
***
Ezután jött az álmom másikfele.
A családdal még a Balatonon voltunk.
Vagyis ők ott voltak.
Én egy üres vonaton ültem, egyedül.
Pedig utáltom a vonatokat.
Büdösek,és piszkosak..
De akkor, és ott az a vonat amin  ültem, az nem tűnt annak.
Nem volt senki ott velem.
Nem volt senki a vonaton.
Nem tudtam hova tartok,
Nem tudtam mikor indul a vonat.
Nem tudtam miért ülök a vonaton.
Nem tudtam mi vár rám,ha leszállok.
Bátornak kellett lennem.
De készen álltam.
Készen álltam valami újra.
Valami új dologra.
Talán változásra!

És akkor és ott megnyugvásra lelt a szívem.