Mégis mi a francért is hittem azt hogy ez az év más lesz?!
Akik közelállnak hozzám azok döfnek tőrbe.
Tudjátok rohadtul elegem van már abból, hogy én soha nem ártok senkinek, de nekem mindig fájdalmat kell okozni!
Egy kérdés.
Miért pont én?!
Most is a sós könnycseppek áztatják a szememet.
Nincs egy barátom se.
Egyedül vagyok.
Egyedül.
És rohadt magányos.
Minden hétvégén csak begubózva vagyok és soroztatot nézek, vagy olvasok mint egy macskás vénasszony.
Mások éjjel nappal bandáznak, szórakoznak jól érzik magukat.
Már elegem van ebből, hogy akiket a barátaimnak hiszek azok mind itt hagynak.
Senkinek sincs rám szüksége.
Rám senki sem gondol.
Én senkinek sem hiányzom.
Kitaszítanak a társaságukból.
Bezzeg nyalni azt tudnak a szemembe..
De egyszer nem jutnék eszükbe egyiknek se.
Csak elegem van ebből ennyi az egész.
YOU ARE READING
Érzések folytatása♡ avagy II.rész
RandomÉrzések, könyvnek a második része. Szerettem volna egy csokorba szednii, ezeket a gondolatokat, de mint kiderül 202 rész a legtöbb amennyit lehet írni egy könyvhöz, ezért sajnálatos módon új "lapok alá kell fűzni" ezt a valamit.. Remélem ez is tetsz...
