~ 15.rész ~

330 24 8
                                    

- De hát mi itt vagyunk még akkor. - mondtam neki összezavarodottan. Tom még mindig a padlót szemlélte és egyik kezével a fejét támasztotta.
- Épp ez az. És azt szeretnék ha te is jönnel és lennél azt aszisztensem.
- Hogy én? És Hazzel mi van?- kérdeztem meglepetten a barátomat.
- Nem vállalta el. - válaszolt halkan majd szorított egyet kezemen.
- Oké engem ez igazából nem zavar szívesen leszek az aszisztensed, de itt kell hagynunk a nyaralást?
- Engem meg igenis zavar. Neked nem ez a jövőd Rey. Tanulni szeretnél nem? Akkor azzal kéne foglalkoznod és nem nekem az aszisztensemnek lenned. És amúgy is. Ki kell használnod ezt a nyaralást hogy pihenj - kapta rám tekintetét majd az enyéeimbe fúrta - kemény lesz ez az év neked is. Megbeszélem Kevinnel hogy te maradj majd keresünk mást aki helyettesíti Haz-t.
Fejezte be majd felpattant és újra a hálóba indult.
- Tom várj már! - szóltam utána mire megtorpant és felém fordult. - Te vagy a barátom és nekem támogatnom kell téged.
- Ahogy nekem is téged és a te jövőd e téren fontosabb. Maradsz.
- És ha én nem akarok? - pillantottam rá és a hajamba túrtam ami még kócosabb lett.
- Ezt most nem te döntöd el. Sajnálom. - belépett a hálóba és magára zárta.
Erre felkaptam a vizet. Mi az hogy a saját életemben nem én döntök? Ez kész vicc.
- Ó dehogyisnem. Majd meglátod amikor majd a repülőn ülök veled együtt! - vágtam hozzá igazából az ajtóhoz mert Tom az ajtón túl tartózkodott. - Én döntök a saját életemről! Nem vagy a főnököm hogy ezt meghatározd. Én csak segíteni akarlak, ez neked miért nem esik jól? - vettem még feljebb a hangomat de megbántam ezt a mondatomat mert hülyeség volt. Csak pár másodperc kellett mire kitárta az ajtót és egy lépést hátráltam.
- Figyelj Rey. Te ezt nem érted. Megértem hogy szeretnél mindenben mellettem állni, de ott majd nem szeretnélek magam mellett látni. Nem azért mert nem szeretlek, hanem mert törődök veled és ezt neked is észre kéne venned. Tudod nem akarom azt hallgatni hogy "Ez a Tom gyerek rossz hatással van rád mert rohadtul tanulnod kellett volna" oké? - vette ő is feljebb a hangját és könnycseppek jelentek meg szemében.
Megbántam mindent amit pár perccel ez előtt a fejéhez vágtam. Bele sem gondoltam hogy mit érezhet.
- Tom ez nem fog... - kezdtem volna de a szavamba vágott.
- Ó tehát te nem így gondolod? Pedig nagyon is kéne. Nem szeretnélek elveszíteni emiatt Rey, érted? - fogta meg a kezemet majd én a másikat arcára helyeztem és közelebb húzva egy hosszú csókot adtam neki.
- Nem szeretnélek elengedni..
- Lau és Haz majd vigyáz rád addig. - mondta és átölelt.
- Hiányozni fogsz. Nem így terveztem ezt az egészet. - buggyant ki egy kövér könnycsepp.

- Sziasztok! - nyitottam ajtót Launak és Haznek. Biztos káprázatosan néztem ki ha a két barátom lefagyva állt kint és nem mozdult. - Meg se szólaljatok.
Megértették majd beléptek a bungallóba. Tom sem festett túl boldognak.
- Oké mégis mi a franc folyik itt? - nézett ránk kérdőn Haz.
- Nem fontos. - legyintett Tom.
Lau karon ragadott és behúzott a konyhába.
- Mondd hogy nem szakítottatok! - dermedt le Laura.
- Nem dehogy. Ez más. De létszi, ne kérdezgessetek most erről. Szeretnénk kikapcsolódni amíg van időnk. - fejeztem be a beszélgetést majd ki indultam az ajtón. Hallottam ahogy Lau az utolsó szavaimat ismételgeti. "Amíg van időnk".

Tom és Haz majdnem ugyanezt a beszélgetést végezte mint mi Lauval. Ezek után nem beszélgettünk a történtekről. Megbeszéltük hogy együtt megyünk el reggelizni de utána szétválunk hogy párokban töltsük a napot.

Most eléggé furcsa volt Tom mellett tartózkodtam. Másnak éreztem most magamat vele. Úgy érzem nem teljesen tisztáztuk ezt az egészet. Miközben sétáltunk nem nagyon beszélgettünk, Tom szigorúan előre nézett. Csomó szuper bolt mellett mentünk de nem mertem szólni hogy nézzünk be mert a fejemben lejátszódó történet elég kínosan nézett ki.

Nem tudtam merre tartunk, lehet csak vitt valamerre a lábunk vagy Tom irányított.
Már kezdtem unni hogy egy órája csak csendben sétálunk egymás mellett.
- Tom elmondanád hogy hova megyünk? - fordultam felé kerdően. Nem válaszolt csak tovább haladt.
Még negyed órát sétáltunk mire Tom megállt. A hosszadalmas séta miatt csak a földet néztem. Már az sem érdekelt hogy már nem beton volt alattam. A közelben találtam egy méretes kődarabot ahol leülhettem. Nem sokáig élvezhettem azt a pózt amiben elhelyezkedtem mert Tom felrántott majd felemelte államat. A mögötte lévő táj csodálatos volt. Hirtelen levettem Tom kezét államról és a korlátokhoz léptem. Sziklák sokasága volt látható és a tenger oly dühösen csapódott rájuk. Lélegzet elállító látvány volt. A szél erősen fújt és akaratlanul és kitártam karjaimat, majd két kezet éreztem derekam tájékán. Aztán egy fejet is ahogy vállamon helyezkedik el. Egy csókot nyomott nyakamra amitől bizsergő érzés futott végig rajtam a tarkómtól kezdve egészen végig a gerincemen.
Nem tudom meddig maradtunk abban a pózban hogy én a korláton támaszkodom Thomas pedig hátulról ölel át. Csak élveztük a csendet, a szellőt ami átjárta testünk minden porcikáját. Tom lassan levette derekamról kezét mire felé fordultam és kérdőn néztem rá.
- Mi a b... - nem fejezhettem be a mondatomat mert mutató ujját a számra helyezte.
- Csak.. becsuknád a szemed egy pár percre? - kérdezte mire én félve de lehunytam szemhéjaimat. Egyik kezemet megfogta majd hallottam hogy keres valamit.
- Rey Lexler - mondta ki nevemet lágyan és én pedig lassan kinyitottam szemeimet. Hasamban felébredtek a lepkék amik sosem nyugszanak. Most főképp nem mert Tom térdre borulva nyújtott felém egy kisdobozkát - Megígéred hogy mellettem állsz, bármi történjék is?
Tom lassan kinyitotta a dobozkát amiben két arany gyűrű ékesedett.
- Igen! - vágtam rá egyből majd örömömben elsírtam magam és szorosan magamhoz öleltem. Tom odaadta az egyik gyűrűt majd a másikat, mint az eskűvőkön felhúzta a gyűrűs ujjamra. Én is így tettem és felhúztam a kapott gyűrűt az övére.
- Megcsókolhatlak? - nézett rám engedélykérően. Tomot eléggé bizonytalanná tette a veszekedésünk. Gondolom félt a visszautasítástól.
- Ne habozz annyit!

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is:)
Tom Holland fanpagem: tom.holland.hun
Személyes oldalam:
ms_ell

Real HollanderWo Geschichten leben. Entdecke jetzt