A Hold-tó Völgye

Mocsári "szörny"

Egy fényes napsütötte reggelen Bátorcsillag, Fenyőfarok és Feketeagyar az erdőben vadászott. A barnás fekete bundájú kandúr volt leghátul. Apró szemei villámként csillantak fel ahogy a korai napsugarak belevilágítottak. Kissé lemaradva szimatolt körbe és körbe, míg nem egy idegen szagra lett kíváncsi.
Mi lehet ez? Gondolta magában és hevesen szimatolt tovább. A vezető és a helyettes vidáman beszélgetett aligha törődve a vadászattal.
-Milyen volt a tegnapi patkányvadászat? Kérdezte Bátorcsillag.
-Megfelelő, csak Hurrikánszárny megsérült... forgatta szemeit Feketeagyar ahogy óvatosan lépkedett az avarban.
-Megint? Amióta Hangamancs elpusztult úgy tűnik eléggé lazára veszi a dolgokat.. ez aggodalommal tölt el.. sóhajtotta a vezető.
-Hát igen.. viszont kötelessége a feladatát végeznie! Fújt egy nagyot az ideges macska, melyre a mellettük lévő bokorból egy nyúl ugrott ki.
-Kapjuk el! Kiáltotta Bátorcsillag és utána eredt.
Feketeagyar is neki lódult ő viszont lassabb volt hisz már elég korosnak mondhatta magát.
Fenyőfarkat azonban hidegen hagyta az a nyúl. Eltekintett a sűrű mocsár felé. Onnan jött az idegen szag. Ahogy beljebb hatolt a sűrű növényzetben, halk nyavíkolásokra kapta fel fejét a földről. A sárba süppedve ment előre és amikor úgy érezte hogy a végére ért egy hatalmas ugrással kivetette magát a növények közül. Egy koszos kis patakban landolt melyben békák úszkáltak és néha pár apró hal is elúszkált. Tőle nem messze meglátott három kis állatkát.
Ezek kiscicák! Lepődött meg és hajolt egyre közelebb hozzájuk. Az apróságok félig elsüllyedve feküdtek a sárban.
-Hol van a mamátok?
Nézelődött körbe maga körül.
A kis fekete felébredt, s riadtan ugrott fel ahogy észrevette a nagy kandúrt.
Ne aggódj nem bántalak! Suttogta Fenyőfarok.

Egy ismeretlen macska rávetette magát a vadászra, s megharapta a nyakát. Fenyőfarok azonban felkészült minden veszélyre, s belekarmolt az oldalába. Ellenfele túl erősnek bizonyult ahoz hogy lelökje magáról. A kandúr akkor sem adta fel. Hátsó lábait felemelte és belemélyesztette éles karmait a betolakodó hasába, aki erre hátra hőkölt.
-Ki vagy te?! és mit keresel Hold klán területén?! Morgott Fenyőfarok és támadóállásba helyezte magát.
-Zeusz vagyok! Nem tudtam hogy ez a Hold izé klán vagy minek a területe! Ült le nyugodtan a kandúr és megnyalta jobb mellső mancsát.
-Hol az anyjuk? Szagolgatta meg a kicsiket.
-Meghalt ... horgasztotta le a fejét, s nézte a kölyköket.
-Sajnálom...

Bátorcsillag és feketeagyar sikeresen elkapták a nyulat és Fenyőfarok keresésére indultak. Amint meglátták a csapást hol a kandúr behatolt a sötét mocsárba.
A vezető megpillantotta az ismeretlen kandúrt és rátámadt. Az idős fekete kandúr is nekivetette magát.
-Ne! Hagyjátok! Kiáltotta Fenyőfarok.
Bátorcsillag karmát a betolakodó torkához szorította, s egy kis vércsepp folyt végig puha mancsán.
-Ugye nem akarod ezt az idefent védeni?! Mordult rá Feketeagyar.
-N...Nem... hőkölt hátr és összehúzta magát.
Az ismeretlen macska lelökte magáról Bátorcsillagot és ráugrott. Beleharapott a vállába. Az idős fekete kandúr leszorította az ismeretlent a földre és addig tartotta ott amíg Fenyőfarok oda nem lépett.
Ő nem akar semmi rosszat! A kölykei anyja meghalt és ide tévedtek! Miért nem hallgatjátok meg?!
A betolakodó kandúr kiszabadult Feketeagyar állkapcsa közül és megadóan összehúzódott.
-Bocsássatok meg felséges urak hogy betettem a lábam a területetetkre! Mondta gúnyosan és leült a sárban. Én ugyan semmi rosszat nem akarok ahogy bár a másik barátototk is mondta. Csak szeretném ha a kölykeim biztos helyen élnék le az életüket.
-Szóval, csatlakozni akarsz a klánomhoz? Kérdezte Bátorcsillag. Határozott szempillantásokat vetve a kicsikre és a kandúrra.
-Ez nem így megy remélem tudod! Mélyesztette karmát a földbe.
-Ó, hát persze hogy nem ilyen egyszerű! Hisz én magam is egy klánhoz tartoztam régebben. Sétált oda a kis fekete kölyökhöz aki megszeppenve nézte őket.
-Adjatok neki egy esélyt! Fenyőfarok megnyalta Feketeagyar vállát aki erre fújni kezdett.
Legszívesebben megmarta volna, de nem akart mégtöbb balhét.
Bátorcsillag aggódott, hisz a környéken egy másik macska is van akihez az új jövevény csatlakozhatna, kölykeivel.
-Értem.. hozzátok a kölyköket! Hátatfordított nekik és elindult a tábor felé. Feketeagyar utána kiálltott.
-De... ez így nem korrekt! Nem csak így mennek a dolgok! Ez...
A vezető megállt, s halkan ennyit felelt:
-Ez az én döntésem, nem a tiéd...
A helyettes mérgesen megragadta a legnagyobb kölyköt, s Bátorcsilag után sietett.
Zeusz egy bólintással fejezte ki Fenyőfaroknak, hogy köszöni a segítségét. Szájába vette a legkisebb kölyköt és elindult a két kandúr után. A fiatal vadász rámosolygott a kis fekete szőrpamacsra. Megragadta és sietősen a tábor felé indult.