A Hold-tó Völgye

Egy igazán különleges éjszaka

Bátorcsillag a naplementét nézve, lehajtotta fejét, s elbóbiskolt. Egy puha mancs oldalba bökte, mire a kandúr felugrott. A hold már régóta fent ragyogott az égbolton, s a csillagok akár ezernyi szentjánosbogár pislákoló fénnyel ékeskedtek körülötte. A fehér cicalány bájos tekintettel mosolygott az álmos vezérre.
-Jó reggelt álomszuszék! Kuncogta a ma éjjel különösen is szép nőstény.
A kandúr csodálkozva nézett Jégvirágra, aki már alig várta hogy valamit hozzáfűzzön külsőjéhez.
-Nagyon csinos vagy ma este!
-Köszönöm a bókot, hova menjünk?
-Ömm... mit szólnál mondjuk... a csermelyhez?
-Remek ötlet! A nőstény, izgatottan ment Bátorcsillag után. Amikor odaértek, leültek egymás mellé egy kőre, s elbeszélgettek. Mind a ketten élvezték egymás társaságát. A kandúr azonban félbeszakította a társalgást, hisz eszébe jutott Angyal, akinek megígérte, hogy minden este meglátogatja.
-Bocsáss meg de mennem kell...
-Ohh... Jégvirág elszomorodott, s úgy érezte, hogy túl unalmas, ezért hagyja őt ott az a macska, akit már régóta nagyon kedvel.
-Tényleg nagyon sajnálom... további jó éjszakát!
Ezzel befutott az erdőbe, s eltűnt a sűrűben. A cicalány elkeseredetten sétált vissza a tábor felé. Útját azonban egy hatalmas kandúr és egy viszonylag kisebb nőstény. A vörösen világító szempár egyből elárulta kivoltát. A másikra nézve hatalmasat dobbant a gyógyítómacska szíve. Felismerte az eltűnt nőstényt, Gyorsszelet.
-Te vagy az? Hunyorgott a fehér macska, hogy jobban lássa a sötétben elvesző vörös cicát.
-Igen, én vagyok...
-Mi történt veled? Miért vagy ezzel a közveszélyes alakkal?
Jégvirág fejében sok kérdés megfogalmazódott, és nem is tudta melyikkel kezdje.
-Hát... már nem tartozom a Holdklánhoz. Tűzkarommal egy új klánt szeretnénk alapítani.
-Mi?! Te elárultál minket! A kandúr hangos morgással jelezte, hogy vigyázzon a szájára. Gyorsszél bűnbánóan meredt a földre, s karmait kimeresztve mordult egykori barátjára.
-Halgass!
A vörös nőstény nem tudott mást mondani, s megkarmolta Jégvirág arcát.
Aki könnyeivel küszködve menekült vissza a táborba.
Tűzkarom büszkén nézett társára, és nagy mancsát vállára helyezte. Közben Bátorcsillag a megszokottnál késve bár, de odaért ahoz a házhoz, ahol Angyal élt. A cicalány már mélyen aludt, viszont amikor megérezte a kandúr szagát, felkelt és odasietett a kerítéshez. Arcát megnyalva köszöntötte szerelmét, s kíváncsian várta a magyarázatot arra, hogy miért ilyen későn érkezett.
-Szia! Hol voltál? Fordította oldalra fejét, a szokatlanul izgatott nőstény.
-Szia, találkozóm volt valakivel.
-Kivel? Egy másik lánnyal? Féltékenykedett Angyal.
-Nem... dehogy is.. Te vagy az egyetlen macska számomra.
Az ezüst cica ezen meg sem lepődött. Közelebb hajolt hozzá, s elkezdett suttogni.
-Kérdezhetek valamit?
Bátorcsillag erre hegyezni kezdte füleit. Gondolatai hirtelen összegabalyodtak. Vajon mit szeretne tőle megtudni? A házi macska direkt várt egy kicsit, hogy még jobban magára vonja a vezető figyelmét, s feltette a várva várt kérdést. Mit szólnál hozzá, ha megmutatnád nekem a te kis táborod? A kandúr nyelt egy nagyot és a levegőt, szaporán kapkodva csak annyit felelt, hogy ez most nem alkalmas. Angyal ennyivel nem elégedett meg, s bevetette titkos fegyverét, azt a bizonyos cuki szempárt.
Légyszi! Bátorcsillag nem bírt nemet mondani neki, tehát beleegyezett.
-Jól van... de majd máskor.
Szerelme ennek nagyon örült, s megölelte. Hosszú szőre selymes volt és puha.
-Most sajnos mennem kell... Nagyon elfáradtam! Szia! Ezzel hátat fordított a kandúrnak, s bement a macska ajtón keresztül a házba. A vezetőnek még csak elköszönni sem volt ideje, tehát visszament a klánjához. Amikor az üreg végébe ért, meglátta Jégvirágot, ahogy sírva mosta arcát, a gyógyítólakba beszivárgó forrásban. Odasietett hozzá, s aggódva megkérdezte miért hullajtja könnyeit.
-Mi a baj? A lány gyorsan megtörölte szemeit, és hozzádörgölőzött, a barna macskához.
-Gyorsszél... elárult minket! Ezt a sebet is ő okozta... Bátorcsillag mérgesen nézett rá a hegre.
A nagy vörös betolakodó is vele volt! Küzdött könnyeivel, amikor hirtelen felkapta fejét, s kérdő tekintetet vetett a vezetőre. Ez...ez... dadogta. Ez egy idegen macska szaga! A kandúr idegesen pillantott le rá, s nyelt egy nagyot.
-Ja... persze, ömm.. találkoztam egy másik váratlan vendéggel, és elüldöztem! A fehér cica érezte, hogy valami nem stimmel, de nem foglalkozott megérzéseivel, hisz túlzottan szerette vezetőjét, hogy egy percig is kételkedjen benne.
-Rendben!
-Most pedig pihenj le! Késő van már. A nőstény vidáman feküdt le megszokott helyére, s becsukta szemeit.
-Jó éjszakát Bátorcsillag!
-Jó éjt Jégvirág!