Megérintve (+18)-Elkezdtem de ne olvasdd el mert a veget nem csinalom meg xddd

3.

Már elmúlt 11 óra és közeledtünk vészesen az éjfélhez. Ahhoz az elkövetkezendő egy órához, amit mindenki várt. Kivéve én. És eddig hálistennek éjfél előtt mindig is elhúztam a csíkot. Eddig. De a mai nap 4 vodka-naracs és 3 tequilla után nem hinném, hogy tudnék ilyenre gondolni. De miért is rettegek attól az éjféltől hajnali egyig tartó egy órától?

Egy egyszerű kártya party az egész. Vagyis az eleje. A fiúknak 3-4 fős csapatokba kell vegyülni, majd az első két kieső csapat után abba is hagyják, mert az a 6-8 ember szembekötősdit fog játszani. Vagyis adnak a kezükbe tárgyakat, vagy megszagoltatnak velük dolgokat, de legfőképpen piát kóstóltatnak, amit fel kell ismerniük. Eközben a lányok felsorakoznak (inkább felsorakoztatják őket) és már az utolsó kettő, akik a legkevesebb dolgot találták ki, bekötött szemmel választanak egy a lány körből, majd felviszik őket egy szobába, megforgatják őket a szoba különböző pontjain és a sötétben hagyják őket és a kulcsot valahol elrejtik. 7 percük van kijutni, ha nem jutnak ki, le kell feküdniük.

Hát igen. Nagyon nagy hülyeség. Ezért is mentünk el mindig Dylan-nel.

De most Ryan-nel buliztam. De nagyon erősen. A DJ pultja előtt táncoltunk a béna szeletelős ütemre ugrálva a nagy tömegben. Felszabadult voltam. És sikerült. Elfelejtettem Dylant, mert csak Ryan és a szórakozás érdekelt.

-És most a sok bulis zene után, az éjféli őrültség előtt jöjjön egy kis lassú zene a táncolóknak-mondta a DJ gyerek a mikrofonba.

Oh ne ne ne ne! Nem szabad! Nem akarom, hogy a szívemet törje össze még egy barom.

-Add a kezed, Nini-nézett mélyen a szemembe Ryan.

-Én... én nem... nem akarom- mondtam dadogva.

-Ugyan már! Olyan jól elvoltunk együtt. Ez csak egy baráti tánc.

Ekkor már menekülőre fogtam és indultam volna el, de megfogta a karom és olyan erővel rántott vissza, hogy a mellkasának ütköztem.

Felnéztem rá. Egyenesen azokba a szemekbe, melyek oly elvarázsolóak.

-De el kell mennem. Ezután... ezután éjfél és... és nem lehet. Nem akarok valami hülye... hülye játéknak a része lenni-zihálva próbáltam menekülni, de ekkor átölelte a derekam és elkezdett lassan az undorítóan romantikus zenére ringatózni.

Majd amikor elkezdtem újra mocorogni, még erősebben magához vont és lehajolt a fülemhez.

-Ne félj Courtney! Ez az én bulim és minden úgy van, ahogy én akarom. És én megteszek neked mindent-mondta olyan lassan a fülembe, hogy én már a bulim szó után tudtam mi lesz a vége.

-Most koncentrálj a táncra és engedd el magad. Aztán megoldjuk-majd vissza hajolt a fülemtől.

Úgy tettem, ahogyan mondta: a kezeimet a vállára raktam, ő pedig továbbra is a derekamon pihentette a kezét. Csak lazán táncoltunk. Mintha megszűnt volna az idő. Elvesztem a szemeiben újra meg újra. A szeme nem csak barna volt, hanem olyan sárgás barna. Olyan szép. Néhol egy-egy sárga csík futott benne. Annyira különleges volt, mint ez a fiú. Aki egy szívtörő. Minden lány szívét összetöri. De ez engem nem érdekelt. Lehet én csak egy este leszek neki a sok közül, de velem semmit nem fog tenni. Egy este leszek neki a sok közül, akivel nagyon jót mulatott. Nekem pedig egy este lesz ő, aki elvarázsolt a szemeivel, akivel eddigi életem során a legjobban ittam le magam, akivel olyan jól mulattam.

Egyáltalán nem bánnám, ha ez a fiú törne szét.

Ekkor a mellkasába hajtottam a fejem és így folytattuk tovább. Milyen szerencsés vagyok. Ryan Moore-ral táncolok.

A szám vége után Ryan karon fogott és kivezetett a teraszra. Azt hittem még le akar gurítani pár italt. Nem voltam ennek az ötletnek támogatója, ezért rosszallóan felnéztem rá, de ő csak mosolygott. De nem álltunk meg. A medence mellett is elhaladtunk, ahonnan már Kate és Lexy rég felszívódott. És beindultunk a sötét kertbe.

-Hova megyünk Ryan?-kérdeztem.

-Oda, ahonnan nem fognak kirángatni egyikünket sem a játékba-mosolygott rám, miközben kézen fogva húzott maga után. Kézen fogva. Úristen! -Nini állítsd már le magad!-szólt a belső hangom. De én csak rá néztem az előttem sétáló fiúra, aki annyira vonzó volt, és akinek olyan szép íriszpárja volt.

Ekkor megláttam egy kis épületet a kerítés mentén. El volt rejtve a sok bokor és fa mögött, hogy ne nagyon találhassanak rá. Ügyes. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen nagy ez a kert. Ryan kis korában mennyit fogócskázhatott itt a barátaival. Vagy bújócskázott. Én még most is benne lennék egy ilyen buliba.

-Ez micsoda Ryan?-kérdeztem az előttem haladó fiútól.

-Ez az én szobám-állt meg ekkor már az ajtó előtt és rám nézett, de az értetlen fejemet látva helyesbített-Volt egy faházam, csak lebontottuk, így apa egy ilyen menedékkel jutalmazott meg.

És ekkor kinyílt az ajtó.

Olyan modern és csúcs szuper volt belülről, mint a ház. Nem éppen volt valami nagy, de minden volt benne. Belépve egy bőr kanapé, ugyanolyan fotellel és egy bükk dohányzóasztallal fogadott, majd balra fordulva egy elválasztó fal után egy hatalmas tér és benne egy hatalmas ágy volt néhány szekrénnyel és egy tágas tusolóval. Azt hiszem ez egy részletes leírásnak tűnik, de valójában tömör megfogalmazás csupán.

-Köszönöm-mosolyogtam rá.

-Mit?

-Azt, hogy idehoztál. Mostmár mehetsz folyton veszíteni, nem kijutni 7 perc alatt, majd valakit megdönteni-vallottam be neki a mély gondolataim akaratom ellenére, de csak az alkohol beszélt belőlem. Már pedig az alkohol igazat szól.

-Hát ilyennek hiszel engem?-kuncogott.

-Te Ryan Moore vagy. Az egyetem legvonzóbb úszója. Egy nagyképű, kedves, okos, szívtipró. Szóval igen-mosolyogtam a képébe az igazságot.

-Hát ezen nem lepődök meg, hogy ezt gondolod rólam, de közel sem ilyen vagyok-mondta komolyan.

-Kíváncsi vagyok rá akkor, hogy ki is az a Ryan Moore.

-Remélem lesz időm megmutatni-majd bekapcsolt valami gombot és beindult valami zene, amire elkezdett mozogni.

-Szabad egy táncra, kisasszony?-nyújtotta felém a kezét.

-Hát sajnos most nem, de megnézem a határidőnaplóm-és eljátszottam, hogy elő veszem a zsebemből és lapozgatni kezdem. Majd felnéztem rá.

-Kár, mert jó dolgot hagysz ki.

-Egye fene a határidőnaplót.

Ekkor újra felém nyújtotta a kezét, én pedig tétovázás nélkül belecsúsztattam a kezem. És elkezdtünk ugrálni, ringatózni, énekelni ismerősebbnél ismerősebb dalokra. Hát nem tudom, de ennél szerintem már nem érezhetem jobban magam.