Csak akkor értheted meg a rajongásomat,a fanatizmusomat, az őrületemet,ha közös a szenvedélyünk...
Egy kis apróság a wattpades Formula 1 szurkolóknak, akik szeretnének egy kicsit közelebb kerülni a Száguldó Cirkusz világához.
A tartalomból:
-idézete...
Hihetetlen, de nemrég még csak készülődtünk a Magyar Nagydíjra, mostanra már véget is ért. Olyan, mint a karácsony, csak egyszer van egy évben és túl gyorsan múlik el. Mintha egy álom lett volna, amelynek sokan részesei lehettünk.
Amikor leintenek egy Formula 1-es futamot, az egyet jelent azzal, hogy a Száguldó Cirkusz lassan szedi a sátorfáját. Szerdától vasárnapig teljes pompájában csillog, amíg nem lendül a kockás zászló. Sok felé jár, nem időzik sokáig egy helyen. A futam végével a csapatok máris megkezdik a pakolást, hogy felszereléseiket minél hamarabb eljutatthassák a következő helyszínre. Egyik országból, kontinensről a másikba. Szomorú látvány a szorgos szerelők munkája, mivel a hétvége elején még a paddock, illetve a pálya élettel teli és nyüzsgő volt. Túl hamar csendesedett el. A hétvége elmúlik, a csillogás eltűnik. Nyomait 230 000 szurkoló közös élménye és a hétfői hírek őrzik. Kora reggelre már nincs semmi a pályán, mintha a hétvégi nagydíj nem is létezett volna, csak egy álom, amelynek sokan részesei voltunk. A Formula 1 öreg vándorként sátorfáját szedve tovább állt, hogy új élményekre tegyen szert, megígérve, hogy egy év múlva újra visszatér hozzánk.
Azok a wattpades olvasók, akik ezt a szösszenetet olvassák nem tudhatják, de másfél éve sportbíróként dolgozom a Hungaroringen. Erről majd egy külön bejegyzésben mesélek nektek.
Viszont az idei volt a második F1-em, amin pályabíróként vettem részt és ismételten hihetetlen élmény volt. De kezdjük is az elején. ^-^
💫 P É N T E K 💫
Nekem egy kicsit másképpen telt a hétvége, mint a szurkolóknak. Sportbíróként nekünk már korán jelenésünk van a pályán. Az első nap, vagyis pénteken fél nyolckor tartottak nekünk eligazítást a 13-as kanyar bukóterében, ami abból állt, hogy a gyalogos beavatkozók vezetője ilyenkor mindig elmondja a legfontosabb információkat, amit tudnunk kell, például, hogy melyik kategória autóihoz milyen emelést kell alkalmaznunk, mire figyeljünk oda mentésnél, stb, tart egy névsorolvasást és a legvégen "tornázunk" kicsit. Ez a torna azokból a karjelzésekből áll, amelyek segítségével tudunk kommunikálni a poszton álló személyzettel, ha nincs nálunk rádió, például emelést kérünk, orvosi segítségre van szükség, megváltoztak a pálya viszonyai (pl: olaj került a pályára), vontatásra van szükség vagy éppen kell plusz ember. Ha ennek vége, mindenki indul elfoglalni a felállítási helyét, ki busszal, ki gyalog, attól függően milyen messze van a helyétől ( a legjobb hely egyébként ebből szempontból pont a 13-as kanyar) vagy esetleg kihasználja azt a lehetőséget, hogy a busz körbeviszi a pályán, mert az milyen menő már. És persze vannak azok, legalább is szerintem egyedül én, aki képes felsétálni a 13-as kanyartól az 5-ös kanyarig a szervízúton (a pálya belső útján), útba ejtve az F2/F3-as paddockot, ami ilyenkor a gokartpályán helyezkedik el, csak azért, hogy láthassam a kedvenc pilótáimat, meg persze az autókat is.
Egyébként ha jellemezném a hétvégémet, akkor azt mondanám, hogy szaladgálásból állt végig az ötös kanyar külső ívétől a gokartpályáig (ami futva kb 6-7 perc, gyalog olyan 10-13 perc) lejtőn le, emelkedőn fel futottam, szószerint. Az arra álldogáló securitysek és sportbíró kollégák szerintem magukban jót nevettek magukban rajtam, mert csak én csinálok ilyet. 😂
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
