//Misunderstood F***boy//

5

Tájékoztató: Arra gondoltam, hogy a párbeszédek japán nyelvű részét két kis kör (°) közé fogom írni, hogy ne kelljen mindig kiírnom, milyen nyelven beszélt a felszólaló. Remélem nem fogom elfelejteni és követhető lesz a két nyelv váltakozása a cselekményben.

- Még alszik. Igen... Mi? Dehogy! Persze, az első este leteperem... Ja, mintha olyan lennék...

Olyan vagy.

Chanyeol félhangos telefonálására kelek. Kelek? El sem aludtam... Kiderült, hogy a kanapé tényleg nem alkalmas alvásra. Ez megmagyarázza, hogy miért kanapé a neve ágy helyett. A két ülőhely jóval mélyebben van, mint a kanapé többi része, így míg a vállaim és a fenekem belesüpped a két mélyedésbe, addig a kanapé közepe és két széle feltartja a nyakamat, a derekamat és...a lábaim pedig lelógnak az ülőalkalmatosságról... Egy szóval szörnyű. Nem hazudnék, ha azt mondanám, egy szemhunyásnyit sem aludtam. Talán elszunnyadtam éjfél és egy között, de maximum tíz percre...

Fejem Chanyeol szobaajtaja felé néz, így nem látok semmit, mikor lépteket hallok meg felőle. Csak akkor, mikor Chanyeol megint olyan hidegrázós, fura mosollyal felém hajol. Ismtenem, ez az idióta...

- Szép jó reggelt Byun Baekhyun! - pislog párat, közben szinte érzem, ahogy sugározza át rám a végtelen energiáját. Nem jön rosszul, nekem most pont nincs semennyi.

- Hogy lehet egy reggel...szép és jó? - hunyom be nehezen a fáradtságtól kiszáradt szemeimet.

- Én jól aludtam. - egoista barom - És te? - kérdez vissza a konyhából.

Hogy is válaszoljak, hogy ne tépjem le a fejét...?

- Nem valami kellemesen...vagyis... fogalmazzunk úgy, hogy nem aludtam.

- Tényleg? - színlel aggodalmat - Főzzek esetleg egy kávét neked? - ragadja meg a kis kancsót. El kéne fogadnom?

- Aha, jól jönne egy adag...mondjuk egy kádnyi. - dörzsölöm meg szemeim.

Tehát, akkor vasárnap van. Fel kell ma mennünk az igazgatói irodába aláírni pár papírt és átvenni a tankönyveket. Ez lesz az első alkalom, hogy élesben fogom használni a japánt és ettől a gondolattól liftezni kezd a gyomrom. Mi van, ha elfelejtek egy szót? Vagy nem tudom kifejezni magam? Vagy egyszerűen elfelejtek mindent?

Ne parázz Baekhyun! Ne gondolj ilyenekre, mert bevonzod és tényleg meg fog történni! Nem azért jöttél ide, hogy rinyálj, ha kihívás elé tesznek. Állj elé és csináld meg!

. . .

- Biztos, hogy csak ennyi lesz? - kérdezte tőlem Chanyeol összevont szemöldökkel.

- Persze! Két hét múlva érkezik postán a pénz, amit anya küld a tárcámmal. - az utolsó fillérig visszafizetek neki mindent. Az hiányzik még, hogy a tartozásaimat más eszközzel kelljen visszafizetnem neki. Én nem szeretnék mosni vagy takatítani rá. Bár, ha az ő fejével gondolkodunk, akkor nem seprűnyél kerülne a kezembe...

- Az arcod... - mutatóujjával az említett dolog felé összevont szemöldökkel.

- M-mi van vele? - teszem egyik tenyerem az arcomra értetlenül.

- Semmi. Csak grimaszolsz, miközben gondolkodsz. - villant egy mosolyt. Megint - Van amikor lefelé görbül a szád, vagy fintorogsz, de most például...elpirultál.

- Nem is! Hagyjál! - fordulok neki háttal. Nem létezik, hogy elpirultam. Nem pirulhattam el, hisz amire az ímént gondolta az undorító, nem pedig pironkodtató.