Sziasztok itt lenne az újabb rész. Jó olvasást🙂
Jungkook:
Másnap arra ébredtem, hogy Mark rajtam feküdt. Amin mosolygni tudtam csak. Olyan törékeny mint én, vigyázni akarok rá.Ő az első akivel foglalkozok. És jól esik nekem.
-Mark kelni kell. -ébresztettem óvatosan.
Valamit motyogot és elhelyezkedet megint.
-Te akartad. -mondtam mosolyogva.
Elkezdtem csikizni, ami miatt egyből felkelt. Majd röhögve könyörgött, hogy hagyjam abba. Mikor már elfáradtam, akkor vissza dőltem.
-Inkább tovább alszok. -öleltem át párnámat.
Persze nem engedte. Kihúztam fejem alól, és így szólt:
-Nem alszunk.-kelt fel-Indulunk a tóhoz. -dobta nekem a párnámat.
Majd kuncogva ment készülöndi.Én meg morogtam egy pár sort.Végül lustán felkeltem, utána lassan elkészültem mindenel.
Már a tonál voltunk. Jókat beszélgetünk és nevetünk. Lehet csak erre volt szügségem. Egy barátra, aki olyan mint én. Így màr kevésbbé érzem magam magányosnak.
-Tényleg barátok vagyunk Kook? -kérdezte hirtelen.
Erre belenéztem könnyes szemeibe. Furcsán néztem rá, de átöleltem. Szeretném ha érzné, hogy nincs egyedül.
-Igen azok vagyunk. -mondtam neki.
Boldogan ölelt meg újra. Szegénykém mindig sír nekem. Meg kell tudnom miért:
-Mond el mi bánt. Bennem bízhatsz.-szorítottam kezét bíztatásul.
Keserű mosolyra húza ajkait, de végül belegyezik. Megtörli kisírt szemét, majd rendbe teszi magát. Aztán elkezdi:
-Régen szerelmes voltam, egy rossz emberbe. Mikor bevalottam, hogy tetszik nekem, ugyanígy tett. De hazudott. Lefeküdtem vele, és elküldte mindenkinek. Még a szüleimnek is. Azóta csak kapom a rossz szavakat, beszolásokat.Saját szüleim sem szeretnek engem. Egy utolsó buzinak tartanak. Volt olyan, hogy pincébe zártak engem. Bent hagytak több napokig. Utána apám megvert, és egyre többször. Anyám semmit sem tett, csak nézte ahogy a vérembe fekszek. Suliba szintén megerőszakoltak engem, akaratom ellenére. Ha már buzi vagyok, akkor biztos élvezem.-itt rám tekintet- Ezért nehéz elhinni, hogy van egy barátom. Aki foglalkozik velem, nem érdekből. Eddig aki barátkozott velem,de kihasználtak és eldobtak. -bújt hozzám.
Neki nehezebb minden. Rosszabbat kap a szüleitől, mint én. Viszont nem hagyom, hogy ennél jobban depressziós legyen.Van esélye a gyógyulásra.
-Jól figyelj rendben. -toltam el annyira, hogy a szemébe nézek- Itt leszek neked. Mellettem nem kell, hogy félj. Hiszen ugyanolyan helyzetben vagyunk, néhány kivételel.Ezért is szeretnék neked segíteni. Képes vagy mindenre. Én meg támogatlak.-szipogva ugrott nyakamba.
-Nagyon köszönöm Kook. -mondta nekem.
Egyből jobb kedve lett. Ez miatt nekem is.
Mark:
Olyan szerencsés vagyok. Végre valaki van velem. Akinek nincs rossz szándéka. Csak kár, hogy sosem lehet az enyém teljesen.
-Délután-
Izgatottan készültem a túràra. Ami az erdőben lesz. Imádok ilyen helyeken jàrni, hiszen nyugodt minen. Itt elfeljetem gondjaimat.
-Maradni nem lehet? -kérdezte Kook.
Semleges megràztam fejem, és kezénél fogva húzni kezdtem.
-Ne panaszkodj inkább gyere. -csuktam be ajtónak.
Kulcsot elrakva indultam a találkozó helyre. Útközben Kook is utolért engem, kaptam egy mérges tekintettet amiért ott hagytam.
-Így nem vagy helyes, szóval ne csináld. -szóltam neki.
Mire rájöttem, hogy mit mondtam. Lefagyott és megállt. Probàltam kitalálni mit gondol, de nem ment.
-Ugye te... -kezdet bele.
Gyorsan cselekedtem, ezért nevetve boxoltam bele vállába.
-Dehogy, csak kiváncsi voltam a reakciódra. -jàtszottam nevetést.
Erre kiengedte bent tartott levegőjét.
-Vissza kapod ma. -borzolta össze hajam jàtékosan.
Jungkook:
Istenem meddig kell sétálni. Már vagy 3 órája megyünk. Szenvedte lépkedtem Mark mellet, aki velem ellentétben aktív volt.
-Szia Jungkook. -köszönt Jimin.
Nem foglalkozva hagytam figyelmen kívül. De persze nem érdekelte:
-Csak szeretnék veled beszélni kicsit. -mondta.
Érzelem mentes arcal mértem végig. Ma is rohadt szexi volt, főleg szűk nadrágba. Ami kiemelte formás fenekét. Lehet mégis megér egy probàt.
-Rendben, kapsz pár percet. -válaszoltam.
Szemei felcsillantak. Majd kezemre fogva vezetett hátra, ahol senki sem volt.
-Csak annyit akartam, hogy ne haragudj rám. -fordult felém, mikor kicsit tàvolabb voltak a többiek.
Értetlenül néztem rá. Komolyan ennyi miatt hívott félre.
-Szeretnék nálad bevágódni. És képes leszek változni érte. Nekem tényleg fontos. -kulcsolta ujjainkat össze.
Azt hiszi beveszem?Hülye még nem vagyok. Elhúztam a kezem.
-Tegyük fel, hogy elhiszem. De akkor sem kapsz meg könnyen. Ehhez nekem több kell.-mondtam.
Most ő gondolkozott el.Ezek szerint megfogtam.Leglàbb is azt hittem, kis naív vagyok.Mert most kaptam szájra puszit!Amitől az egész arcom pirosá vàlt.
-Pár nap sem kell ehhez Hamar az enyém leszel. Jól tudom Kook. -és barátaihoz ment.
Megràztam a fejem. Túl nagy hatással van rám. Pedig nem vagyok egyszerű esett.
Kezdek egyre jobban megváltozni.
