You are my clarity /ÁTÍRÁS ALATT!!/

10. csók

Emily még fel sem fogta, hogy vacsorázni megy kettesben Rayjel, amikor megcsörrent a telefonja. Barátai már előző nap elmentek, de lelkileg felkészítették a lányt élete első igazi randijára. Ray már a ház előtt várta. Emily szíve nagyot dobbant, mikor megpillantotta a férfit. Egy elegáns étteremben foglaltak asztalt a belvárosban. A lány egész úton imádkozott, hogy orra ne essen a magassarkújában, ami életében kétszer volt rajta.

Az étterem gyönyörű volt. A mennyezetről hatalmas kristálycsillárok lógtak, a berendezés barokk stílusú volt, a vendégek szmokingot és kisestélyit viseltek. Emily még soha nem járt ehhez hasonló helyen, az aranyozott ajtón belépve csodálkozva pillantott körbe.

- Csak azért szeretem ezt a helyet, mert itt még sosem futottam össze lesifotóssal. Nekem túl fényűző, a fontosabb tárgyalásokat szoktam csak itt bonyolítani, utána pedig egy korsó sörrel a kezemben végigtáncolom az éjszakát a kedvenc pubomban - szólalt meg Ray, látva Emily csodálkozó tekintetét. A lány az éppen kihozott tányérjára sandított, amin egy tavaszi tekercsnek tűnő sült valami árválkodott, egy petrezselyem darabkával, és élénk piros színű szósszal a tetején.

- Eddig mindig csak ittam itt, nem tudtam, hogy ekkora adagok vannak - vizsgálgatta kíváncsian a tányérját Ray, amin egy leginkább rizsgolyóra emlékeztető fehér gombóc volt, egy szál zöld növény társaságában. Mindketten hangos nevetésben törtek ki, a másik tányérja láttán, mire a szomszéd asztaloknál ülők szúrós tekintettel kezdték méregetni őket.

- Ha ezt tudom, nem éhezem egész nap - kuncogott Emily.

Nagyon jól érezték magukat, de egyáltalán nem laktak jól. Miután rácsodálkoztak, hogy mindketten vegetáriánusok, megbeszélték, hogy a vacsorát a közelben lévő vegetáriánus kifőzdében fejezik be, szmokingban, és kisestélyiben.

Nem kis feltűnést keltve átsétáltak a kifőzdébe, és leültek a legeldugottabb asztalhoz. Miután autogramot adott a pincérnőnek, Ray megköszörülte a torkát, és Emilyre nézett, aki épp egy hatalmas almás sütivel küzdött.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze - nézett fel a lány, és hatalmasat harapott a pitébe. 

- Mióta vagy egyedül?

Ettől a kérdéstől tartott a legjobban. A legtöbben ennyi idősen már túl voltak életük első nagy szerelmén.

- Nekem igazából soha nem volt még kapcsolatom - válaszolta végül lesütött szemmel. Ray csodálkozott ugyan, de nem akarta tovább faggatni Emilyt.

- Kíváncsi vagy a kedvenc pubomra?

- Persze - vágta rá a lány.

Tíz perc sétára volt az Ed's nevű hely, egy eldugott kapualjnál. Ahogy beléptek az ajtón, minden tekintet rájuk szegeződött. Emily épp elpirulni készült, amikor a bent lévők hangos köszönéssel üdvözölték őket, majd folytatták tovább a beszélgetést. A pultos simán elmehetett volna egy vikingekről szóló film főszereplőjének. Hosszú szőke haja volt, majdnem ugyanolyan hosszú szakállal, és széles mosoly ült ki az arcára, amikor meglátta Rayt.

- Régen láttalak - nyújtotta kezét az énekes felé.

Emily megállapította magában, hogy a férfinek nemcsak a kinézete, de a hangja is viking-filmbe illő, és mindeközben próbált nem úgy körbenézni, mint egy kislány az első napján az iskolában. A pub alig volt nagyobb a nappalijánál, ennek ellenére nagyon sokan voltak. A falon megkopott képek lógtak, az ajtón és a pulton is karácsonyi égők villogtak. Emilynek nagyon tetszett a kis kocsma hangulata. Úgy tűnt, hogy mindenki ismer mindenkit.

- Szeretném bemutatni Emilia Crosst - mondta Ray a vikingnek.

- Üdvözletem Miss Cross, Edward Wayne vagyok, de szólítson csak Ednek. - A viking kis híján összeroppantotta Emily kezét, aztán hirtelen felkiáltott. - Igyunk Emilia Crossra, Ray vendégére.

- Emilia Crossra - kiáltotta kórusban a tömeg, mire a lány a homloka tetejéig elvörösödött.

Kikértek egy Guinnest, a lánynak pedig egy alkoholmentes koktélt és szabad hely hiányában a pultnál helyezkedtek el.

- Ez az egyetlen pub London belvárosában, ahol úgy érezheted magad, mint vidéken. Akkor fedeztem fel, amikor még senki nem ismert minket. Ed megengedte, hogy itt próbáljunk délelőttönként, mert nem tudtuk fizetni a próbatermet.

Emily antiszociálissága ellenére zárórára már ismerte a törzsvendégek nagy részét, hosszas unszolásra, magassarkú cipőjét a sarokba dobva pedig még táncolt is, amit normális esetben sose tett volna. Alig ismert magára. Életében először sikerült elengedni magát, és önfeledten szórakozni. Utolsóként léptek ki Rayjel az ajtón. Ed Emily lelkére kötötte, hogy a jövőheti karaokén mindenképp vegyen részt, majd bezárta az ajtót.

- Nem akarsz sétálni a hídig? - Kérdezte Ray.

A lánynak kényelmetlen volt visszabújni a cipőjébe, ami már indulásnál feltörte a lábát, de nem akart még hazamenni. Mosolyogva bólintott, de nem tudott lépni, annyira fájt a lába. Ray ezen jót nevetett, majd szó nélkül felkapta a lányt, és úgy indultak el a Westminster híd irányába. A Big Ben hajnali hármat mutatott. Alig voltak emberek az utcán. Megálltak a híd lábánál, Ray óvatosan letette Emilyt, és némán hallgatták a Temze hullámait.

- Örülök, hogy aznap reggel neked mentem - szólalt meg végül Ray.

- Én is örülök - mosolygott rá a lány.

Annak ellenére, hogy Angliában ritkán esik az esőn kívül más, Emily arcán egy hópehely kötött ki. Mindketten felnéztek. Az acélszürke felhőkből lassan szállingózva megérkezett az idei első hó. A férfi megfogta Emily kezét, és mélyen a szemébe nézett. A lány egész testében megremegett. Ray óvatosan letörölte a kis hópelyhet, és megcsókolta Emilyt.