You are my clarity /ÁTÍRÁS ALATT!!/

13. fejezet

A hóvihar miatt, ami később elérte New York államot is, csak január közepén indulhatott haza Emily. A turné is elhúzódott, mivel a repterek lezárása miatt a Violet Nightmare egyik koncertjét későbbre halasztották, a tagok is csak hónap közepén tudtak visszamenni Londonba. Emily nagyon örült, mikor végre megpillantotta a házát a taxiból. Einar a nappaliban ült és olvasott.

- Szia.

- Szia! Hogy vagy? Milyen volt az út. 

- Hosszú. Mi történt a kezeddel? - Nézett Einarra, akinek a karja tele volt karmolásnyommal. 

- Ja ez? Azt hiszem a macskád nem kedvel - nevetett Einar. 

- Magdalene! Ez csúnya dolog, nem illik így viselkedni - emelte fel a sarokban gubbasztó macskát Emily. 

- Ray?

- Este jön. Jövőhéten lesz valami filmpremier, amire együtt kell mennünk, hogy hivatalosan is bemutasson - mormogta Emily miközben felráncigálta bőröndjeit a lépcsőn. 

- És ez baj? 

- Igen, mert a sarki boltban sem lesz nyugtom a paparazziktól. 

- Nekem mennem kell lassan - mondta Einar. 

- Nem maradsz egy teára?

- Nem köszi, még van egy kis dolgom a belvárosban - válaszolta Einar, majd kiviharzott az ajtón. 

- Talán randid van? - Kiáltott utána Emily. 

- Talán - kiáltott vissza széles mosollyal, azzal bevágta maga után a kertkaput.

A következő napokban Emily reggeltől estig dolgozott, hogy behozza a hóvihar miatti lemaradását. A premier napjára már hatalmas karikák éktelenkedtek a szeme alatt. Az este sokkal jobb volt, mint amire a lány számított. A hangzavar és a villogó vakuk ellenére nagyon jól érezte magát. Éjfélkor volt vége a filmnek, utána Rayjel elindultak haza.

Ray mosolyogva nézte a lányt, miközben próbálta lehúzni ruhája cipzárját. A férfi mögé lépett, és félresimítva Emily haját, segített levenni a csillogó estélyit. Emily ott állt fehérneműben, kezét szorosan maga előtt tartva megfordult, de nem mert Rayre nézni. A férfi óvatosan megfogta a kezeit, és megcsókolta a lányt. A csók egyre hevesebb lett. Nem kellettek szavak, a férfi érezte Emily egyre hevesebb pihegésén,  hogy készen áll. Még mindig ajkaira tapadva levette fekete bőrdzsekijét, és a sarokba dobta. A lány lassan levette a melltartóját. Ray próbált a testét szétfeszítő vágyai ellenére finom maradni. Végigcsókolta Emily vállait, a nyakát, majd hirtelen felkapta és lefektette az ágyra. Egymásba olvadva csókolták egymás felhevült testét ameddig a felkelő nap első sugarai bíborszín utat nem törtek a sötét felhők között, vörösre festve a horizontot. 

A hóvihar elérte Londont is, így a következő pár napban ki sem mozdultak a lakásból, de ha akartak se tudtak volna. Egy este még az áram is elment. Gyertyafénynél ültek, és órákon át beszélgettek. Emily megmutatta a fényképet a festményről, amin Ray is ledöbbent. 

- Te hiszel az előző életekben? - Kérdezte Emilyt. 

- Ezek után nem tudom mit higgyek, ennek a nőnek még az anyajegye is ugyanott van, ahol nekem. Anya és Einar szerint eltúlzom a dolgot. 

- Talán nézz utána a londoni könyvtárban, ott vannak boszorkányégetésekkel kapcsolatos iratok és könyvek.

Pár nappal később, amikor lecsendesedett a vihar, Emily úgy döntött, hogy elmegy a British Libraryba, de egyetlen használható információt sem talált, a hasznosabbnak tűnő boszorkányüldözésről szóló könyvet pedig kivették.

- Ki az a Natalie? - Kérdezte egyik reggel Emily az újságból felpillantva Rayt. 

- A volt barátnőm, miért? 

- Csak mert itt azt írják, hogy kísértetiesen hasonlítunk. 

- De hát Natalie vörös hajú és vagy két fejjel alacsonyabb nálad. De minek olvasol ilyeneket, ha idegesít?

- Néha olyan vicces.

- Inkább készülj, mert elkésel a találkozóról, én meg a stúdióból. 

- Jól van, megyek már, ne sürgess - válaszolt a lány, az ajtóban toporgó Raynek.

Ray a stúdió előtt kiszállt a kocsiból, és berohant az épületbe. 

- Bocs a késésért, csak Emily... Te meg mit keresett itt? 

- Ennél azért kedvesebb fogadtatást vártam - válaszolt Diana. 

- Bocs, szia. 

- Válthatnánk pár szót négyszemközt? 

- Ha nagyon muszáj - válaszolt Ray, azzal elindult az ajtó felé.

- Nézd, Ray. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy elmondjam-e neked... - kezdte a lány - az a helyzet, hogy bármennyire is próbáltam tagadni magam előtt is, de... beléd szerettem.  

- Igazán hízelgő Diana, de sajnos nem tudok ezzel mit kezdeni - válaszolt türelmetlenül Ray.

- Tudom, hogy Emilyvel vagy együtt, láttam a premieren készült képeket, de jobb ha tőlem tudod, hogy ő csak a pénzedet akarja. - A férfi hangos nevetésére a lány idegesen folytatta - Világ életében szegények voltak, és most kapott az alkalmon, hogy téged kihasználjon. 

- Lehet, hogy nem volt pénze régen, de legalább lelke igen. Hányszor mondjam még el, hogy nem érdekelsz? - Vetette oda egyre feszültebben a férfi, és elindult a stúdió bejárata felé, de a lány az útját állta. 

- Csak, hogy tudd, sosem fogom feladni, és harcolni fogok a szerelmünkért - erősködött a lány, azzal Ray nyaka köré kulcsolva kezeit, megpróbálta megcsókolni a férfit, ő azonban nem hagyta magát, és lefejtette a kígyóként fojtogató karokat. 

- Hagyj békén Diana. Emilyt szeretem. - Azzal besétált a stúdióba. 

- Ezt még nagyon megbánja az a kis ribanc - szűrte fogai között a lány, és dühösen nézte, ahogy becsapódik előtte az ajtó. 

- Mit akart? - Kérdezte Gareth, mikor Ray visszament. 

- Szerelmet vallott. 

- Nem olvas újságot?

- De, gondolom pont azért jött - csóválta a fejét Ray.