You are my clarity /ÁTÍRÁS ALATT!!/

14. fejezet

A következő heteket a zenekar a stúdióban töltötte, Emily pedig dolgozott, így Rayjel csak esténként tudtak találkozni.
A lány még most sem fogta fel teljesen, hogy együtt vannak, néha attól félt, hogy csak álmodik.
Ray nem is lehetett volna boldogabb, és ezt mások is észrevették. Diana nem kereste már, és a zenekar életéből is eltűnt.

Egy verőfényes tavaszi délután, amikor Emily egy festményen dolgozott, megcsörrent a telefonja.
- Einar! Azt hittem többet nem beszélsz velem. Hetek óta nem érlek el.
- Bocsi, csak rengeteg volt a munkám... - válaszolta a férfi. - Ma este mit csináltok?
- Nem terveztünk semmit. Miért?
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni.
- Persze, nagyon jó ötlet! Végre megismered Rayt. Foglalok asztalt 3 főre a Saltban.
- Négyre - vágta rá a férfi.
- Tessék? Csak nem? - Kiáltott fel boldogan a lány.
- De igen. Igazából ezért is tűntem el. Nem akartam szétkürtölni mindenkinek, ameddig nem biztos a dolog - mondta szégyenlősen a férfi.

Ray és Emily értek oda először az étterembe. Emily már izgatottan várta, hogy barátja bemutassa új barátnőjét. Nem sokkal később befutott Einar is.
Miután ő és Ray bemutatkoztak egymásnak, a lány egyből Einarnak szegezte a kérdést:
- Hol van már a szerencsés? Tűkön ülök. Azt hittem együtt jöttök.
- Mindjárt itt lesz. Türelem - nevetett.
- Ez meg mit keres itt? - Kérdezte Emily dühösen, a recepciós pult felé pillantva.
Diana kisse túlöltözve, piros koktélruhában, és fekete magassarkúban állt a pultnál. Ahogy észrevette a hármast, elindult feléjük.
- Más se hiányzott - füstölgött Emily.
- Sziasztok! - Köszönt a szokásos színpadiassággal a lány.
- Szia szívem! - Köszöntötte az újonnan érkezőt Einar, és felállt, hogy kihúzza neki a széket.

Emily azt hitte, hogy ez egy rossz vicc. Amint a lány helyet foglalt az asztaluknál, felpattant és kiviharzott.
- Hagyd, majd én - mondta Einar Raynek, és elindult a lány után.
Emily az étterem előtt állt, a feje pedig egyre vörösebb lett. Körmét vizsgálgatta és igyekezett úgy tenni, mintha rendkívül lefoglalná ez a tevékenység.
- Tudom mit gondolsz - lépett oda hozzá Einar leszegett fejjel - de hidd el, hogy megváltozott.
- Az emberek nem változnak. Nem magam miatt vagyok ideges, hanem miattad. Pár hete még Raynek könyörgött.
- Beszéltünk erről is. Mondta, hogy nem tudja, mi ütött belé akkor.
- Hogy