Draco a klubhelyiségben ücsörgött, az ablakot bámulta, várta, hogy a várva várt bagoly megjöjjön.
- Nott, te szerencsétlen, remélem jól adtad fel a rendelést! - sziszegte oda szobatársának.
- Viharban nyíló, vajfehér szirmú rózsát kértél fekete cserépben. Tudom, nem vagyok lángész, de ennyit csak megjegyzek! Mellesleg nem értem, miért pont rózsa. Nem az orchidea anyukád kedvenc virága?
- Theo... NEM TÖKMINDEGY NEK... - mééély levegő - De, az orchidea a kedvence. A viharban nyílt, vajfehér rózsa pedig kettőnk kedvence. Világos?
Még egy kérdés, és én... - gondolta.
- Szóóval... Van kedvence és kedvence veled? Akkor most melyiket szereti jobban? Az orchideát vagy a rózsát?
- Engem - sóhajtotta Draco.
- Téged nem is soroltalak fel.
- Nott... - kezdte fenyegető hangnemben.
- Virágnak sem éppen vagy elmondható...
- NOTT!! - Draco hangjára a fali lámpás üvege szétcsattant, majd ugyanebben a pillanatban egy bagoly repült be az ablakon, karmai közt egy cserepet cipelve.
- Ah, na végre. Anyu nagyon fog neki örülni.
Malfoy a Nagyteremben történt incidens után - amit ő és Blaise csak a felvilágosodás órájának hívtak - minden erejét és figyelmét az anyja közelgő születésnapjának szentelte.
Ez legalább elterelte a figyelmét arról a szent Potterről. Hányingert tudott volna kapni tőle meg Ginny-től, az élete kezdett romokba dőlni, épp ezért határozta el, hogy az édesanyjáét szebbé teszi.
Édesapja nem egy könnyű eset, és Narcissa Malfoy minden nap elviseli. Ezért minimum egy Nobel-békedíjat érdemel... Még, ha Draco nem is tudta, mi az.
Mrs. M. a negyvenet tölti idén, kerek szülinap, és a fiacskája hazautazik egy gyönyörű ajándékkal, ráadásul meglepetés partit is szervez neki. Hová lehet ennél szebb egy élet?
Draco hosszasan tanulmányozta a rózsát. Elégedetten sóhajtott, majd a cserepes Bonsaija elé ült, és tökéletes, gömb formára kezdte nyesni.
Eszébe jutott Potter. A Bonsai egész koronáját lenyeste egy vágással.
De aztán elgondolkodott. Hát mégis mióta meleg ő? Mégis mióta jön be neki Potter? Álljon csak meg a menet...!
Elsőben, mikor még nem tudta, hogy ki is ő, csak összefutottak Madame Malkinnál, szimpatikus volt a barátait megvédő, szerény kis takonypóc.
Utána baráti jobbot ajánlt neki. A fiú visszautasította.
Le akart hozzájuk ülni a vonaton másodikban, de Hajas és Hájas... - SZENT POTTER NE FERTŐZZ LE - szóval Vincent és Gregory útközben hozzászegődtek, előttük nem akart szánalmasnak tűnni. Ráadásul a két fiú is ellenségesen állt hozzá, megint visszautasították.
Harmadikban csak messziről figyelte a szimpatikus fiút.
Negyedikben - gondolta, hogyha Cedrickel barátok, pedig volt az a kitűzős malőr - barátilag incselkedett és mit kapott érte? Na mit? Görénnyé változtatták.
Ötödikben kezdte kapiskálni, hogy apja mi is valójában. Titkon ellen akart szegülni. Csatlakozni akart Harryékhez, azért volt olyan áskálódó. Errefel... AAAAAH!
Idén is mi volt? Csak meg akarta mutatni Potternek a jófej énjét. Most meg azt hiszi a fekete hajú, hogy nyomul, és kikosarazta. Ismét.
Észre se vette, de időközben véletlenül felgyújtotta a Bonsait.
Méééély levegőőő.
Szóval. Összegezzük - gondolta.
Nem vagyok meleg. NEM vagyok MELEG. Elvégre ez érthető. Csak annyira belekeseredtem a folytonos kikosarazásba, hogy megszállottságba csapott át a szimpatizálásom. Éértem. Okés. Vagyis, ha ezt elmondom Har... Potternek, akkor még barátok is lehetünk végre. Felőlem annyit nyalják-falják egymást Ginny-vel, amennyit csak akarják. Talán még Vízlipatkányt is megkedvelem... az egyiket... talán... Sárv... Hermione pedig egész szimpatikus, nem? Nem?
Okos. Vicces. Egész aranyos.
A hideg is kirázta.
Kihúzta magát, egy teljességében Malfoytalan vigyort erőltetett az arcára, majd egy égő Bonsait, füstölgő hamukupacot - ami előző életében a függöny lehetett - , és egy kigúvadt szemű Nottot maga után hagyva elindult a Griffendél-torony felé.
- Hát, Draco Malfoy, irány barátkozni.
