Miattam vagy itt •S.M.• ✔️

19. -Tizenkilencedik fejezet-

Emily szemszöge:

Az esti koncert után ahogy láttam, Shawn eléggé el volt fáradva, csak bedőlt az ágyba. Elmosolyodtam, ahogy néztem arcát. Közelebb hajoltam hozzá, és egy csókot nyomtam szájára. Egyből viszonozta azt.
-Megyek fürdeni. -suttogtam, majd álltam volna fel, de csuklóm után nyúlt. Egy egyszerű mozdulattal visszarántott az ölébe. Pillangóim repkedni kezdtek, főleg, miután ajkait az enyémnek nyomta. Hevesen csókolt, szinte faltuk egymás száját. Fölém keveredett, és mint délelőtt, a pólóját egy egyszerű mozdulattal lekapta. Én pedig úgy, mint délelőtt megállítottam a mozdulatsorozatot. Már nyitottam volna a szám magyarázatképpen, de megelőzött.
-Em. Te... szűz vagy?
Kérdése meglepett.
-Igen. Félek ettől az egésztől, tényleg bocsi. Nekem ez az egész új. -fakadtam ki. Arcomért kapott, óvatosan elkezdett simogatni.
-Mit szólnál hozzá, hogyha csak ismerkednénk egymás testével. Semmi olyan nem fog történni, amit nem szeretnél. -hajolt közel egy csókért. -Vigyázok rád. -suttogta.

Fogalmam sincs miért, vagy milyen alapon, de beleegyeztem. Kezdtem megszeretni a fiút. Ő felültetett, és lassan lehúzta rólam a pólót. Csókokat nyomott ajkamra, majd apró puszikat adott a nyakamtól egészen a melltartóm vonaláig mindenhova. Az anyag előtt megállt, és kérdőn rám nézett, bólintottam. Hátul kicsatolta melltartóm, ami a földre hullott. Automatikusan kaptam kezem a melleim elé takarás céljából, de mosolyogva elhúzta onnan azt.
-Gyönyörű vagy, nem tudom, miért takarod magad. -rázta meg a fejét, kezeim helyett az ő keze volt a melleimen. Tovább csókolgatta felsőtestemet, amikor a melleimmel kezdett el játszani, jólesően nyögtem egyet. A nadrág is hamar lekerült rólunk, őt már csak egy gatya, engem pedig egy bugyi takart. Vággyal teli szemekkel nézett rám.
-Megengeded? -bólintottam egyet, így a nedves bugyimat leszedte rólam. Combomat szorosan összezártam, ő ajkaimra adott forró csókokat.
-Gyönyörű vagy. -simított végig rajtam kezévél egészen a combomig. Óvatosan szétnyitotta azt. Először a belső combomra nyomott néhány forró csókot, egyre feljebb haladt. Nem bírtam mozdulatlanul állni, mocorogtam alatta az élvezettől.

A reggelinél odaültünk a bandához, akik vigyorogva néztek minket. Ezt nem nagyon értettem, főleg azt nem, amikor Shawn Dave mellé ülve lepacsizott a fiúval.
-Megvolt?
-Aha. -perverz mosolyra húzták mindketten ajkaikat, engem méregettek.
-Tudnom kéne valamiről? -suttogtam Shawnnak.
-Fiús dolog. -legyintett. Bólintottam, jelezve hogy megértettem, de belül furdalt a kíváncsiság. Andrew lépett fel az egyik asztalra, a szoba sarkában ülő takarítőnénik legnagyobb örömére. Ez a férfit nem zavarta, elcsendesítette a társaságot.
-Szóval! Mindenki pakoljon össze, tízkor indulunk. Itt legyen mindenki tíz előtt. Washingtonba busszal négy óra. Ma városlátogatás, azt csináltok, amit akartok. Holnap délután pedig a koncert. Ha kérdés van, azt most, kérlek.

A mellettem ülő barátom felnyújtotta egyből a kezét, Andrew sóhajtva, de felszólította.
-Igen, Shawn?
-Lehetne, hogy egy szobában leszek ott is Emilyvel?
A banda hangos nevetésben tört ki. Andrew elmosolyodott.
-Ennyire jól telt az éjszaka? -Shawn elégedetten bólogatott, a fejem kezembe temettem.
-Szóval, akkor megoldható? -kiabálta túl a hangzavart Shawn.
-Meglátjuk. A buszon mesélsz!
-Szerintem nem vagy rá kíváncsi. -röhögött Shawn.
-Lehet igazad van. -pattant le az asztalról. -Mindenki irány pakolni!

A szobába beérve másodpercek alatt összepakoltunk mindketten, Shawn úriember módjára megragadta a bőröndöt, és húzni kezdte maga után. Az aulába érve a fiú lecsatlakozott, azt mondta, a bandához megy. Rábólintottam, én is mentem Willhez.
-Csak akkor keresel, amikor Shawn itt hagy. -köszöntött egy szomorú mosollyal az arcán, sóhajtottam egyet.
-Nem, dehogy! Will! Ezt nem tudom hogy gondoltad. -ráztam meg a fejem.
-Te is tudod, hogy ez az igazság. Ne beszéld be magadnak. -teljesen igaza volt. Bármennyire is nem akartam belátni, de így volt. Ha Shawn ment a bandához, akkor én is jöttem Willhez.
Egy kis csend után a szemébe néztem.
-Sajnálom.
-Mellé ülsz a buszon? -tett úgy, mintha meg se hallotta volna a bocsánatkérésem. Megrántottam a vállam.
-Valószínű. Baj?
-Nem. Ülj csak mellé. -legyintett, és ott hagyott. Hangjában lehetett érezni a gúnyt. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy utána menjek-e, de nem tettem. Minek? Haragszik rám, nem érdeklem őt. Pedig amikor először kezdtem el vele beszélgetni, annyira elhittem, hogy örökké tartó barátság lesz! Megnyíltam előtte.

Leültem a bőröndömre, Shawn bőröndjét kezdtem el piszkálni. És ő miért hagy itt mindig? Miért nem hív magával? Persze nem lehetek mindig a nyakán. Kell, hogy egy kicsit külön legyünk. Vannak barátai, nem szakíthatom el őket tőle. Ezt tiszteletben kell tartanom.

Egyedül ücsörögtem ott, amíg nem szóltak, hogy hozzam a csomagjaimat. Addigra már a többiek is megérkeztek, Shawn egyből odalépett hozzám, átkarolta a derekam.
-A buszon nem tudok melléd ülni. Bocs. -suttogta a fülembe. Nem éreztem ebben a néhány szóban semmilyen jelét, annak, hogy bánná. Bólintottam, mit tehettem volna? Ellépett tőlem, a bandához lépett, velük nevetve foglalta el a hátsó sorokat. Csalódottan néztem utánuk, meg akartam keresni Willt. Ehez nem kellett sok, pont akkor szállt fel a buszra, a helyeket méregette. Intettem neki, elmosolyodott. Egyből le is fagyott a mosoly az arcáról, amikor közelebb ért.
-Értem én. A drágád lepasszolt, kihez is fordulhatnál. Imádok második lenni. Remélem lesz dobogó is. -dünnyögte, de azért beült mellém.
-Merre voltál? -próbáltam vele társalogni, tudtam, hogy a több mint három órás utat nem fogom kibírni szó nélkül.
-Mosdó meg büfé. Vettem italt meg kaját. -mutatta fel szerzeményeit, elismerően bólintottam. -Viszont nagyon ki vagyok dőlve. Este sokáig fent voltam.
-Miért?
Erre ő csak megrántotta a vállát, szemeit becsukta. A busz elindult, sóhajtva néztem a forgalmas várost. Ez nem tartott túl sokáig, kiértünk New Yorkból, és kisebb faluk és városok között megindultunk Washingtonba.

A fülhallgatót előhúztam a táskám legmélyebb pontjáról, zenehallgatás céljából. Ez nem tartott túl sokáig, valahogy nem volt hangulatom ehez az egészhez. Mérges voltam Shawnra, hogy csak úgy lepasszolt. Persze, a barátaival van, nem lóghat mindig velem. Mérges voltam Willre. Hogy rá miért? Hiszen itt aludt mellettem békésen. Na pont ez az. Volt képe itt hagyni. Ebben a pillanatban nem volt jó társaság. Elég nagy bunkóság lett volna felébreszteni, ezt az ötletet hamar el is vetettem.

A táskámba nyúlva előhúztam a laptopom, vele együtt a füzetemet is. Dalba akartam kifejezni valamit. A szerelmet. Azt a valós, igazi szerelmet.

Sziasztok! Nem tudom, mostanában nehezebben írok meg részeket, van, hogy két napba telik. De ahogy igértem, sikerült a napi szintet tartani, de nemsoká elutazom a nyár utolsó hetében. Nem látok rá nagy esélyt, hogy lesz rész, hacsak előre nem dolgozom. Nem mondok még semmit, szeptembertől viszont biztos vagyok benne, hogy meglepetésszerűen foglak bombázni titeket. Egyre több olvasó gyülekezik, feldobjátok a napomat! Sok-sok puszi!❤️

2019. Augusztus 12.